Keleti csukás

Publikálás dátuma
2017.03.27. 07:50
Nem volt esélye Storck tanítványainak Lisszabonban FOTÓ: MTI/ILLYÉS TIBOR
Portugália csapata úgy nyert, ahogyan akart, a magyar labdarúgók csupán edzőpartnerei voltak az Európa-bajnoki címvédő együttesnek a szombat esti lisszaboni vb-selejtezőn. A házigazdák 3-0-ás sikere megfelel a két válogatott egymás elleni örök mérlegének, amely négy döntetlent és nyolc portugál diadalt foglal magában, magyar győzelmet nem tartalmaz.

Ahogyan a dolgok állnak, egy viszonylag kis csoport számára megint csak kedvező lehet a keleti nyitás: az újra virágzó, megbonthatatlan politikai kapcsolatok jóvoltából a magyar válogatott elöljárói és tagjai talán kapnak tiszteletjegyeket Oroszország vezetőitől a jövő évi világbajnokságra. Másként e pillanatban nehezen képzelhető el honfitársaink részvétele a tornán, elvégre hazánk fiai már több pontot (nyolcat) vesztettek, mint ahányat (hetet) szereztek a vb-selejtezőkön, miután szombat este Lisszabonban tétre menő edzőmeccsen játszadoztak velük a pajkos portugálok.

Nem volt esélye Storck tanítványainak Lisszabonban FOTÓ: MTI/ILLYÉS TIBOR

Nem volt esélye Storck tanítványainak Lisszabonban FOTÓ: MTI/ILLYÉS TIBOR

Bernd Storck, a magyar együttes német szövetségi kapitánya jobban számot vetett a realitással, mint azok, akik a mérkőzést megelőző napokban úgy írtak-beszéltek a vendég győzelem lehetőségéről, mintha az ugyanúgy előfordulhatna, akár a hazai siker; ennek megfelelően a szakvezető teletömte a csapatot behúzódó személlyel. Írhatnám úgy is: védővel, de attól még nem lesz valaki bekké, hogy hátul áll. Miként tévedés azt hinni: akinek brazil útlevele van, az futballozni is tud. Brazília a 79-szeres portugál válogatott Pepére sem tartott igényt, és a Real Madrid játékosától még akad néhány stáció a Videotonból sem kiemelkedő Viniciusig. Az itthoni hivatalosságok mindenesetre ezt a brazil légióst siettek honosítani, ám a Luz stadionban tartott bemutatkozás tapasztalatai szerint a Sao Pauló-i gazdasági bevándorlóval csak úgy izmosodott a válogatott, ahogyan Magyarország erősödik általában.

Storck a kapus előtti öt emberből a második félidőre egyet lehívott, de a kevésbé félénk formációban sem ment jobban a játék, mint a szünet előtt. Olyannyira nem, hogy honpolgáraink egyetlen kapura lövése Dzsudzsák hazaadással felérő, negyvenméteres emelése volt, és helyzettel záruló akciót szintén csak egyet vezettek a sparring-partner magyarok, azt is a nyolcvankilencedik percben. A találkozót dekadens nyugati kényelemben is mindvégig uraló portugálok ritmusváltásai alkalmával fület sértett a két együttes közti kiáltó különbség a gondolkodás és a futás sebességét, valamint a technikai képzettséget illetően. Hogy mást ne említsünk, az ellenfél két szélső hátvédje, Cedric és Raphael Guerreiro a magyaroknál vidáman játszhatna csatárt...

A portugáloknál viszont Cristiano Ronaldo és André Silva támadott. E két (szó szerinti) ék olykor lebilincselő alakítást nyújtott; „CR7” például ragyogó cselekkel döntögetett a 32. percben, majd prímán megjátszotta Raphael Guerreirót, akinek ugyancsak érzéssel keresztbe küldött labdáját André Silvának csak át kellett gurítania a kapuvonalon. A gólszerző négy perccel később lazán hátrasarkazta Cedric tért ölelő indítását, és Cristiano Ronaldo tizennyolcról, balról, menthetetlenül a rövid sarokba „varrta” a különleges gólpasszt (2-0). Már ekkor minden elrendeződött, a 137-szeres válogatott szupersztár szünet utáni szabadrúgásának (3-0) főként abban állt a jelentősége, hogy Cristiano Ronaldo pillanatnyilag „CR70-nek” is nevezhető, mert a hetvenedik gólját érte el a nemzeti együttesben.

A másik oldalon nincs mivel hetvenkedni, hiszen a mondás, mely szerint három a magyar igazság, jelenleg annyiban érvényes, hogy a címeres mezes csapat egyaránt hármat kapott Svájctól és Portugáliától. Az előbbi volt a nagyobb „bravúr”, mert Üllői úti triplájukat megelőzően tizenöt meccsel korábban, San Marino ellen szereztek kettőnél több gólt az alpesiek. Ám Lisszabont is meg kell majd magyarázni, de nincs kétség felőle: a propaganda-gépezet változatlanul csúcsra jár majd. A több mint sportág hazai világa a szerecsenmosdatásban messzemenően előrébb tart, mint magában a futballban: nálunk még a nemzetközi (bűn)szövetséget szó szerint botrányosan irányító, elmeszelt Sepp Blattert is ártatlan báránnyá lehet interjúvolni.

Meglehet, Storcknak ugyancsak szüksége lesz mentő akcióra, bár nem kriminális okokból. A válogatott őszi és mostani teljesítménye legalábbis kérdéseket vet fel, a „német csoda” mintha már nem funkcionálna. (Feltéve, hogy varázslatnak lehet nevezni a szakvezető 6-6 győzelmet és vereséget, valamint 7 döntetlent felölelő statisztikáját.) Persze végre a magyar csodának kellene elérkeznie. Ám hogy az mikor jön el – annyi halmozottan hátrányos helyzetű évtized után –, annak megválaszolásával úgy vagyunk, mint a nemzeti együttes a portugál fővárosban.

Lövésünk sincs.

Labdarúgó-vb-selejtező
Portugália–Magyarország 3-0 (2-0)
Vb-selejtező, Lisszabon, 57 816 néző. Jv.: Marciniak (lengyel).
Portugália: Rui Patricio – Cedric, Pepe, José Fonte, Raphael Guerreiro – André Gomes (Pizzi, 86. perc), William Carvalho, Joao Mario (Joao Moutinho, 83.) – Quaresma, André Silva (Bernardo Silva, 67.), Cristiano Ronaldo.
Magyarország: Gulácsi – Vinicius – Bese, Lang (Lovrencsics, 46.), Kádár, Korhut – Dzsudzsák, Gera (Pintér, 85.), Nagy Ádám, Gyurcsó (Kalmár, 69.) – Szalai.
Gól: André Silva (32.), Cristiano Ronaldo (36. és 65.).
A csoport további mérkőzésein: Andorra–Feröer 0-0, Svájc–Lettország 1-0 (gól: Drmic).
Az állás öt forduló után: 1. Svájc 15 pont, 2. Portugália 12, 3. Magyarország 7, 4. Feröer 5, 5. Lettország 3, 6. Andorra 1.

Gyerekek kiabáltak a romok alól - Civileket bombáztak

Az iraki hadsereg ideiglenesen felfüggesztette Moszul városának ostromát a hétvégén, miután kiderült, hogy az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíció légicsapásai legalább 150 civil halálát okozták. A bombázás másfél hete történt a város Al-Dzsadida negyedében, ám csak most derült ki, hogy az offenzíva áldozatai civilek voltak.

A pusztítás – amely a The Guardian szerint Irak amerikai megszállása óta a legtöbb civil áldozatot követelte – olyan méretű volt, hogy még mindig holttestek után kutatnak a törmelékek alatt. Helyi beszámolók szerint eddig több mint 140 áldozatot emeltek ki három épület romjai alól, de félő, hogy több tucat holttestet találnak még, nem fértek hozzá ugyanis egy negyedik épülethez, amelynek pincéjében száz ember keresett menedéket a támadás előtt.

„A légicsapás utáni napok szörnyűek voltak. Gyerekek kiabáltak a romok alól. Senki nem sietett a segítségükre. A rendőrség azt mondta, hogy nem tudnak segíteni” – idézte fel az eseményeket egy túlélő. „A bombázás reggel kezdődött, és egészen délután kettőig tartott… Az Iszlám Állam harcosai az épületek tetején, és az utcán is ott voltak. Az viszont különös, hogy a házat, amelyben bujkáltak, nem érte egy találat sem. A táboraikat sem” – mesélte a brit lapnak Musztafa Yeheya, egy másik túlélő.

Az amerikai Központi Parancsnokság megerősítette, hogy a március 17-i műveletet az „iraki biztonsági erők kérésére” a nemzetközi koalíció gépei hajtották végre, s a közleményben hangsúlyozták, hogy hivatalos vizsgálat indul az ügyben. Iraki katonai források ezt követően megerősítették, hogy a civil áldozatok miatt azt a parancsot kapták, hogy függesszék fel a katonai műveleteket az észak-iraki városban.

Az elmúlt hónapban mintegy 200 ezer ember menekült el a harcok elől, de még így is mintegy 400 ezer civil rekedt Moszul óvárosi részén. A helyi lakosok közül többen is arról számoltak be, hogy az Iszlám Állam harcosai – mintegy kétezren – pajzsként használják a civileket, az otthonaikban bujkálnak, a fiatal férfiakat pedig kényszerítik, hogy harcoljanak a soraikban.

Szerző

Gyerekek kiabáltak a romok alól - Civileket bombáztak

Az iraki hadsereg ideiglenesen felfüggesztette Moszul városának ostromát a hétvégén, miután kiderült, hogy az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíció légicsapásai legalább 150 civil halálát okozták. A bombázás másfél hete történt a város Al-Dzsadida negyedében, ám csak most derült ki, hogy az offenzíva áldozatai civilek voltak.

A pusztítás – amely a The Guardian szerint Irak amerikai megszállása óta a legtöbb civil áldozatot követelte – olyan méretű volt, hogy még mindig holttestek után kutatnak a törmelékek alatt. Helyi beszámolók szerint eddig több mint 140 áldozatot emeltek ki három épület romjai alól, de félő, hogy több tucat holttestet találnak még, nem fértek hozzá ugyanis egy negyedik épülethez, amelynek pincéjében száz ember keresett menedéket a támadás előtt.

„A légicsapás utáni napok szörnyűek voltak. Gyerekek kiabáltak a romok alól. Senki nem sietett a segítségükre. A rendőrség azt mondta, hogy nem tudnak segíteni” – idézte fel az eseményeket egy túlélő. „A bombázás reggel kezdődött, és egészen délután kettőig tartott… Az Iszlám Állam harcosai az épületek tetején, és az utcán is ott voltak. Az viszont különös, hogy a házat, amelyben bujkáltak, nem érte egy találat sem. A táboraikat sem” – mesélte a brit lapnak Musztafa Yeheya, egy másik túlélő.

Az amerikai Központi Parancsnokság megerősítette, hogy a március 17-i műveletet az „iraki biztonsági erők kérésére” a nemzetközi koalíció gépei hajtották végre, s a közleményben hangsúlyozták, hogy hivatalos vizsgálat indul az ügyben. Iraki katonai források ezt követően megerősítették, hogy a civil áldozatok miatt azt a parancsot kapták, hogy függesszék fel a katonai műveleteket az észak-iraki városban.

Az elmúlt hónapban mintegy 200 ezer ember menekült el a harcok elől, de még így is mintegy 400 ezer civil rekedt Moszul óvárosi részén. A helyi lakosok közül többen is arról számoltak be, hogy az Iszlám Állam harcosai – mintegy kétezren – pajzsként használják a civileket, az otthonaikban bujkálnak, a fiatal férfiakat pedig kényszerítik, hogy harcoljanak a soraikban.

Szerző