Hóhérok egymás közt

Publikálás dátuma
2017.03.27. 07:47
Jordán Adél és Mészáros Béla FOTÓ: DOMOLKY DANIEL
Az európai kortárs dráma egyik fenegyerekének számító ír Martin McDonagh betört a Katona József Színházba is. Kellett hozzá a rendező, talán nem sértődik meg, ha azt írom, a magyar színházi élet másik fenegyereke Gothár Péter (a nagyszerű díszlet is az ő munkája), aki a szerzőnek már több darabját színre vitte.

A Kriplit a Radnótiban, vagy a Vaknyugatot az Átriumban. Az utóbbit most is nagy sikerrel játsszák. Most egy friss darabot kapunk az egyik lapban brit Tarantinoként (filmeket is rendez) emlegetett írótól. A Hóhérokat 2015-ben mutatták be Londonban, rögtön díjakkal is jutalmazták a szerzőt és az előadást is.

A korábban az ír falusi kisembereket fanyarul középpontba állító McDonagh ezúttal Észak-Anglia egy kisvárosába helyezi a történetet. Az ötlet tényleg pazar, 1965-ben vagyunk, amikor Nagy-Britanniában eltörlik a halálbüntetést. A főhősünk Harry, a város második számú hóhéra. Kérdés, mi lesz ezután a hóhérokkal? Vezetnek szépen egy kocsmát, békében, a hóhér mesterségtől elbúcsúzva? Vonatkozik ez a kérdés az első számú hóhérra, Pierrepointra is, aki csak az előadás végén jelenik meg. Vagy a dolog ennél jóval bonyolultabb. Megnyugtatok mindenkit, a szerző most a szokásosnál is több csavart és fordulatot tett a műbe, tehát lesz miért izgulni. Szerintem a krimi szál se gyenge. A darab kvázi keretes szerkezetű, az elejére és a végére is jut egy akasztás. A történet részleteit nem szeretném elárulni. Mindenesetre az egyik még a halálbüntetés betiltása előtt, a másik utána következik be. Elvileg egyáltalán nem mindegy. Persze lehet törvényesen és törvényen kívül is ártatlanokat kivégezni.

Az első jelenetben Harry (Fekete Ernő) gyakorolva mesterségét társával Syddel (Ötvös Andrással) felakaszt egy fiatalembert, aki ártatlanságát bizonygatja. A jelenet kíméletlen és megrázó. A hóhér előtt már nincs helye jogorvoslatnak. Miközben eljutunk az akasztásig, McDonagh fanyar módon megmutatja azt is, hogy még a hóhérok is emberek. Sokszor nevetünk már ezen is, miközben mégis csak egy embert végeznek ki. Aztán Harry éttermébe csöppenünk, elrajzolt, egyszerű figurák közé, akik eltartják a kocsmát. És ugyanúgy elrajzolt és együgyű Harry felsége (Rezes Judit) és kissé együgyű lánya (Jordán Adél) is. A fordítás (Morcsányi Géza) magabiztosan mutatja meg nyelvileg is ennek a világnak az árnyalatait. A krimi vonalat a londoni Mooney (Tasnádi Bence) feltűnése szolgáltatja. Közben a sajtó természetéről is kapunk egy kis görbe tükröt. Egy újságcikk is megjelenik ugyanis az egyik egykori főhóhérról.

Az előadás parádés főjelenetévé a két a hivatalától már eltiltott, de egymással mégis vérre menően rivalizáló hóhér, Harry és Pierrepoint összecsapása növi ki magát. Fekete Ernő egyébként az előadás alatt végig egyszerre sűríti bele a figurába a vaskosságot, a mélységet, a bizonytalanságot, a kétségbeesést és a férfias fölényt. Mégis csak egy hóhérról van szó. A Pierrepointot alakító Máté Gábor pedig egyszerre, dörzsölt és ravasz, ugyanakkor esendő. De végül is, mégis csak ő az első számú. A hivatalosságot jelentő felügyelő (Kocsis Gergely) pedig lenullázott alkoholista senkiként végig asszisztálja az elvakult jogtriplást. A hóhérmunkát végzők egyedül maradnak, csak saját lelkiismeretükkel kell szembenézniük, ha maradt ebből még valami egyáltalán nekik.

Szerző

Csoda rendelésre

Publikálás dátuma
2017.03.27. 07:46
Már tudja, hogy van helye a férfiak között FORRÁS: ZENEAKADÉMIA/FAZEKAS ISTVÁN.
Itthon és külföldön is sorban állnak műveiért, ám Varga Judit zeneszerző-zongoraművész még mindig falusi kislányként utal magára. Közben viszont mutatja az utat másoknak. A Bartók-Pásztory díj idei zeneszerzői győztesével beszélgettünk.

Fekete Gyula laudációját hallva nem csupán Varga Judit tekintete homályosul el a teremben. A zeneszerző szavai nyomán kivételes életút bontakozik ki a díjátadón megjelentek szeme előtt, a díjazott pedig csak nehezen tud megszólalni a meghatottságtól. Annál szebben beszél utána – lapunknak is. „Amikor megkaptam a levelet, hirtelen elakadt a lélegzetem – meséli még mindig párás tekintettel Varga Judit. – Eleget beszélek és játszom színpadon, az, hogy elsírom magam, nem gyakran szokott megtörténni. Tegnap, mondjuk, pont igen: a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában játszottam, ahol 30 évvel ezelőtt életemben először álltam színpadon. Ezek nagy dolgok.”

Varga Judit a Győr melletti Gönyűn született 1979-ben. A faluba hetente kijáró hegedűtanár hívta fel tehetségére a szülei figyelmét, akik elvitték a győri zeneiskolába. Így kezdődött a tündérmese. „Kisebbfajta csoda, hogy én most itt vagyok – mondja Judit mindenféle pátosztól mentesen. – Esetemben nem arról van szó, hogy egy tanár vagy egy intézmény segített, hanem, hogy Magyarországon olyan képzés van a legalsó foktól az egyetemig, ami képes a tehetségeket halászni a tömegből. Elérni, hogy egyetemi tanár lehessen egy falusi kislányból. Ezt pedig végső soron Bartóknak és Kodálynak köszönhetjük.”

Így jutott el Varga Judit Gönyűről a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, s onnan a bécsi zeneakadémiára. Ma már mindkét intézményben tanít. „Nehéz dolog ez. A felvételi után minden évben rosszul alszom két-három éjszakán át. Óriási felelősség eldönteni, hogy az egyik növendékből lesz valami, a másikból nem. Csak évek múltán derül ki, jó döntést hoztunk-e. Most diplomázik az első növendékem. Látni, hogy a fiatal, tehetséges fiúból érett férfi és piacképes zeneszerző válik – boldogság!”

A komponista azt vallja: az ember nem a díjakért dolgozik, ám amikor kétségei vannak, jó rájuk visszagondolni, érezni, hogy a külvilág is elismeri. Márpedig neki bőven van mire emlékeznie: hazáján kívül Ausztriában is rendszeresen kitüntetik. Mint mondja, a díj azért is jelent sokat számára, mert fiatal lányként egy rosszul sikerült vizsga után Bartók saját Mikrokozmosz-felvételei segítségével értett meg sok mindent a zeneszerzésről és előadásról. „Például arról, miként játszunk saját művet. Izgalmas, hogy nem tartozom felelősséggel a szerző iránt, mert az én vagyok. Múltkor a főpróbán írtam át az egyik darabomat, aztán a koncerten hirtelen mégis az eredeti verziót találtam jobbnak, úgy játszottam. De abból is rengeteget tanulok, ha mások játsszák a műveimet: például, hogy miként kell kommunikálnom a kottában. Micsoda félreértések adódhatnak még akkor is, amikor úgy érzem, világosan leírtam a zenémet papírra! Ami, ugye eleve alkalmatlan erre… Pályakezdőként akadt, hogy koncerten szolidan téptem a hajam, mert teljesen félreértettek, és dupla tempót vettek. Aztán belenéztem a kottába, és kiderült: nem írtam be tempójelzést.”

Varga Judit elismertségét mutatja, hogy – kortársai között kivételes módon – száz százalékban megrendelésre dolgozik. Komolyzenei művei mellett ír filmzenét, de ő készítette a Prima Primissima Díj zenei arculatát is. Az alkotói válság szele néha meglegyinti. „De a kétségbeesés, a leadási határidő és az üres bankszámla nagyon inspiratív – magyarázza nevetve. – Persze vannak trükkök, amik be tudják indítani a fantáziámat. Ha tényleg semmi ötletem sincs, leülök írni valami nagyon rossz darabot, csak legyen már valami a papíron. Aztán egy-két perc után a zene elkezdi kinőni magát, s végül csak el kell dobni az első két percet. Csinálni, csinálni, csinálni, ez a titok. Mindig az én lehető legjobbamat hozni. A közepes nem elég.”

Azt mondja, karrierje elején úgy döntött: nem foglalkozik azzal, ő-e az egyetlen nő a színpadon. „A zene a fontos. A zeneszerzés nem sport, ahol a férfiak gyorsabban tudnak futni, sőt: nem tudom, lehet-e ilyet mondani, de a nőknek az érzelemkifejezés az erősségük, ami a zenében alapvető. Ez persze önmagában nem elég: komoly építészeti tudásra van szükség, pici hangokból, építőkockákból felhúzni egy teljes épületet, ami meg is áll. Ez lehet, hogy inkább maszkulin tehetség. Szerintem mindkettőre szükség van. A múlt – a társadalmi szerepek, hogy a nő eleve nem is tanulhatott – kitermelt egy csomó híres férfi zeneszerzőt, de ezt nem azt jelenti, hogy ez egy férfiszakma.”

És megemlít egy roppant fontos mozzanatot is: „Nekem nem volt női példaképem. Az, hogy most a budapesti és a bécsi zeneakadémiának női zeneszerzéstanárai vannak, óriási dolog. Az egy-két női növendék nagy szemekkel néz ránk, mert bennünk látják a jövőjüket. Hogy hova lehet eljutni. Ezt nekem magamnak kellett kiharcolnom, elhitetnem – önmagammal is – hogy van helyem a férfiak között. És van.”

A Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj
Bartók özvegye, Pásztory Ditta végakarata szerint azok a kimagasló művészeti tevékenységet végző hazai zeneszerzők és zenei előadóművészek kapják, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a hazai zenei élet fejlődéséhez, a bartóki szellemiség megőrzéséhez. 1984 óta minden évben március 25-én, Bartók Béla születésének évfordulóján adja át a Zeneakadémia legnevesebb professzoraiból álló, kilenctagú kuratórium. Az idei másik győztes Takács-Nagy Gábor hegedűművész-karmester.

A világtörténelem szerencsefiai

Publikálás dátuma
2017.03.27. 07:45
Nagy András, Sándor András, Czigány Magda, Kende Péter és Gömöri György FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Az 56-os menekültek rendezett skizofréniában éltek. Ez is elhangzott a Petőfi Irodalmi Múzeum Talmi Odysseusok című programján, ahol a Magyarországot a forradalom után elhagyó Czigány Magda, Sándor András, Gömöri György és Kende Péter beszélgetett Nagy András íróval a menekülés okairól, a menekülttáborokról, beilleszkedésről és hazatérésről.

- Nem tudtunk semmit a Nyugatról a vasfüggöny mögött. Felkészületlenek voltunk, nem tudtuk, hova menjünk. Táborokba kerültünk, ahol megjelentek a svédek, franciák és az angolok. Végül csak az utóbbiak maradtak, és úgy voltunk vele, hogy akárhová visznek, elmegyünk velük. Én nem tudtam egy szót sem angolul - mesélte Czigány Magda, aki az Imperial College London könyvtárának főigazgatója volt és férjével, Czigány Lóránttal menekült Szegedről. - Mindenkinek kiosztottak egy puha takarót, felültettek egy buszra, és azt mondták, Angliába visznek, ott lehetünk majd egyetemisták. A takarót a matrac alatt tartottam 10-15 éven keresztül, ez volt a szent tárgy, ami segített, hogy Angliába kerüljek - mondta.

Kende Péter szociológus, aki a párizsi Centre National de la Recherche Scientifique kutatási igazgatójaként ment nyugdíjba, egy ellenállási lapot szerkesztett és amikor látta, hogy egyre több embert tartóztatnak le, elindult Jugoszlávia felé. A menekülttáborból nem mehettek ki, de előfordult, hogy elvitték őket moziba. - Menekülteket ilyen nagylelkűen, segítőkészen azelőtt és azóta sem fogadtak. Az 56-os menekültek a világtörténelem szerencsefiai - mondta Kende és hozzátette, Franciaországban 1791-ben hoztak egy törvény, amely szerint politikai okokból menekülőket automatikusan befogadják, így számolatlanul engedték az országba a Magyarországról érkezőket.

Sándor András és Gömöri György elsőként Bécsbe ment, egy nemzetközi diákkonferencia megszervezése volt a feladatuk, amely elítéli a szovjet bevonulást. Ez nem sikerült, felvették azonban őket Oxfordba. - Kiemelten jól bántak az egyetemistákkal, hősökként fogadtak minket - mondta Gömöri György, aki lengyelt és magyar tanított Cambridge-ben.

Az Egyesült Államokban germanisztikából doktori címet szerzett Sándor András és Gömöri György költők is, így a nyelv kérdése az ő esetükben nagyon fontos volt. - A kezdetektől fennállt a nyelvi kettősség. Magyar írók akartunk maradni, de a disszertációnkat angolul írtuk. A külföldi magyar folyóiratok és a Magyar Írók Szövetsége külföldön az emigráns írók számára egy magyar parallel intézményes irodalmi közeget jelentett. Rendezett skizofréniában éltünk. Sikerült mindkét identitást megtartanom, brit állampolgár vagyok és magyar író - mondta Gömöri. Czigány Magda számára is párhuzamos volt az angol és a magyar társaság: az angol munkahelyi közeg és a londoni magyar értelmiség Szepsi Csombor Köre között nem volt átjárás.

A beilleszkedést mindannyian másképp élték meg, a Kádár-rendszerhez és a rendszerváltáshoz pedig más-más a viszonyuk. Kende Pétert az identitáskérdések nem érdekelték igazán, az ő programja az volt, hogy társadalomtudományt tanulhasson és azt a szellemi munkát tudja végezni, amit akart. - A hazatérés lehetősége fel sem merült, a hivatalos Magyarország közellenségként tartott számon. Ezt nem bántam, mert én is ellenségnek tartottam őket. Nem vágyódtam egy olyan országban élni, ami szovjet típusú rendszer része. Foglalkoztam azzal a kérdéssel tudományosan, hogy lehet-e arra számítani, hogy a szovjet rendszer összeomlik. Arra jutottam, hogy biztosan nem marad fönn - mondta és hozzátette: sejtette, hogy ha lesz változás, akkor kísértést érez majd arra, hogy félig Magyarországon éljen. - Kettős életet élünk a feleségemmel negyed százada. Ha megkérdezik, mi az én nemzetiségem, akkor francia magyar vagyok.

Sándor András úgy tervezte, visszajön a diploma megszerzése után, ami nem történt meg. Az első években mindannyiuk rémálma volt, hogy hazajönnek és nem tudnak majd visszamenni. - Úgy éreztem, ha száz évig élek, akkor se lesz vége a Kádár-rendszernek és beletörődtem. 89-ben aztán nem tudtam, hogy miért is élek kint és visszaköltöztem. Hálás vagyok Angliának, Amerikának, de én magyar vagyok - mondta. Gömöri György úgy gondolta, csak akkor marad Angliában, ha Oxfordban vagy Cambridge-ben kap állást és az utóbbi történt. -1990 után az emigránsokkal kapcsolatos érdeklődés elcsitult. Úgy éreztük, hogy a nyugati magyar irodalmat a hazai kritikusok olyan mellékágnak tekintik, ami nem fontos, Márai kivételével - mondta és hozzátette: úgy érzi, a Brexit óta másodszor is hontalan lett. A brit állampolgárságtól ugyan nem fosztják meg, de már nem számít olyan kedves vendégnek.

Info
A Petőfi Irodalmi Múzeum az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának alkalmából rendezett „Ilyen nagy dolog a Szabadság?...” EMIGRÁCIÓ - FORRADALOM - MŰVÉSZET című kiállítása április 2-ig látható.