Nem iszunk Heinekent?

Soh’ se hull le a vörös csillag…(József Attila). Ezt a sort a Horthy-féle „átkosban” írta a költő, és a gondolatsort még meg is fordította, így : „Soh’ se vörös a hulló csillag…”. Szegény Attila nem tudta, hogy a szabad Magyarországon, a huszonegyedik században még eszébe jut valakinek, hogy például ne forgalmazhassák a vörös csillagos címkéjű Heineken sört, tilos legyen vörös csillaggal díszített sportárukat, s még néhány más portékát árulni, amellyel szerte Európában senkinek sincs gondja-baja. Jó néhány évvel ezelőtt, a rendszerváltás után, már előkerült ez a téma. Akkor nemzetközi bíróság elé került a kérdés, és döntöttek: az ötágú vörös csillag nem tartozik a tiltott/tiltandó az önkényuralmi jelképek közé. Merem remélni, hogy most is csak arról van szó, hogy nemzeti öntudatból védelmünkbe akartunk venni egy kereskedelmi portékát, az újonnan feltűnt csíki sört, amelyről a Kárpát-medencén belül is vita folyik, hogy melyik az „igazi”. És visszatérve a csillagra: legalább tucatnyi ország zászlójában ott díszlik az ötágú piros színű csillag. Mit teszünk, ha érkezik hazánkba például egy tunéziai, belorusz, kaliforniai, algériai, panamai, macedóniai, koreai, netán észak-ciprusi küldöttség vagy turistacsoport, akik hozzák nemzeti zászlójukat, benne az ötágú vörös csillaggal? Végül is maradjunk a sörnél, ne avatkozzunk mások üzleti vitájába, és felejtsük el az újból feltámadó, elképesztő ötleteket!