Végtelenül szomorú nap ez, amikor megszavazzák Áder János második kinevezését. Elsősorban azért, mert eljutottunk oda, hogy ma az államfő választása az ország közönsége számára – de tán még parlamentereinknek is - szinte érdektelen, amolyan tizenkettő egy tucat „gombnyomogatási” aktus.
Nem hogy tétje, de szinte hírértéke sincsen az előre lefuttatott eseménynek, holott nem volt ez mindig így. Emlékezzünk csak Sólyom László esetére, amikor aljasul trükközve, „vakondokokat” keresve hekkelték meg a titkos szavazást épp a fideszesek, épp Áder János vezetésével.
Szomorú az is, hogy nehéz felidéznünk akár egyetlen apró, életteli momentumot (bocsánat a most nem helyénvaló szóért!) az elnök első ciklusából, ami egy kicsit is érdekelte volna a közvéleményt. Talán csak annyit, hogy apró botrányként kirúgta maga mellől a TEK-et – bizalomvesztés miatt -, és visszakérte a rendőröket testőrségnek. Államfői teljesítménynek ez azért elég karcsú.
Amikor valaki bebeszélte Ádernek, hogy ENSZ főtitkár is lehetne belőle, ráfordult kicsit a zöld témára, de csak a tőle megszokott bágyadt, fakó unalommal és inkompetenciával. (Talán picit több horgászfotót tett közzé róla az MTI akkoriban.) A nemzet egységét, a pártok fölöttiség éthoszát pedig hagyjuk is.
Göncz Árpád népszerűségét senkinek sem sikerült megközelítenie. Mádl Ferenc nem volt karizmatikus, de személyét mégiscsak egy tudós életút hitelesítette. A botrányos-szánalmas analfabéta, Schmitt Pál pedig fekete folt marad a Sándor-palota homlokzatán, mindörökké.
A mostani államfőválasztás nem is Áderről szól. Ellenben a vitathatatlanul alkalmas Majtényi Lászlóról igen! A volt ombudsman, a demokratikus ellenzék jelöltje, na ő nagyon zavaró tényező a képletben. A legbosszantóbb a kormányoldal számára, hogy nem tudták „megkaraktergyilkolni”, mert nem volt mivel. Pedig kétségem sincs, hogy próbálkoztak nagyon. Maradt a könyökön kijövő sorosozás.
Áder elnökségét teszem rá, hogy a választáskor is leügynöközik és ráaggatják a létező összes bolsevik sztereotípiájukat, frusztráltságukat, bizonytalanságukat, félelmüket.
Ennek ellenére ezüstje szebben csillog majd, mint a trupp aranya.
