Dicséretes, de …. Valóban nem szándékom kötözködni, és ami érthető, azt próbálom is megérteni. A háziorvosi praxisról lenne mondanivalóm. Egyrészt érthető, hogy több támogatást kap az államtól, aki hosszabb ideje be nem töltött házi orvosi praxist óhajt vásárolni. Csak elképzelem, hogy az ilyen helyeken rosszabbak a körülmények, de lehet ezernyi más oka is. Nem tartom rendjén valónak, hogy ha valaki mondjuk egy hónapja megvette azt a praxist, akkor visszamenőleg ugyanez nem jár neki. Nap mint nap találkozni lehet az állam javára törvényesített visszamenő rendeletekkel. Ez esetben például az orvos javára miért nem lehet? Pályázni kell. Rendben. De miért éppen november vége és március eleje között nem lehet pályázni?
Csak. Hibás a páciens is. Budapesten és más nagyvárosokban sok embernek fogalma sincs, van-e, és ha van, ki a háziorvosa. A téma nem új. A napokban ismételtek egy régi sorozatot a tévében, ahol a mentőt hívják ki egy kisebb háztartási baleset miatt, mert ez az egyetlen telefonszám, amit ismernek. Tény, hogy hazánkban nagyon sok a betöltetlen háziorvosi állások és a betöltetlen körzeti fogorvosi praxisok száma. Ha már végre kitalálták, hogy jelentős összeggel támogatják az üres helyek betöltését, miért nehezítik meg az ehhez hozzájutás rendszerét? Ha egyszer egy rendelet, egy új szabályzat alaposan végig lenne gondolva, akkor azt hinném, hogy nem is Magyarországon élek.
