Hóhérok egymás közt

Publikálás dátuma
2017.03.27 07:47
Jordán Adél és Mészáros Béla FOTÓ: DOMOLKY DANIEL
Fotó: /
Az európai kortárs dráma egyik fenegyerekének számító ír Martin McDonagh betört a Katona József Színházba is. Kellett hozzá a rendező, talán nem sértődik meg, ha azt írom, a magyar színházi élet másik fenegyereke Gothár Péter (a nagyszerű díszlet is az ő munkája), aki a szerzőnek már több darabját színre vitte.

A Kriplit a Radnótiban, vagy a Vaknyugatot az Átriumban. Az utóbbit most is nagy sikerrel játsszák. Most egy friss darabot kapunk az egyik lapban brit Tarantinoként (filmeket is rendez) emlegetett írótól. A Hóhérokat 2015-ben mutatták be Londonban, rögtön díjakkal is jutalmazták a szerzőt és az előadást is.

A korábban az ír falusi kisembereket fanyarul középpontba állító McDonagh ezúttal Észak-Anglia egy kisvárosába helyezi a történetet. Az ötlet tényleg pazar, 1965-ben vagyunk, amikor Nagy-Britanniában eltörlik a halálbüntetést. A főhősünk Harry, a város második számú hóhéra. Kérdés, mi lesz ezután a hóhérokkal? Vezetnek szépen egy kocsmát, békében, a hóhér mesterségtől elbúcsúzva? Vonatkozik ez a kérdés az első számú hóhérra, Pierrepointra is, aki csak az előadás végén jelenik meg. Vagy a dolog ennél jóval bonyolultabb. Megnyugtatok mindenkit, a szerző most a szokásosnál is több csavart és fordulatot tett a műbe, tehát lesz miért izgulni. Szerintem a krimi szál se gyenge. A darab kvázi keretes szerkezetű, az elejére és a végére is jut egy akasztás. A történet részleteit nem szeretném elárulni. Mindenesetre az egyik még a halálbüntetés betiltása előtt, a másik utána következik be. Elvileg egyáltalán nem mindegy. Persze lehet törvényesen és törvényen kívül is ártatlanokat kivégezni.

Az első jelenetben Harry (Fekete Ernő) gyakorolva mesterségét társával Syddel (Ötvös Andrással) felakaszt egy fiatalembert, aki ártatlanságát bizonygatja. A jelenet kíméletlen és megrázó. A hóhér előtt már nincs helye jogorvoslatnak. Miközben eljutunk az akasztásig, McDonagh fanyar módon megmutatja azt is, hogy még a hóhérok is emberek. Sokszor nevetünk már ezen is, miközben mégis csak egy embert végeznek ki. Aztán Harry éttermébe csöppenünk, elrajzolt, egyszerű figurák közé, akik eltartják a kocsmát. És ugyanúgy elrajzolt és együgyű Harry felsége (Rezes Judit) és kissé együgyű lánya (Jordán Adél) is. A fordítás (Morcsányi Géza) magabiztosan mutatja meg nyelvileg is ennek a világnak az árnyalatait. A krimi vonalat a londoni Mooney (Tasnádi Bence) feltűnése szolgáltatja. Közben a sajtó természetéről is kapunk egy kis görbe tükröt. Egy újságcikk is megjelenik ugyanis az egyik egykori főhóhérról.

Az előadás parádés főjelenetévé a két a hivatalától már eltiltott, de egymással mégis vérre menően rivalizáló hóhér, Harry és Pierrepoint összecsapása növi ki magát. Fekete Ernő egyébként az előadás alatt végig egyszerre sűríti bele a figurába a vaskosságot, a mélységet, a bizonytalanságot, a kétségbeesést és a férfias fölényt. Mégis csak egy hóhérról van szó. A Pierrepointot alakító Máté Gábor pedig egyszerre, dörzsölt és ravasz, ugyanakkor esendő. De végül is, mégis csak ő az első számú. A hivatalosságot jelentő felügyelő (Kocsis Gergely) pedig lenullázott alkoholista senkiként végig asszisztálja az elvakult jogtriplást. A hóhérmunkát végzők egyedül maradnak, csak saját lelkiismeretükkel kell szembenézniük, ha maradt ebből még valami egyáltalán nekik.

2017.03.27 07:47

Négy másodpercen túli élmény Arató András fotóival

Publikálás dátuma
2019.01.15 21:34

Fotó: Népszava/ Vajda József
Fotóművészként 2001 óta állít ki a klubrádiós Arató András, kedden nyílt új tárlata.
Arisztotelész háromféle portrét határoz meg: az idealistát, a naturalistát és a szatirikusat. Arató András képein viszont mindhárom egyensúlyára törekszik – mondta Eifert János fotóművész a Képek majdnem szöveg nélkül című kiállításának megnyitóján. A kiállított harmincöt portré és a hozzájuk társított dedikálások fotói különleges művészeti körképet tárnak a néző elé a Cultiris Galéria terében, az Örkény István könyvesbolt emeletén. A fotográfus szűk kivágású képeiről többek közt Törőcsik Mari, Esterházy Péter, Heller Ágnes, Dés László, Alföldi Róbert, Závada Pál, Szüts Miklós és Fábián Juli néz velünk szembe. És ahogy azt Eifert János is hangsúlyozta: a fekete-fehér portrék nem csupán arcokat, hanem személyiségeket, lelki alkatokat sugároznak, s a rajtuk szereplő emberekre szinte ismerősként tekintünk, még ha nem is találkoztunk velük személyesen. Eifert elmondta, a felmérések szerint, ha egy képet négy másodpercig szemlélünk, az már jelent valamit. Arató képeinek esetében ez garantált: a tekintetek rabul ejtik nézőiket. A kiállított fotók egy része a Klubrádió beszélgetései során készült, s az alkotó – a Klubrádió elnök-vezérigazgatója – felajánlotta, a rádiót harmincezer forinttal támogatóknak a kiállítás zárultával egy-egy képet ajándékoz.

Infó

Cultiris Galéria,
XIII., Szent István körút 26.,
február 16-ig

2019.01.15 21:34

De hát nem lehet csendben maradni!

Publikálás dátuma
2019.01.15 14:30

Fotó: NURPHOTO/ OSCAR GONZALEZ
Schiff András, a világhírű magyar zongorista koncertet nem ad Magyarországon, most azonban egy újabb könyvvel örvendeztette meg rajongóit. Schiff az Orbán-kormány politikáját látva, és a - szerinte ettől nem függetlenül - felerősödő antiszemita hangokat saját bőrén is érzékelve -, hat évvel ezelőtt úgy döntött, bizonytalan ideig – azaz amíg a politikai helyzet nem változik -, sem koncertező művészként, sem magánemberként nem jön haza. Nevével fémjelzett, A zene a csendből jön című könyvvel azonban most megjelent Magyarországon. A kötet eredetije Németországban látott napvilágot, első felében Martin Meyer – a Neue Zürcher Zeitung tárcarovatának volt szerkesztője - beszélgetéseit olvashatjuk a művésszel, a második részt Schiff András válogatott írásai, esszéi teszik ki az elmúlt évekből, évtizedekből. Hasonló kötet 2003-ban jelent már meg, abban Győri László – jelen kiadvány egyik fordítója – jegyezte le, mit mesélt életéről a zongorista, a továbbiakban pedig szintén írások, vallomások olvashatók Hamburger Klára szerkesztésében és - részben – fordításában, zeneszerzőkről, zenésztársakról. Vannak átfedések, de sok az újdonság is. Mindkét helyen olvashatunk a családi gyökerekről, arról, milyen szörnyűségeket szenvedtek el a holokauszt alatt szülők és a rokonok, hogyan kellett zsidóságát megélnie gyerekként Schiffnek. És az új kötetből megtudhatjuk, a kis Andriska, nagyszájú élénk, gyerek volt, igaz rossz kisfiú, aki tíz éves koráig jobban szeretett focizni, mint zongorázni. Ismét főszereplők a tanárok, Kadosa Pál, Rados Ferenc, Kurtág György, Simon Albert. Utóbbi hármak: a guruk; megkérdőjelezhetetlen tudású óriási egyéniségek, akik éppen ezért talán túlságosan is rátelepedtek tanítványaik egyéniségére. Személyesen megélt történeteket olvashatunk, egyéni tapasztalatokról esik szó. Egy-két régebbi politikai írás is szerepel Schiff Andrástól, ezek 2016-ban a német kiadás szerkesztésekor, utószóban lettek aktualizálva, az pedig kifejezetten zavaró, hogy a 2018-ban megjelent kötetben két éves tények, gondolatok olvashatók frissítés címszóval. A zenei esszék nagyközönség számára legérdekesebb darabjai a már említett tanárok mellett a mesterekről szólók lehetnek, George Malcolm, Végh Sándor, Rudolf Serkin, csak néhány név a múlt meghatározó nagyjai közül. A műismertetések, elmélkedések némi zenei alapismereteket kívánnak, de még mindig sok olvasó érdeklődésére tarthatnak számot. Egy valamiben nem hasonlít az új kötet a régire: nincs benne CD-melléklet. 2003-ban három, egy évvel korábban a budapesti Zeneakadémián, koncerten készült felvételek jártak a könyvhöz. 2018-ban, ha a szerkesztők szerettek volna, akkor sem tudtak volna ilyet prezentálni. És ezt nyugodtan nevezhetjük több szempontból is tragédiának. Infó:  A zene a csendből jön Beszélgetések Martin Meyerrel, Esszék Schiff András, Martin Meyer Magvető Könyvkiadó, 2018
2019.01.15 14:30
Frissítve: 2019.01.15 14:30