Szépenszóló Fütyöri – szolgalelkek népmeséje

Volt egyszer egy király, aki teljesen süket volt. Még egy régebbi háborúban történt, hogy a füle mellett sült el az ágyú, attól süketült meg. Nem hogy javult volna, egyre romlott az állapota. Nagyon elkeserítette ez. A születésnapján, mikor az üdvözlő beszédekből sem hallott semmit, azt mondta három fiának, hozzák el neki a Szépenszóló Fütyörit, attól majd megjavul a hallása...

Így kezdődik az a mese, amit nemzeti ünnepünk estéjén hallhattak volna a közrádión a gyerekek. De hiába állt ez a műsorújságban, mert – amint az mno.hu kiszúrta – Fütyöri már nem lehetett kívánatos, tán Juhász Péterék miatt. A cenzorlelkűek – olyanok, akik Pécsett is letiltották Kodály Fölszállott a páva című művét – nyilván berosáltak.

Sürgető és megkerülhetetlen, hogy a propagandaminisztériumban esti mese-ügyi államtitkárság létesüljön az effélék megelőzésére. (A bohócügyi mellett elférne.) Mert jó, most észbe kapott valaki, de mostantól erre is rendszerszinten oda kell majd figyelni. (Eljuthatunk még addig, hogy a lurkók szamizdatban kapják az áthallásosabb meséket, stencilezve vagy orsós magnón, mélyen az éj leple alatt, rettegve a házmestertől.)

Szépenszóló Fütyöri helyett Sárkányölő Sebestyén történetét adták, ámbár ez is elég neccesnek tűnik. Tudniillik a hős, aki levagdosta a szükséges mennyiségű sárkányfejet, méltó lett a királylány kezére és a fele királyságra. Erre Sebestyénünk így szólott. „A lányt csak adja felséged gyorsan, hanem a fele királyságát tartsa csak meg magának, mert nekem már van különb”!