Mészáros Márton;
emlékév;Kukorelly Endre;Arany János;Szilágyi Márton;Devescovi Balázs;200 éve született;
2017-03-20 06:45:00
Aranynak a jelen sem áll ellen
Az irodalomtörténet számtalan szempont miatt ítéli Arany Jánost az egyik legnagyobb magyar költőnek, de ezek közül a közoktatási kánonba csak kevés épülhet be, talán azért, mert a kisiskolások lexikálisan nem értik minden sorát. Szilágyi Márton és Devescovi Balázs irodalomtörténészek szerint a kétszáz éve született költő bizonyos szövegei ma fontosabbnak tűnnek, mint korábban, mert azokat a jelenlegi irodalmi folyamatok fényében jobban megérthetjük.
Aligha egyezik a mindennapi magyar olvasóban élő, általános és középiskolai tanulmányai során kialakított Arany-kép azzal, amely miatt a kétszáz éve született lírikust a legnagyobb magyar költőnek tartja az irodalomtörténet. A szakma tucatnyi szempont miatt ítéli Arany Jánost géniusznak, de ezek közül csak kevés épül be az iskolai tananyagokba. Kérdéses az is, hogy a közoktatásban tanultakból mennyi maradhat meg Aranyról, noha az valószínűsíthető: a magyar irodalom érettségin Aranyról előadandó tudásanyag egyfajta sűrítményét adja az szakma által korábban kialakított Arany-portrénak, véli Devescovi Balázs, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének adjunktusa.
- A sok sebből vérző magyar iskola egyik bátorító tradíciója az, hogy a gyerekek a kezdetektől többek között Arany-szövegeken keresztül tanulják a magyar irodalmat. Ez szinte az egyetlen garanciája annak, hogy az egyetemen ismerős olvasmányként utalhatunk vissza 19. századi, magyar irodalmi szövegekre – mondta a Népszavának Szilágyi Márton irodalomtörténész. Az ELTE XVIII-XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője úgy látja, Arany nyelvileg nehéz szerző. – Lehet, sőt biztos, hogy egy kisiskolás lexikálisan nem érti minden sorát, de azt, hogy a szöveg nagyon szép, azt így is érezni. Amit nem értenek a kicsik, azt el lehet magyarázni nekik. Erről szól a tanítás – tette hozzá. Az Arany-kutató személyes példával is élt: akkor, amikor mára húszas éveiben járó gyermekei óvodások voltak, esti meseként olvasta fel nekik a Toldit, amit teljesen nem értettek, de a szöveg nagyon tetszett nekik.
Akárcsak a Toldi, amely 1847-ben a Kisfaludy Társaság vígeposzpályázatán első díjat nyerve szó szerint berobbantotta az irodalomba Arany Jánost, úgy A walesi bárdok is egyike azoknak a műveinek, amelyek a közoktatási kánon javát képezik. Tudvalevő, hogy mindkét szöveg a nemzeti identitásunk meghatározó eleme (szintúgy, mint a Nemzeti dal, a János vitéz és a listát lehetne bővíteni), és körülbelül akkor váltak azzá, amikor a múlt század elején az oktatási kánon kialakult. A Szűz Mária jegyese című debütáló kötetével tavaly jelentkező Milbacher Róbert irodalomtörténész jegyzi meg, hogy érdekes, de Aranynak nincs olyan kultikus, nagy mozgósító erővel rendelkező költeménye, mint Kölcsey Hymnusa, Vörösmarty Szózata, vagy Petőfi Nemzeti dala, de A walesi bárdok is ennek a körnek a tagja, világít rá Devescovi Balázs.
Az egyetemi oktató szerint akkor, amikor az iskolás először találkozik a művel, a magyar szakos tanár a verssel együtt a költő „igazi” mondanivalóját is átadja. – A Toldi-trilógia első része pedig a népi alapú nemzeti irodalmi paradigma kezdőpontjaként (egyben a János vitéz párjaként) kerülhetett a közoktatási kánonba, amit segíthetett, hogy a népmeseinek is nézhető történet olvasható egyfajta felemelkedésként, miszerint a főhős, Toldi Miklós elnyomott parasztból a király mellé kerül. Toldi az egyetlen, aki képes legyőzni a cseh Mikolát, vagyis Miklós a magyar nemzet közösségét képviselve arat győzelmet, így valahol a mindkét Arany-mű a nemzeti identitásunkat építi – mondta Devescovi a Népszavának. Hozzátette, a Toldiról született újabb tanulmányok más fénytörésben mutatják a művet.
Mind a Toldit, mind A walesi bárdokat általános iskola hatodik osztályában tanítják, ekkor a legtöbb oktató memoriter formájában több hangsúlyos részt kívülről megtanultat az iskolásokkal. Noha ez így van már évszázadok óta, Devescovi Balázs azt tartja, hogy ebben az életkorban nehéz befogadnia a diákoknak a két művet. Ennek egyik oka az lehet, hogy a reformkort és az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot történelemből csak egy évvel később tanulják, így nem ismerik például a ballada allegorikus értelméhez elengedhetetlen történelmi hátteret sem. Mint látja, a Toldi értelmezésével kapcsolatban is több probléma felvetődhet egy tizenegy-tizenkét éves olvasóban. Devescovi rávilágított arra is, hogy az idei Arany János Emlékév kapcsán is több pályatársa felvetette, a mű kezdősora – „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja” – kétszáz évvel a költő születését követően mára aligha bír körvonalazható jelentéssel. A főhőssel való azonosulás sem garantált, Miklós infantilis viselkedése, olykor végletesnek érzékelhető mulyasága, édesanyjához való szinte kisgyerekes ragaszkodása is problémákat szülhet.
Szilágyi Márton, aki tagja az MTA által tavaly létrehozott Arany János Emlékbizottságnak és az ELTE-n nagy hangsúlyt fektet Arany János költészetének oktatására, úgy tartja: a nagyszalontai költő olvasása közben az igazi kihívást az adja, hogy miképpen tudunk az ismertnek vélt közhelyektől eljutni egy személyes és elementáris élményhez. Vagyis ahhoz az állapothoz, hogy az olvasó azt érezze, először olvassa és először érti meg azt a szöveget, amellyel már korábban is találkozott. Ha ezt az élményt sikerül elérni, akkor volt sikeres Arany tanítása, mondta. Lapunk rákérdezett arra is, milyen a pedagógiai oldalról foglalkozni Arannyal. Erre a mintegy negyedszázada oktató Szilágyi úgy felelt, Arany Jánost soha nem volt nehéz tanítani, miközben persze mindig nehéz. A látszólagos paradoxon azt jelenti, hogy a hallgatók érzelmileg vagy intellektuálisan nem állnak ellen, ha Arany-művekkel foglalkozunk, egészítette ki gondolatát.
Kortársunk-e Arany János, az Arany János Emlékév kapcsán ez alapvető kérdés. Arany életműve nagyon sokszínű és változatos, tele van költői bravúrokkal, elég csak balladáit említeni, amelyek soha nem egy kulcsra nyílnak. Szilágyi Márton meglátása szerint éppen ezért tudja Arany mindig más arcát mutatni. – Az 1990-es években Szili József az Arany-líra posztmodernségéről írt könyvet, és művészetében valóban benne van ez is. Bizonyos szövegei ma fontosabbnak tűnnek, mint korábban, mert azokat a jelenlegi irodalmi folyamatok tekintetében jobban megérthetjük. Erre csak egyetlen példa: Az elveszett alkotmányt százhetvenkét évvel a megszületését követően most is érdemes újraolvasni.
Ezzel szemben Tamás Gáspár Miklós filozófus az Unikornis internetes irodalmi portál körkérdésére adott kemény felelete, miszerint a kétszáz éve született költőnek semmi mondanivalója nem volt, erős állításnak tűnhet. Devescovi Balázs meglátása szerint a legifjabb korosztály számára is értéket tükröznek Arany alkotásai. – A szövegek humora már ebben a korban is jól érzékelhető, említhetem például A bajusz című elbeszélő költeményt, illetve annak a Kaláka együttes által készített megzenésített változatát is. Különös, de a formáció A walesi bárdok-adaptációja is megfogja a gyereket, noha nem érthetnek mindent a szövegből. Maradva az említett balladánál: bizonyos, hogy tavaly a vers eletbenmaradnanak.hu oldalon megjelent képregény változata különböző korosztályt szólított meg. Az Őszikék ciklus jó néhány balladája is elképesztően hat azon poétikai szépségek és egyediségek miatt, amiket csak Arany tudott megalkotni – erősítette meg az ELTE oktatója.
Fotó: Tóth Gergő