Várkonyi Tibor;
kampány;Franciaország;elnökválasztás;Marine Le Pen;Francois Fillon;Emmanuel Macron;
2017-03-08 06:32:00
Fordulat körvonalazódik a De Gaulle teremtette respublika történetében, vélekedik a Le Figaro. Először történhet meg, hogy a korábbi kemény és esélyes ellenfelek közül ketten hiányoznak majd az elnökválasztási véghajrából: a mindig jelen volt Szocialista Párt, és a mérsékelt jobboldal kandidátusa. Ez azt jelenti, hogy Francois Fillont, a Republikánusok jelöltjét leírták, nem sikerült kikecmeregnie a családját gazdagító manipulációkból. Maradt viszont rendületlenül a Rotschild bankházból indult, független Emmanuel Macron, Marine Le Pennel nyersen azonos százalékaránnyal, és a vetélkedőből ez utóbbit sejtik diadalmasabbnak. Már csak azért is, mert igaz ugyan, hogy Madame Le Pen az utóbbi hónapokban nagymértékben előre tört, de ez inkább arra ösztökélte a választók tekintélyes részét, forduljon szembe vele és pártjával, a Nemzeti Fronttal. A lelkük mélyén megérezték, szégyent hozna társadalmukra az Európában mostanában nem ritka előretörés.
Annál is inkább, mivel a hölgy „sikerét” fitogtatva vérszemet kapott, nem csupán európai, ázsiai és afrikai körútra indult, hanem büszkén hirdette, hogy pártjához özönlenek a nemzetközi bevételek, kivált európai uniós forrásokból. A Le Monde gúnyosan, tudósításának címében úgy foglalta össze, hogy a Nemzeti Front „a virágzó bevételek” áldozata. Amikor feltárták, hogyan áramlottak a milliók a párthoz, Le Pen skrupulus nélkül ellentámadásba ment át, mondván, hogy „jogi összeesküvés” áldozata lett. Arra derült fény ugyanis, hogy a Nemzeti Front buzgó munkatársai, olyanok, akik az elnök asszony legközvetlenebb környezetéhez tartoznak, részint Brüsszelből, az unió székhelyéről, részint Strasbourg-ból, az európai parlament otthonából, néha 10 ezer euró összegben is utazási költségeket és napidíjakat kaptak. Olyanok, akik a francia határokat soha nem lépték át. Nem személyes bankszámlájukra érkeztek az összegek, hanem a pártkasszában kötöttek ki. Sőt, még az a gyanú is föléledt, hogy a Le Pen-famíliát gyarapították.
Két hónappal az elnökválasztások első fordulója előtt szaporodtak el ezek a föltételezések. Madame Le Pen megpróbált azzal érvelni, hogy a gyanúsítgatások kifejezetten politikai természetűek, pánikról van szó, amelyet a közvélemény-kutatási adatok okoztak.
A Le Monde február bizonyítékok birtokában kitartott amellett, hogy a Front az uniós intézményeket „aranyozott perselyének” tekinti. A kicsikart összeget csupán 2017 első két hónapjában 7 millió euróra becsülte. „Találkozók szervezési költsége” címen érkeztek pénzek, a randevúk helyeként, Itálián és Belgiumon kívül magyarországi színhely is szerepel.
A tények annyira frissek, hogy cáfolatukra igyekezvén, Marine Le Pen február utolsó vasárnapján, pártjának úgy háromezer híve előtt úgy állította be magát, mint a francia politikai rendszer áldozatát, bírák, újságírók kiszemelt célpontját. Személyes ellenfeleit, például François Fillont, (akkor még ő is annak számított) a nagy biztosítók bérencének, Macront pedig a bankok és a sajtó kedvencének tüntette föl.
Még az immár az objektivitás látszatát is mellőző Le Figaro március első napjaiban azt jövendölte, hogy Macron „Hollande hajdani kegyeltje” 58:42 arányban legyőzi majd Le Pent. A redakció önmaga vigaszaként azt említette, hogy 2002-ben Jacques Chirac a Front kandidátusával, Jean-Marie Le Pennel szemben még 82:18 arányban kerekedett fölül. Azt azonban hozzáteszi, ha ne adj Isten Marine Le Pen futna be, annak 66 millió francia inná meg a levét. Az újság még mindig Fillonban reménykedik.
A Le Monde ellenben más vizeken evezget. „Marine Le Pen a jogállam ellenfele” című szerkesztőségi vezércikkében azt hangsúlyozza, hogy, aki a „nép lányának” tünteti föl magát nem habozik „törvényen kívüliként” viselkedni. Ekörül dúl majd tovább a csata, a mindent eldöntő kényes napig.