Kempingjéért perel Balatonszemes

Publikálás dátuma
2017.03.09. 06:15
A Lidó az, ami igazi retrókemping a hetvenes évek óta ott felejtett faházaival FOTÓ: NÉPSZAVA
„Csendespihenő (mittagsruhe) 13 és 15 óra között" - virít a felirat az elhagyatott portásfülkén, a sorompó fent, de „23 és reggel 6 között behajtani tilos": itt aztán figyelnek a vendégek nyugalmára. Igaz, mostanság csak a víz felől fújó szél teszi tiszteletét a partmenti balatonszemesi Lidó kempingben, meg persze mi, Takács Józseffel, a település polgármesterével.

Perre ment Balatonszemes a Lidóért, a viharvert kemping minapi értékesítése során ugyanis egy időre (éppen csak amíg az adásvétel zajlott) rejtélyes úton-módon eltűnt a Balaton-parti község elővásárlási joga az ingatlannyilvántartásból. Nem sok balatoni település akar kempinget, Balatonszemes a kevés kivétel egyike, ahogyan Takács polgármester mondja, ők egyenesen ragaszkodnak két kempingjük közül legalább a kisebbikhez.

Az 1,8 hektáros Lidó valóban jóval kisebb a nyolcszor akkora Vadvirág Üdülőtelepnél, meg aztán a Lidó az, ami igazi retrókemping a hetvenes évek óta ott felejtett faházaival. A Népszava úgy tudja, 330 millió forintot ajánlott érte a felszámolónak a vevő, az ingatlannyilvántartásba bejegyzett Part-Invest Hungary Kft. (a budapesti székhelyű társaság 2015-ben jött létre a cégadatok szerint, 2015-ös mérlege alapján bevétele nem volt).

Két tárgyalási forduló is lezajlott már Kaposváron a falu által indított perben. – Elképesztő, az ember nem hinné el, ha nem vele történne ilyen – minősíti Takács József a Lidó eladásának körülményeit. – A Lidót meghirdető felszámoló megkeresett bennünket azzal a kérdéssel, hogy kívánunk-e élni a Balaton-törvényben foglalt elővételi jogunkkal. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy még mielőtt a választ megadtuk volna, az ingatlan-nyilvántartásban megtörtént a tulajdonjog bejegyzése. Azon is meglepődtünk, hogy ezzel együtt lekerült az elővásárlási jogunk a tulajdoni lapról, pedig annak - legyen bárki a tulajdonos -, folyamatosan szerepelni kellene rajta. A perrel azt szeretnénk elérni, hogy az ügyletet érvénytelenítsék és induljon új eljárás, melynek során érvényesíteni tudjuk elővásárlási jogunkat, mely egyébként ma már újra szerepel a Lidó kemping tulajdoni lapján.

A szemesi kiskemping területén egyébként mostanra már Yacht Hotelnek kéne üzemelni. Éppen tíz esztendeje, 2007 januárjában mutatta be látványos terveit az SCD-csoport a balatoni kempingek összesen százmilliárd forintba kerülő fejlesztésére. Előzőleg alig több, mint hétmilliárd forintért jutott a három, kempingek tucatjait üzemeltető balatoni társasághoz Somogy, Veszprém és Zala megyében. Ehhez az árhoz képes sokatmondó, hogy miután az SCD csődbe ment, a felszámoló első körben 4,4 milliárd forintért hirdette eladásra csak a két balatonszemesi egységet, az egyaránt vízparti Vadvirágot és Lidót. Miközben a felszámoló által sorra dobra vert balatoni kempingekért nem álltak sorban az önkormányzatok (kivéve Balatonfüredet, mely sajtóhírek alapján a kikiáltási ár feléért, 2,2 milliárd forintért jutott a 24 hektáron elterülő kempinghez és az ügylethez 700 milliós, vissza nem térítendő állami támogatást is kapott), Balatonszemes minden követ megmozgatott, hogy – idézve a független polgármestert – „legalább a Lidóban birtokon belülre juthassunk”. Alighanem elcsodálkozott Pogácsás Tibor, a belügyi tárca önkormányzati államtitkára, amikor megkapta Takács József első levelét, amiben az állt: vegyék meg közösen a két kempinget, az állam és az önkormányzat.

– Miért, egy csapatban játszunk, azonosak az érdekeink, vagy nem? – kérdi a szemesi polgármester. – No jó, magunk is csodálkoztunk volna, ha bejön, de egy próbát megért… Nekünk (Füreddel ellentétben) az államtitkár azt válaszolta: dolgozzunk ki egy jó programot a kempingre és adjunk be hitelfelvételi kérelmet. Beadtuk. S leírtuk, hogy fejleszteni és működtetni akarjuk a kempinget; vagyont gyarapítanánk, bevételt termelnénk, ami létfontosságú egy Balaton-parti településnek akkor, amikor a mi esetünkben például harmincmillió forintos mínuszt jelent idén az, hogy januártól az állam már csak egy forintot tesz hozzá másfél helyett a vendégéjszakák után beszedett idegenforgalmi adóhoz. Ez az állami kiegészítés a vendégfogadás feltételeinek a javításában segíti az idegenforgalomból élő településeket. Belátható, hogy a Balaton partján nincs annál fontosabb, mint hogy rendezetté, vendégbaráttá tegyük a szezonra a falut, ehhez szeretnénk hozzájárulni a Lidó kemping üzemeltetéséből várt bevétellel is. Hitelfelvétel mellett ingatlaneladásból teremtenénk elő a szükséges pénzösszeget.

A településvezető nem titkolja, jelentős korszerűsítésre lenne szükség a kempingben, de még arra is hajlandók, hogy a terület növelése érdekében megszüntessék a szomszédos futballpályájukat, azt is a kempinghez csapva. Labdát rúgni máshol is lehet, ahhoz luxus a Balaton-part.

Felszámolóból üzemeltető
A becsődölt SCD, majd az ingatlanportfoliót megvásárló Turisztika Hungária 23 balatoni kempinggel rendelkezett, ezek közül 13-nak az értékesítését az egykori SCD-érdekeltségek felszámolásával megbízott Vectigalis Zrt. végzi, végezte. A kempingek java része mára elkelt (a másik szemesi egység, a Vadvirág Üdülőtelep nem, az még vevőre vár), miközben a legfrissebb hírek szerint a kempingeket működtető Balatontourist-cégek nemrég tulajdonost váltottak.
Az új tulaj a Vectigalis korábbi részvényese, maga a szemesi kempingeket is dobra verő felszámoló, Varga Jenő, aki még 2015-ben három turisztikai céget alapított, s most ezekhez került a kempingek üzemeltetési joga.
A Balatontourist egyébként a mérlegadatok szerint nyereségesen üzemeltette a kempingeket: 2015-ben 1,6 milliárd forint árbevétel mellett 123 milliós adózott eredményt ért el. S hogy ma is létezik még egy turistaréteg, amelyiket a kempingezés vonzza: ugyancsak 2015-ben a balatoni régió vendégforgalmának csaknem hetedét „szerezte meg magának” a Balatontourist, 173 ezer vendéggel és 618 ezer vendégéjszakával.
Szemes ötödik
A tóparti települések rangsorában Balatonszemes az ötödik helyre került a 2015-ben beszedett 62 millió forintnyi idegenforgalmi adó alapján. Csak négy város, Siófok, Balatonfüred, Zamárdi és Balatonlelle előzte meg.

Rémisztő: évente 200 ezer magyar nőt bántalmaznak

Publikálás dátuma
2017.03.09. 06:07
Illusztráció: Thinkstock
Amikor a védőnő, a pedagógus, a szomszéd felfedi a családon belüli erőszakot, szinte azonnal segítséget kap a bántalmazott nő, de ha már bekerült az ellátórendszerbe, csak egy sorszám lesz belőle. Így fogalmazták meg a Magyar Vöröskereszt Abigél ház programja nőnapi értékelő konferenciájának szakértő és önkéntes résztvevői, min kellene sürgősen változtatni a szociális ellátórendszerben, hogy sikeresebbek legyenek a mentőakciók.

Évente 200 ezer 15 évesnél idősebb magyar nő válik testi, szexuális vagy lelki bántalmazás áldozatává Magyarországon. Sokszor csak szakember ismeri fel a bajt, ha „csak” a folyamatos lelki terror miatt szenved az anya – és emiatt a gyermekei is – nem egyszer még ma is úgy kér segítséget, hogy nem tudja, valóban bántalmazásnak számít-e, amit vele tesz a párja? A Magyar Vöröskereszt tegnap kerekasztal beszélgetést szervezett, hogy felhívja a figyelmet a bántalmazott nők érdekérvényesítésének nehézségeire.

A tavaly januárban indult Abigél ház program arra épít, hogy az önkéntes segítők, elsősorban a nők iránt nagyobb bizalmat éreznek a bajban lévő asszonyok, mint ha azonnal hivatali környezetben, az állami szociális ellátórendszer valamelyik tagjának kellene elmondaniuk, mi történik velük és gyermekeikkel. Eddig 100 önkéntest toboroztak, akik nem szakértőként, "csak" megértő emberként fogadják a nőket, s most újabb toborzást kezd a nemzetközi szervezet, hogy tágíthassák a kört.

„Kiszaladt a feszültség a testemből” – így fogalmazott a programba bekapcsolódott egyik áldozat, amikor sok beszélgetés és önkéntesekkel való találkozó után eljutott oda, hogy szakítani mert az őt rendszeresen bántalmazó párjával. A figyelemfelhívó kerekasztal hozzászólói szerint az egyik legfontosabb feladat, hogy az érintetteket és az egész magyar társadalmat meggyőzzék két dologról. Először is, hogy nem tabutéma a nők bántalmazása, hanem beszédtémává kell tenni, hogy javítani lehessen a jelenlegi helyzeten. Másrészt nem elég beszélni a kérdésről, hanem cselekedni kell, nagy türelemmel elfogadni, hogy van, aki néhány hónap alatt képes túllépni az évekig, akár évtizedekig tartó sérelmeken, másoknak évek kellenek ehhez, de akkor sem szabad abbahagyni a szép lassan gyarapodó bizalom alapját jelentő beszélgetéseket.

Az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai például középiskolákba járnak felvilágosítást tartani, hogy a fiatalok megtanulhassák, hová fordulhatnak, ha nőket ért erőszakkal találkoznak. Többen felhívták azonban a figyelmet, hogy a jelzőrendszer, amelynek feladata lenne a bajban lévő nőkre és gyermekekre felhívni a hivatalok figyelmét, vidéken nehezen működik, hiszen ott a bejelentőnek másnap is a feljelentett férj szemébe kell nézni, s ezt sokszor nem vállalják a család környezetében dolgozók vagy élők. Sokan kiemelték azt is, hogy a hivatalok lassúsága miatt az anyaotthonokba menekült nők gyakran visszamennek elviselhetetlennek hitt párjukhoz, mert a bizonytalanságnál még a megszokott biztos rosszat is jobbnak tartják. Ilyenkor a szociális munkások tehetetlenül állnak és azt kérdezik: Miért is dolgoztam hónapokon át? Az ilyen buktatók ellenére is egybehangzóan azt állították, meg kell mutatni a kiutat a bajban lévőknek.

Hiányosak az adatok
Magyarországon nincs részletes statisztika az idős nőket családon beül ért fizikai vagy lelki bántalmazás kiterjedtségéről, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) tett kísérletet 2015-ben arra, hogy a 15 és 74 év közötti korosztályban próbáljon adatokhoz jutni. Wirth Judit és Winkler Zsuzsanna A nők elleni erőszak az adatok tükrében című összesítésében azonban az olvasható: „kizárólag reprezentatív felmérések tudnának pontos képet adni arról, hogy mi folyik az országban. Ilyen Magyarországon 1998 óta nem készült, a magyar kormányok azóta sosem voltak kíváncsiak a jelenség mértékére”. A kutatók álláspontja szerint azonban legalább 760 ezer olyan nő él Magyarországon, akit valaha az életében családon belül bántalmaztak. A KSH 2016-os adatai szerint 15-75 év között 3 millió 981 ezer 549 nő él Magyarországon, ha tehát elfogadjuk a szakértők véleményét, akkor a felnőtt női lakosság majdnem 20 százaléka.
Amikor a szakemberek pontosabb adatokat próbálnak szerezni, kénytelenek visszanyúlni ahhoz a reprezentatív felméréshez, amit 2014-ben az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) készített a nők elleni erőszak elterjedtségéről az unió országaiban, köztük Magyarországon is. Ez alapján a fent említett 20 százaléknál is nagyobb a bántalmazott nők aránya, a magyar adat 28 százalékos, de ezzel is jóval alatta maradtunk az uniós átlagnak, ami egészen rémísztő képet fest a családon belüli erőszak mértékéről. Az uniós átlag 33 százalék, de például a nyílt terepen oly mértéktartó dánok több mint fele veri vagy szidalmazza otthon valamelyik női családtagját. A „legrendesebbek” a lengyelek a maguk 19 százalékával.

Szerző

Rossz nőnek lenni Magyarországon

Publikálás dátuma
2017.03.09. 06:05

Nem a virágajándékozásról, csokiról, vagy más, szívderítő férfiúi kedveskedésről szól a nemzetközi nőnap: 1857. március 8-án a New York-i textiliparban dolgozó nők emberibb munkakörülményeket és magasabb fizetést követelve vonultak utcára. Március 8-át 1977 óta az ENSZ is a világnapok közt tartja számon, Magyarországon pedig 1948 óta ünnepeljük ezen a napon a nőket. Van is miért ünnepelni őket, hiszen nemcsak a társadalom feléről, de bizony a jobban teljesítő, magasabb végzettségű, sok esetben több munkát végző hányadáról van szó. Csakhogy ma Magyarországon ugyanabban a munkakörben egy női munkavállaló átlagosan 60 ezer forinttal keres kevesebbet, mint egy férfi, s nemcsak karrierjében, az élet minden területén hátrányos megkülönböztetések sora éri.

A világon minden ötödik ember azt hiszi, hogy a nők alsóbbrendűek a férfiakhoz képest, és otthon kellene maradniuk, valamint hogy a férfiak tehetségesebbek a munkahelyeken és az iskolákban - derül ki egy friss nemzetközi felmérésből. A UN Women, az ENSZ nemek közti egyenlőséggel és a nők felemelkedésével foglalkozó egysége a nemek közötti 24 százalékos bérszakadékot a nők "legnagyobb kirablásának" nevezte. A megkérdezett 17 550 ember szinte mindegyike azt mondta, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenlő jogokkal kell rendelkezniük, de minden 4 megkérdezett közül 3 azt válaszolta, hogy a nők továbbra is szociális, politikai és pénzügyi megkülönböztetés áldozatai. A 24 országban végzett felmérés megkérdezettjeinek több mint fele nevezte magát "feministának", de egynegyedük tart attól, hogy kiálljon a nők jogai mellett. A Kínában, Oroszországban és Indiában megkérdezettek fele szerint ugyanakkor a férfiak felsőbbrendűbbek a nőknél, jobbak a pénzkeresetben és a tanulásban.

Sokan gondolkodnak így Magyarországon is, pedig az objektív adatok ennek éppen ellenkezőjét bizonyítják. Hosszú ideje ugyanis jóval több nő szerez felsőfokú végzettséget, mint ahány férfi. Míg 2005-ben még csupán a 25 év feletti nők 14,3 százaléka, a férfiaknak pedig 15,2 százaléka rendelkezett felsőfokú végzettséggel, addig 2011-ben már 19,7 százalék volt e nők és 18,2 százalék e férfiak aránya. Ennek ellenére tény: ma Magyarországon ha egy férfi és egy nő ugyanolyan végzettséggel pályázik egy állásra, akkor a férfi jelentkezőnek 55 százalékkal nagyobb az esélye, hogy megkapja az állást. Az uniós átlagnál is nagyobb nálunk a bérszakadék, a legkevésbé jól fizetett és alacsonyabb presztízsű állásokban dolgoznak inkább a nők. A KSH adatai szerint 2015-ben a fizikai foglalkozású nők bruttó átlagkeresete - közfoglalkoztatottakkal együtt számolva - 136 800 forint, a szellemi foglalkozásúaké 273 800 forint volt. A fizikai munkát végző férfiak átlagkeresete ezzel szemben 180 900 forint, szellemi munkát végzőké pedig 401 400 forint volt. A nők bruttó átlagkeresete 2015-ben a férfiakénak 84,5 százaléka volt - a fizikai munkát végző nők a férfiak bruttó átlagkeresetének 75 százalékát, a szellemi foglalkozásúak pedig ennek csupán 68 százalékát vihették haza.

Súlyos probléma, hogy egyes szakmákban akár 30 százalékkal is többet kereshetnek az azonos beosztásban dolgozó férfiak, eközben a nőkre hárul az otthoni munkavégzés jelentős hányada is. A magas teljesítmény sokszor nem jár együtt megbecsüléssel, amit a hazai jogszabályi viszonyok is igazolnak: a nők nem kapnak kellő védelmet a családon belül, hiszen ma Magyarországon hetente hal meg egy nő a családon belüli erőszak következtében. A bántalmazás visszaszorítását lehetővé tévő Isztambuli Egyezményt pedig - hivatalosan anyagi okokból - évek óta nem ratifikálja a magyar kormányoldal által uralt Országgyűlés. Mindez egyenes következménye annak, hogy a nők nem egyenlők a politikai részvételben sem, hiszen Magyarországon kevesebb nő van a parlamentben és a politikában, mint a térségben bárhol. A szakértők úgy látják: míg a közvélekedés nem változik a nők által végzett munka értéke és megbecsülése tekintetében, addig minden egyenlő jogokért küzdő nő diszkriminatív megjegyzésekkel, illetve hátrányos megkülönböztetéssel szembesül mindennapjaiban.

Szerző