Nem szakadt le a mennyezet

Gondolom, nem szabadtéren adta az interjút Csepreghy miniszterhelyettes a Népszavának, de nem hallottam arról, hogy az adott helyszínen leszakadt volna a mennyezet. Pedig amiket mondott, attól akár meg is történhetett volna. Azt mondja: „Magyarországon 2010 óta, sőt valójában 2006 óta, minden év kampányév.” Rosszul tudja. 2002 óta minden év kampányév, mert Orbán a nem várt vereség után azért kampányolt nyolc éven keresztül, hogy hatalomra kerüljön, majd 2010-től pedig azért, hogy hatalomban maradhasson. Ez Csepreghynek megbocsátható, mert akkor ő még gyerek volt. Harminchárom éves korára olyan magabiztossággal ítélkezik, mintha több évtizedes élettapasztalattal rendelkezne. Állítja, hogy „A baloldal szellemi tőkéjének hiányát és intellektuális elmaradottságát jelzi, hogy nincs más témája, mint a korrupció”, és csak azt ismételgeti, hogy a kormány végletekig korrupt. Sajnos azonban a baloldal akár szellemi tőke hiányos, akár nem, és akár elmaradott intellektuálisan, akár nem, a kormány (és környezete) valóban a végletekig korrupt. Szerinte 2010 óta nem a korrupció nő, hanem csak annak érzete. Ezt azzal indokolja, hogy 2010 óta ilyen ügyben nem volt büntető elmarasztalás. Szerintem Csepreghy úr nem ismeri (ami nem valószínű) a legfőbb ügyészt, akinek mindez köszönhető. Azt is mondja, hogy nem kell az ellenzéket annyira túlbecsülni, hogy érdemes lenne ellene médiakampányt folytatni. Akkor vajon mégis miért kell sok száz milliárdot erre fordítani? Továbbá állítja, hogy annyi az ellopott pénz a metró beruházásban, mint amennyi a projekt összköltsége lett volna. Ha ez igaz lenne, akkor, ha jól számolom, ez a beruházás kétszeres összegbe került. Csakhogy az úszó világbajnoksági projekt három és félszeresébe, ráadásul az előző nem is igaz. Abban lehet, hogy igaza van, miszerint az egészségügynek 600 milliárd forinttal több a kiadási oldala, mint a bevételi, csak azt nem fejti ki, hogy ez miből adódik. Arra a kérdésre pedig, hogy nem kellene-e erre többet fordítani, azt válaszolja: akkor, ha meg tudjuk teremteni hozzá a társadalmi többséget. Szerinte a sportcélú beruházásoknál nem történik más, mint az állami vagyon fejlesztése. Vajon az egészségügyi beruházások esetében mi történne? A civil szervezetekkel kapcsolatban pedig azt mondja, hogy a pénz nem hatalmazza fel őket arra, hogy döntéseket hozzanak olyan ügyekben, amelyekben nincs politikai legitimációjuk. Csakhogy a kifogásolt civil szervezetek nem hoznak semmilyen döntést. Hát, jól megépítették azt az épületet, amelyben az interjút adta!