Balogh Gyula;

főigazgató;Budapesti Operettszínház;Lőrinczy György;Kálmán Imre Teátrum;

2017-03-22 06:45:00

Lőrinczy György: Szakmaiság nélkül minden összezavarodik

Április 20-án új játszóhelyet nyit a Budapesti Operettszínház az egykori Moulin Rouge helyén. A 450 millió forintért létrehozott Kálmán Imre Teátrum nyitóprodukciója a névadó Riviera Girl című darabja lesz, amely a Csárdáskirálynő 1917-es Broadway változata. Lőrinczy György a Budapesti Operettszínház főigazgatója szerint a színházi szakmában is megfigyelhető, hogy bizonyos csoportoknak elemi egzisztenciális érdekük, hogy a gyűlölködő kettészakítottságot fenntartsák.

- Miért volt szükségük egy új játszóhelyre?

- A Budapesti Operettszínház az elmúlt években egy nagy társulattá vált, emellett az Átrium Film-Színházban is játszunk rendszeresen. Amikor éppen nem vagyunk turnén, akkor vannak szabad kapacitásaink, többek között ezt szeretnénk kihasználni egy új játszóhellyel, ahol a nagy színpadnál sokkal intimebb térben, új projekteket, művészeti újításokat próbálhatunk ki. Eddig is volt egy százfős raktárszínházunk, és most bővülünk egy százhatvan-kétszáz fős kamara játszóhellyel. Furcsa volt eddig is, hogy miért volt kimetszve egy épületből a pince és a földszint egy része. Persze ennek történeti okai is vannak, de mivel bebizonyosodott, hogy igényes mulatót magánkézben ma nem lehet üzemeltetni, azt gondoltuk, újra összekapcsoljuk az épületet és a volt Moulin Rouge-ből megkísérlünk egy új kamaraszínházat, illetve kulturális helyet teremteni.

- Hogyan sikerült a volt Moulin Rouge-t teljesen megszerezni? Ezt több elődje is szerette volna, ön mivel volt ügyesebb náluk?

- Szerencsém volt. Amióta az Operett állami intézmény lett, az épületegyüttes pedig maradt a fővárosnál, a bérleti díjat, évi 260 millió forintot, a mi megemelt költségvetésünkből, rajtunk keresztül fizeti a fenntartónk. Ez egészen addig így lesz, amíg az épületünk valamilyen csere keretében nem tud átkerülni az államhoz. Egy ideig a Moulint egy alvállalkozó üzemeltette, de csődbe ment, így jogi lehetőségünk volt a bérleti szerződést felbontani. Több mint két éve üresen állt ez az épületrész. Ráadásul rendőrségi ügy is lett a dologból, mert a volt bérlő elvitte az összes gépet, csillárt. Két éve kezdődött el az új játszóhely tervezése.

- Kálmán Imre teátrumként működik majd, miért változtattak nevet?

- Korábban többször felvetődött, hogy az Operettet Kálmán Imréről nevezzük el, de végül erről letettünk, mivel az Operett egyre jobb brandnek bizonyult. A névváltoztatással azt is jelezni szeretnénk, hogy alapvetően színházi programban gondolkodunk. Az előcsarnokban, amelyet összenyitottunk az Operettel, Teátrum Café néven nyitunk egy kávézót és éttermet, amely titkos reményeim szerint a művészvilág és a művészetbarát közönség találkozóhelye lehet.

- Mennyibe került az épületrész felújítása?

- A viszonylag modern színpadtechnikával együtt 450 millióba, ebből 400 millió állami forrás, 50 millió pedig fővárosi.

- Mi lesz a nyitóprodukció, illetve milyen lesz a repertoár?

- Április 20-án nyitunk egy színháztörténeti ritkasággal, Kálmán Imre Riviera Girl című darabjával, amely a Csárdáskirálynő 1917-es Broadway változata. Az amerikaiak a történetet és a dalszövegeket teljesen átírták, csak a zene maradt ugyanaz. A produkciót Kerényi Miklós Gábor rendezi, a koreográfus Horváth Csaba. Wodehouse dalszövegeit Závada Péter fordította magyarra. Azt is mondhatjuk, hogy ez egy dzsesszesített Csárdáskirálynő lesz. Ezután Székely Kriszta rendezésében mutatjuk be a Miskolcon már játszott négyszereplős Kreatív kapcsolatok című kortárs operát. Májusban és júniusban pedig egy olyan Orfeum fesztivált tervezünk, ahol a humor, a dalok, a kortárs irodalom és akár a magyar nóta is helyet kap.

- Revü nem is lesz?

- A nyitóprodukció egyes táncszámai revüként is megállnák a helyüket.

- Az utóbbi időben az Operett kiemelt kormányzati figyelmet kapott, előfordult, hogy egy jelentősebb gálaesten jelen volt a miniszterelnök, a költségvetést is megemelték. Ez az ön jó politikai kapcsolatainak köszönhető?

- Nem akarok álszent lenni, bizonyos kinevezésekhez, lobbikhoz kellenek a jó politikai kapcsolatok, azért, hogy odafigyeljenek az emberre. Hitem szerint viszont ez hosszú távon szakmai teljesítmény nélkül nem elegendő. A mi állami támogatásunk évi 1,6 milliárd forint, ami a teljes költségvetésünknek csupán 33 százaléka. Ha megnézzük, hogy melyik az az állami kulturális intézmény, amelynek ötven-hatvan százalék alatt van az állami támogatása, nem sok ilyet találunk.

- Még mielőtt megsajnálnánk önöket, említhetnénk a milliárdos nagyságrendű TAO-t, amely szintén a költségvetésük része.

- A TAO bevételünk 1,2 milliárd, de azt külön venném, mert azért nagyon komoly nézőszámot és jegybevételt kell teljesítenünk, illetve a támogatókat is meg kell találnunk. Egyébként már sokszor elmondtam, hogy a Kálmán, Lehár, Ábrahám repertoár, és a magyar operett, az ifjúsági musical programunkkal együtt megérdemel egy államilag támogatott színházat, ahhoz, hogy nemzetközileg is magas szintű produkciókat állítsunk ki. Amúgy a megemelt támogatás nagy részét a társulat bérrendezésére fordítottuk és az új játszóhely kialakítására. Ha tovább emelnénk a jegyárakat, akkor bizonyos közönségréteget kiszorítanánk a színházból, és ezt nem szeretnénk.

- Önnek tehát bevallottan vannak jó politikai kapcsolatai, de a színházi szakmában is elismert, mint menedzser, producer. Ez azt jelenti, hogy többet engedhet meg magának, mint mások?

- Nem gondolom, egyet tudok, mindig mindenkinek ugyanazt azt mondom: amit egy konkrét szakmai kérdésről gondolok.

- Nem ütnek ezért a fejére föntről?

- Nem tapasztaltam ilyet eddig. Nem gondolom, hogy mindennel egyet kell érteni, akkor, ha egy politikai oldalon állunk, vagy ha egy helyre szavaztunk. Előfordul, hogy a saját anyámmal, vagy a gyerekemmel sem értek mindenben egyet, pedig ugyanaz a genetikai kódrendszerünk. Miért kellene egy kollégával, vagy politikussal mindenáron egyet érteni. Ez a kényszer Magyarországunk egy komoly betegség, amely sok együttműködést gátol.

- Azért legyünk realisták, a legutóbb nagy kavart szombathelyi színházigazgató választáson is párt alapon szavaztak a közgyűlésben.

- Sokszor még véletlenül sem foglalkozunk a szakmával. Mindenki rendelkezik bizonyos politikai identitással, én családi gyökereimből eredően konzervatív vagyok. Dédapám Jankovich Béla, a Tisza-kormány oktatási minisztere volt, ő magát liberális konzervatívnak tartotta. Én is hasonlóan gondolkodom.

- A liberális mostanra igencsak szitokszóvá vált…

- Számomra a liberalizmus azt jelenti, hogy nekem van egy véleményem a világról, de teljes mértékben el tudom fogadni, hogy más mást gondoljon ugyanerről. És ha más a véleményünk, attól még beszélgethetünk szakmai kérdésekről, sörözhetünk, csinálhatunk együtt színházat, vagy a gyerekeinket együtt vihetjük a játszótérre.

- A közhangulat nem azt mutatja, hogy ebbe az irányba megyünk.

- Sajnos a színházi szakmában is megfigyelhető, hogy bizonyos csoportoknak elemi egzisztenciális érdekük, hogy a gyűlölködő kettészakítottságot fenntartsák. Meggyőződésem szerint azt sem lehet gondolni, hogy egy fenntartó nem szólhat bele abba, hogy milyen intézményt szeretne, vagy, hogy azt ki vezesse. Tehát egy államtitkár, vagy polgármester véleményét sem söpörheti le a szakma.

- Szombathelyen épp a polgármester nem állt ki Jordán Tamás mellett, tehát általában bizonyos döntések erőből történnek.

- Szombathelyen számomra épp az nem derült ki, hogy a polgármester, vagy a Fidesz frakció milyen színházat szeretne.

- Nem jutott el a dolog idáig.

- Innen kellett volna, hogy elinduljon.

- Mostanra pedig, amikor Jordán Tamás azt mondja Eperjes Károlyra, hogy a politika elvette az eszét, Eperjes pedig, hogy Jordánt a baloldal használja, akkor valószínű már nehéz szakmai érvekről beszélni.

- Ebben a viszonyban már nem lehet okosnak lenni. Ezt az ügyet már valóban minden oldalról berántotta a politika. Meggyőződésem, hogy Eperjes Károlynak bizonyos kijelentéseire nem volt olyan nagypolitikai felhatalmazása, mint amilyet sokan gondoltak. De ő, mint, ismerjük, szuverén módon, hevesen, érzelmileg túlfűtötten képes megfogalmazni a véleményét. Ez nem azt jelenti szerintem, hogy ez lenne a teljes Fidesz, vagy a kormány álláspontja. És azzal sem értek egyet, hogy nem lehet Jordán Tamással szemben pályázni. Egy pályázat mindig felmutatása egy személyiségnek, egy szakmai hitvallásnak. Egyébként, ha Szombathelyen a szakmai bizottság meghallgatta volna az egyetlen pályázót, Jordán Tamást, és feladata szerint szavazott volna szakmai alkalmasságáról, akkor nem tudom elhinni, hogy például Eperjes Károly nemmel voksolt volna. Csakhogy a szakmai bizottság ehelyett mással foglalkozott. Egyébként a szerintem a szombathelyi városvezetés ott követte el a legnagyobb hibát, hogy nem beszélt időben az esetleges változtatási szándékról Jordán Tamással, netán arról, hogy legyen egy olyan jelölt, aki Tamásnak és a társulatnak is megfelel és folytatni tudja a művészi munkát. Az nem jó, ha egy szakmai bizottsággal szeretnék kimondatni azt, ami valójában egy fenntartó politikai és ízlésbeli döntése. Ettől minden összezavarodik.