Láttam, hallottam... - Gyűrött lelkek

Publikálás dátuma
2017.03.28. 07:49

Öt ember szinte lenyúzza egymásról a bőrt is. Egy házban élnek, ráadásul két házaspár is, de keresztül-kasul vannak kapcsolataik. Gyerekkoruk óta barátok, és akkori, ma már édenkorinak tűnő viszonyaikat igyekeznek visszanosztalgiázni, újra teremteni, ami persze nem megy. Robert Musil A rajongók című darabjában, amit a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Nemzeti együttműködésében mutattak be, a szereplők örökösen lételméleti kérdéseket feszegetnek, unos-untig filozofálnak, miközben felfokozott az érzékiségük. Valamelyikük szinte mindig felhevül, de akár ez sem gátolja meg abban, hogy az ember természetéről, vagy a világ nagy kérdéseiről megeresszen egy végeérhetetlennek tűnő szózuhatagot.

Haragban (Töröcsik Franciska, Lábodi Ádám) Forrás: Vörösmarty Színház/Horváth Gábor

Haragban (Töröcsik Franciska, Lábodi Ádám) Forrás: Vörösmarty Színház/Horváth Gábor

Piszok nehéz lehet ezt játszani, tébolyultan magas hőfokon égni, de ezalatt netán száraz okossággal, vagy éppen cinikus hidegséggel érvelni, ez a tűz és a jég találkozása. Nádas Péter Takarítás című darabjában is van valami hasonló, amit Szikora János olyan elementáris erővel rendezett meg Győrben, hogy a döbbenettől senki nem tudott tapsolni, sőt még beszélni is képtelenek voltunk, némán magunkba fordulva hagytuk el a színházat. Most nincs ilyen elementáris erő. Az első rész olykor ritmustalan, nehezen követhető ki mit akar, néha még unom is. Aztán fokozatosan fölhevül a játék, a végén olykor már veszélyesen lángol is. Nagy tisztelet a merészségéért Szikorának és a kemény munkáért a színészeknek, Lábodi Ádámnak, Törőcsik Franciskának, Varga Lilinek, Andrássy Máténak, Egyed Attilának, Kuna Károlynak, Kerkay Ritának. Zoób Kati gyönyörű, fantáziadús, finom, gondosan vasalt ruhákat tervezett számukra, tipp-topp néznek ki, mintha minden rendben lenne. Csak éppen a lelkük gyógyíthatatlanul gyűrött, mindörökre.

Szerző

Erős asszony gyenge mondatokba zárva

Publikálás dátuma
2017.03.28. 07:48
Ugron Zsolna a történelmi regény műfaját próbálja megújítani Forrás: Libri
Sok kérdőjel van a Hunyadiak történetében. Eredetükről szinte mit sem tudni, felbukkanásuk koordinátáit sem földrajzi, sem időbeli rendszerben nem tudnánk pontosan ábrázolni. Az viszont megkérdőjelezhetetlennek tűnik, hogy a vélhetőleg havasalföldi román gyökerű família felemelkedésében Szilágyi Erzsébetnek, a törökverő feleségének elvitathatatlan érdemei voltak.

Ugron Zsolna, akinek 2010-ben megjelent első kötete, az Úrilányok Erdélyben hónapokig vezette az eladási listákat a történelmi lektűrök kategóriájában, öt-hatszáz év távlatából látott fantáziát a dámában. Egyébként Ugron számára sem a történelem, sem a női hős mozgatása nem idegen, hiszen műveivel többek között ő kezdte leporolni a népszerű, könnyen fogyasztható történelmi regény műfaját.

A Librinél megjelent Hollóasszony, amely esetleg rokonságot keres Jósika Miklós vagy Kemény Zsigmond műveivel, döcögve kezdi bemutatni azt a közeget, ahol a királyok úgy jönnek-mennek, hogy a nép jószerivel azt sem tudja, ki parancsol, kinek. Ebbe a feudális, férfiuralmú világban találja magát a fekete üstökű Erzsébet, akinek – a regény tanúsága szerint – akkor siklott félre az élete, amikor gyereklányként megerőszakolták. Az abúzus hatására Erzsébet megváltozik: a krónikások szerint hetven éven átívelő élete innentől az örömtelenség, a büszkeség, a vasakarat jegyében zajlik. Azt, amit megtudunk a gyakran szívélyesen csak Csókának nevezett asszonyról, környezetének fel-felvillanó emlékeiből áll össze. A monológok Erzsébet nagyanyja, bátyja, húga, fia, unokája, a nyúlsziget apácák apátnője és egy tescheni hercegnő szájából hallva olyanok, mintha egy dokumentumfilm megszólalásai lennének. A visszaemlékezők hangja az élőbeszédet idézi, de ezek a mondatok lötyögnek a levegőben, elválaszthatatlanul összeragadnak. Máskor gyengék, szegényesek, néhol kifejezetten rozsdásak.

Madár nem repülhetett úgy át a birtokon, hogy Szilágyi Erzsébet ne tudott volna róla, írja Ugron Zsolna. Regényében a kormányzó özvegye az erős asszonyi attribútumok mellett magában hordoz némi gyengédséget is. Noha kezdetben nem szereti férjét, idővel ragaszkodni kezd hozzá. A bátyja, Szilágyi Mihály monológjából pedig nem csak a Duna jegén történt királyválasztás működési gépezete sejlik fel, hanem az is, hogy a „fájdalomban, undorban fogant” László halála után Erzsébet milyen mélyen magába roskadt és hogyan sanyargatta testét.

Ugron új kötetében az iskolás jelzőket és a történelmi tévedéseket némileg feledtetni tudja az írónő mesélő kedve, és a tény, hogy ezúttal újabb összetett női karaktert állított a középpontba.

Erős asszony gyenge mondatokba zárva

Publikálás dátuma
2017.03.28. 07:48
Ugron Zsolna a történelmi regény műfaját próbálja megújítani Forrás: Libri
Sok kérdőjel van a Hunyadiak történetében. Eredetükről szinte mit sem tudni, felbukkanásuk koordinátáit sem földrajzi, sem időbeli rendszerben nem tudnánk pontosan ábrázolni. Az viszont megkérdőjelezhetetlennek tűnik, hogy a vélhetőleg havasalföldi román gyökerű família felemelkedésében Szilágyi Erzsébetnek, a törökverő feleségének elvitathatatlan érdemei voltak.

Ugron Zsolna, akinek 2010-ben megjelent első kötete, az Úrilányok Erdélyben hónapokig vezette az eladási listákat a történelmi lektűrök kategóriájában, öt-hatszáz év távlatából látott fantáziát a dámában. Egyébként Ugron számára sem a történelem, sem a női hős mozgatása nem idegen, hiszen műveivel többek között ő kezdte leporolni a népszerű, könnyen fogyasztható történelmi regény műfaját.

A Librinél megjelent Hollóasszony, amely esetleg rokonságot keres Jósika Miklós vagy Kemény Zsigmond műveivel, döcögve kezdi bemutatni azt a közeget, ahol a királyok úgy jönnek-mennek, hogy a nép jószerivel azt sem tudja, ki parancsol, kinek. Ebbe a feudális, férfiuralmú világban találja magát a fekete üstökű Erzsébet, akinek – a regény tanúsága szerint – akkor siklott félre az élete, amikor gyereklányként megerőszakolták. Az abúzus hatására Erzsébet megváltozik: a krónikások szerint hetven éven átívelő élete innentől az örömtelenség, a büszkeség, a vasakarat jegyében zajlik. Azt, amit megtudunk a gyakran szívélyesen csak Csókának nevezett asszonyról, környezetének fel-felvillanó emlékeiből áll össze. A monológok Erzsébet nagyanyja, bátyja, húga, fia, unokája, a nyúlsziget apácák apátnője és egy tescheni hercegnő szájából hallva olyanok, mintha egy dokumentumfilm megszólalásai lennének. A visszaemlékezők hangja az élőbeszédet idézi, de ezek a mondatok lötyögnek a levegőben, elválaszthatatlanul összeragadnak. Máskor gyengék, szegényesek, néhol kifejezetten rozsdásak.

Madár nem repülhetett úgy át a birtokon, hogy Szilágyi Erzsébet ne tudott volna róla, írja Ugron Zsolna. Regényében a kormányzó özvegye az erős asszonyi attribútumok mellett magában hordoz némi gyengédséget is. Noha kezdetben nem szereti férjét, idővel ragaszkodni kezd hozzá. A bátyja, Szilágyi Mihály monológjából pedig nem csak a Duna jegén történt királyválasztás működési gépezete sejlik fel, hanem az is, hogy a „fájdalomban, undorban fogant” László halála után Erzsébet milyen mélyen magába roskadt és hogyan sanyargatta testét.

Ugron új kötetében az iskolás jelzőket és a történelmi tévedéseket némileg feledtetni tudja az írónő mesélő kedve, és a tény, hogy ezúttal újabb összetett női karaktert állított a középpontba.