Előfizetés

Csomós Mari: Amíg az ember bírja, csinálni kell

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2017.03.29. 07:45
Mindig nehéz teher valakinek a helyére lépni FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Csomós Marit meglepte, hogy a Nemzet Színészének választották. Úgy fogalmazott: fejlett szociális és igazságérzettel éli az életét. Nem hazudozik összevissza. Él, ahogy tud, ahogy a jó sorsa éppen hozza. Jordán Tamás mellett ő is, akárcsak korábban a Nemzet Színészei, aláírt volna.

- Önt Berek Kati helyére választották a Nemzet Színészének. Dolgoztak korábban együtt?

- Több emlékem is van róla. A Nemzetiben együtt játszottunk az Éjjeli menedékhelyben, később pedig az Új Színházban a Vérnászban. Egyszer pedig ültünk még a Nemzeti büféjében és csak úgy szórakozásképpen hol ő kezdett el egy verset, hol én. Rá is csodálkozott, hogy én ezt is tudom. Most már nem tudnám, nagyon régen volt.

- Nem gondolt arra, hogy ön is készít például versekből önálló estet?

- Mindig annyit dolgoztam, ezért erre nem volt módom. Emellett ahhoz idő és tehetség is kell, hogy tudjuk mi való nekünk, és hogyan szerkesszünk egy estet.

- Lehetett előre tudni, hogy új Nemzet Színészét választanak, foglalkozott ezzel előzőleg?

- A legkomolyabban mondom, hogy nem. Hiába barátnőm Molnár Piroska, nem kérdeztem meg tőle, hogy mi újság azon a tájon. Úgy gondolom, hogy ez nem lett volna illő. Mindig nehéz teher valakinek a helyére lépni. De ez fog velünk is történni. A mi helyünkbe is lépnek majd. A kérdésére válaszolva, nem tudtam róla, hogy versenyben vagyok. Meglepetésként ért, amikor tegnap Vidnyánszky Attila fölhívott és közölte a hírt. A másik meglepetést a hétfő esti közönség okozta számomra. A Futótüzet játszottuk a Radnóti Színházban. Amikor beléptem a színpadra, többen felszóltak az első sorból, hogy „gratulálunk”. Az előadás végén pedig hosszan tapsoltak. Kováts Adél igazgató is köszöntött, hatalmas csokor virágot kaptam. Hazamentem, és amikor megláttam a családomtól kapott virágot a vázában, már egy kicsit sírtam is. Írtak egy cédulát is, hogy „gratulálunk, sütemény a hűtőszekrényben”.

- A díjhoz, amely Schwajda György író, a Nemzeti Színház volt kormánybiztosa ötletére jött létre komoly havi életjáradék jár. Önnek ez a fajta egzisztenciális biztonság fontos?

- Persze. Schwajda Györgyöt jól ismertem. Az első darabjának, a Bohócnak a főszerepét játszottam Veszprémben. Örültem annak is, hogy később a sportolók is követték ezt a példát. Ami pedig minket illet, időnként elég kevés pénzért dolgoztunk és elég mostoha körülmények között éltünk.

- Ön a Katona József Színház alapító tagjaként Székely Gábor hívására szerződött az Új Színházba. Egyszerű döntés volt ott hagyni a nagyon sikeres Katonát?

- Székely Gábor hívott és nem volt kérdés, hogy azonnal igent mondok neki. Annál is inkább, mert még korábban Szolnokon a színésze, és talán mondhatom, az alkotótársa voltam. Újat akartunk, sok új emberrel.

- Nem tartott aztán sokáig…

- Erről nem mi tehetünk.

- Nehéz volt túlélni az eléggé botrányosra sikeredett végjátékot?

- Igen, nehéz időszak volt. De nekem talán annyiban volt szerencsém volt, hogy akkoriban, mint vendég itt a Radnótiban játszottam a Nem félünk a farkastól című darabban Gothár Péter rendezésében. Amikor az Új Színház körül kialakult az az őrület, Bálint András felhívott és felajánlott egy szerződést, amelyet elfogadtam.

- Mennyire voltak fontosak a rendezők az életében?

- Szerencsés voltam, hogy az ország legjobb rendezőivel dolgozhattam. Sorolhatnám hosszan Székely Gábortól, Horváth Jenőn, Pethes Györgyön, Zsámbéki Gáboron, Ascher Tamáson, Gothár Péteren, Novák Eszteren, Valló Péteren, Alföldi Róberten át Zsótér Sándorig.

- Alföldi Róbertet hogy fogadta a társulat? Nem tartottak tőle?

- Én dolgoztam már korábban vele a Rózsavölgyi Szalonban. És nagyon örültem hogy két rendezésében szerepet kaptam.

- A Futótűz hatalmas közönség és kritikai siker, miért szólhat ez ekkorát?

- Köszönhető ez a darabnak, a rendezésnek és a szereposztásnak. Azt hiszem, sok embert megérint. Annak külön örülök, hogy én egy három oldalas monológban el tudok mondani fontos dolgokat. Vagyis, amit nagyon sokszor hallottunk a szüleinktől: tanulj, menj előre, csináld. Ne légy olyan, mint mi.

- A szintén Alföldi Róbert rendezte Lear királyban pedig Kent grófot alakítja, amely egy férfi szerep.

- De nem ez a fontos. Hanem a hűség, a barátság, az összetartozás.

- A közéleti dolgok érdeklik?

- Azt hiszem, hogy fejlett szociális és igazságérzettel élem az életemet. Nem hazudozom összevissza. Élek, ahogy tudok, ahogy a jó sorsom éppen hozza.

- Ha már akkor Nemzet Színésze lett volna, amikor aláírást gyűjtöttek Jordán Tamás mellett, ön aláírt volna?

- Persze, hogy aláírtam volna. Hasonló helyzetet éltünk mi is annak idején az Új Színházban. Ez az ügy nem Jordán Tamás személyéről szól. Ez egy egész színházról szól, amelyet ő alapított Szombathelyen.

- Most egy évvel meghosszabbították a mandátumát.

- Hála Istennek. A színészek is egy kicsit megnyugodhatnak. Lehet rendesen szerződtetni és felkészülni a következő évadra. Ez így helyes.

- A Jordán-ügy is mutatja a színházi élet kettészakítottságát. Önök érzik ezt a Radnótiban, vagy ez egy kis szigetnek számít?

- Nézzen rám, ketté vagyok én szakadva? És azok az emberek sincsenek kettészakadva, akik engem hétfőn felhívtak telefonon és gratuláltak. Ebben benne volt Blaskó Péter, Cserhalmi György, Székely Gábor és Zsótér Sándor és még sokan mások. Aki pedig elsőként hívott: Vidnyánszky Attila. Hol lát itt kettészakadást?

- Ezek szerint az ön elismerése lehet közös pont.

- Úgy érzem, hogy ezek az emberek szeretnek engem és nagyon boldoggá tesznek. Talán én is boldoggá tettem őket. És soha nem fogom elvenni magamtól azt az örömet, hogy lássam, valaki örül nekem.

- Nemrég Kováts Adél vette át a Radnóti Színház vezetését. Ez önöknek megnyugvást jelent?

- Ennek nagyon örülök, úgy látom alkalmas erre a feladatra. Ízléssel válogat, sikerrel mennek az új előadások is.

- Mit próbál most?

- Dosztojevszkij A játékos című kisregényének a színpadi adaptációját Fehér Balázs Benő rendezésében, amelyben a rulettező nagymamát játszom.

- Nem zavarja, hogy nagymamát játszik?

- Ezzel sohasem volt gondom. Mindig megkaptam a koromnak megfelelő szerepeket. Amíg az ember bírja egészséggel, valamennyire lendülettel, jól érzi magát egy társulatban, tud adni valamit a fiataloknak, addig úgy érzem, csinálni kell.

Névjegy
Csomós Mari
  • 1961-1965 között végezte el a Színművészeti Főiskolát Simon Zsuzsa osztályában.
  • A főiskola után Veszprémbe szerződött
  • 1968-1971 között a kecskeméti Katona József Színház, 1971-1978 között a Szolnoki Szigligeti Színház tagja volt.
  • 1978-1983 között a Nemzeti Színház, 1983-1994 között a Katona József Színház alapító tagja. 1994-től az Új Színházban szerepelt 1997-ig, majd 1997-ben a Radnóti Miklós Színházhoz szerződött.
  • Művészi teljesítményét számos díjjal ismerték el: a Jászai Mari-díjat 1973-ban, az érdemes művész címet 1978-ban, a Kossuth-díjat 1996-ban vette át.
  • Többször kapta meg a legjobb női alakításért a színikritikusok díját, 1999-ben a Halhatatlanok társulatának örökös tagjává választották.

Bulvárba megy át a francia választás

Várkonyi Tibor
Publikálás dátuma
2017.03.29. 07:32
Hollande elnök alig várja, hogy barátnőjéhez költözhessen FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DAN KITWOOD
A „dolce fare niente”, az édes semmittevés vár majd hírek szerint május közepétől, a francia elnökválasztás második fordulója után, a politikától végképpen visszavonuló Francois Hollande-ra. A francia elnökválasztások legfurcsább kampányában a sajtó is furcsán viselkedik, a tekintélyes lapok is bulvárosodnak.

A Le Figaro biztos forrásra hivatkozva közölte, hogy Francois Hollande, az Ötödik Köztársaság egyetlen államfője, aki törvényesen soha senkivel sem kötött házasságot, viszont eddig három élettársi kapcsolatban élt, kiköltözvén az Élysée-palotából alig várja, hogy új jövőjét jelenlegi párjának, Julie Gayet művésznőnek az otthonában kezdhesse el.

Ha ez igaz, minden a legteljesebb idillben alakul. A L’Obs szerint ellenben állítólag Hollande jobbára mégis rosszkedvű, azt mormolja néha, „elérkeztem életem végéhez, mindennek csakis a politika adott tartalmat”. A L’Express hírmagazin összefoglalta tiszteletlenül, hogy „Hollande politikai állatfaj”, aki két évtizedig volt parlamenti képviselő, hét évig különböző városok polgármestere, évtizednél is tovább a Szocialista Párt első embere, és ha ez a sorozat lezárul, mindennek befellegzik. Ezzel ellentétben vannak, akik szerint teljesen megváltozott a távozó elnök álláspontja. Egy frissen megjelent könyvben az egyik társszerző úgy véli, hajdani államfő ilyesmit soha nem jelenthet ki. Ők visszaidézik, hogy szó sincs személyes katasztrófáról, az élet nem áll meg.

Annál inkább is ezt hangoztatják, mert a csakugyan beavatottak szerint Hollande, 63 évesen, Julie Gayet-ben végre az igazit találta meg. Meseszép nő, akár szexbomba is lehetne, de erre semmi hajlama. Amint elérkezik a hétvége, a színésznő száguld az Élysée-palotába, két bámulatos napot töltenek el együtt, de ő nem él vissza vele, rajong Hollande-ért. Eddig nem éltek együtt, jóllehet a kapcsolat évek óta tart. Julie repesve várja, hogy Francois végre hozzá költözzék a jámbor zöld övezetbe, hagyja ott a főváros nyüzsgő, elviselhetetlen fertályát.

Úgy látszik a választási hadjárat már-már fojtogató légkörében, a párizsi sajtónak hovatovább eléggé tekintélyes része, kezdi unni a váratlan fordulatokat, inkább a bulvár felé hajlik. Kivéve a Le Monde-ot, amelynek „megfertőzött” olvasótábora és szerkesztő gárdája igencsak ragaszkodik az értelemhez, szembeszegül az olcsósággal. Az újság múlt hétvégi száma szerkesztőségi cikkben, tehát rangos műfajban erősen kikelt e művi hangulat ellen, azzal a címmel, hogy a kampány „trumpizálódott”. A hírek zöme megkergült közléseket szállít, a komoly analízisek helyét a sztorik orozták el. Szórakoztatók, bár a valóságban egyáltalán nem azok. A jó ideje már a Le Monde lapcsoporthoz tartozó L’Obs hetilap, amely évtizedeken át baloldalinak, publicisztikájában analizálónak volt mondható, legutóbbi hétvégi számában maga is egyik vezető anyagában szenzációval állt elő.

Előbányászta a Paris Match-nak, tehát az egyik legbulvárabb magazinnak tavaly nyári számát, annak is a címoldalát, amely már akkor is meglepő szenzációval indult. Mimit mutatta be, egy, a Macron házaspárról paparazzik által rögzített fotón. Pólóban és kacér shortban állt mosolyogva a dáma Emmanuel Macron, az azóta fontos közszereplővé vált, most az egyik fő esélyesnek tartott államfőjelölt társaságában. Mimi, teljes nevén Michèle Marchand állítólag „szürke eminenciása” Macronnak, és hogy elhessegessenek minden pajzán, rosszindulatú föltételezést, hozzáteszik, nem egyedül Emmanuelt igazítja el, hanem Brigitte asszonynak, a két évtizeddel idősebb hitvesnek is tanácsadója. Még félreérthetetlenebb bizonyítékként, a címlapfotón harmadikként ábrázolják az imádott feleséget is, aki föltűnően tarka hawaii strandöltözetet lobogtat. És hogy minden még zaftosabb legyen, az egész sztorit állítólag „szolidaritásból”, az erre aligha rászoruló Paris Match-nak a Vanity Fair, az egyik vetélytárs magazin főnöke engedte át. A kampány egyik legkényesebb szakaszában.

Fura időket él át Franciaország. Mindez így együtt igazolhatja a Le Monde vélekedését, hogy csakugyan megkergült az idei államfőválasztás. Így marad, vagy időben csak megérkezik a kötelező fordulat?

Ki tudja.

 Macron szárnyal
Újabb felmérés erősítette meg Emmanuel Macron elnökválasztási győzelmi esélyét. A tegnap közzétett Ipsos Sopra Steria közvélemény-kutatás is illeszkedik azon utóbbi időben végzett kutatások sorában, amely szerint a 39 éves Macron lesz a befutó májusban. Eszerint ha most vasárnap rendeznék az elnökválasztás első fordulóját azt a szélsőjobboldali Marine Le Pen nyerné 25 százalékkal, Macron 24 százalékot gyűjthetne, a jobbközép jelöltje, a korrupciós botrányba keveredett Francois Fillon pedig harmadik lenne 18 százalékkal. A május 7-i második fordulóban viszont Macron fölényesen, 62-38 százalékkal győzne.

Bulvárba megy át a francia választás

Várkonyi Tibor
Publikálás dátuma
2017.03.29. 07:32
Hollande elnök alig várja, hogy barátnőjéhez költözhessen FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DAN KITWOOD
A „dolce fare niente”, az édes semmittevés vár majd hírek szerint május közepétől, a francia elnökválasztás második fordulója után, a politikától végképpen visszavonuló Francois Hollande-ra. A francia elnökválasztások legfurcsább kampányában a sajtó is furcsán viselkedik, a tekintélyes lapok is bulvárosodnak.

A Le Figaro biztos forrásra hivatkozva közölte, hogy Francois Hollande, az Ötödik Köztársaság egyetlen államfője, aki törvényesen soha senkivel sem kötött házasságot, viszont eddig három élettársi kapcsolatban élt, kiköltözvén az Élysée-palotából alig várja, hogy új jövőjét jelenlegi párjának, Julie Gayet művésznőnek az otthonában kezdhesse el.

Ha ez igaz, minden a legteljesebb idillben alakul. A L’Obs szerint ellenben állítólag Hollande jobbára mégis rosszkedvű, azt mormolja néha, „elérkeztem életem végéhez, mindennek csakis a politika adott tartalmat”. A L’Express hírmagazin összefoglalta tiszteletlenül, hogy „Hollande politikai állatfaj”, aki két évtizedig volt parlamenti képviselő, hét évig különböző városok polgármestere, évtizednél is tovább a Szocialista Párt első embere, és ha ez a sorozat lezárul, mindennek befellegzik. Ezzel ellentétben vannak, akik szerint teljesen megváltozott a távozó elnök álláspontja. Egy frissen megjelent könyvben az egyik társszerző úgy véli, hajdani államfő ilyesmit soha nem jelenthet ki. Ők visszaidézik, hogy szó sincs személyes katasztrófáról, az élet nem áll meg.

Annál inkább is ezt hangoztatják, mert a csakugyan beavatottak szerint Hollande, 63 évesen, Julie Gayet-ben végre az igazit találta meg. Meseszép nő, akár szexbomba is lehetne, de erre semmi hajlama. Amint elérkezik a hétvége, a színésznő száguld az Élysée-palotába, két bámulatos napot töltenek el együtt, de ő nem él vissza vele, rajong Hollande-ért. Eddig nem éltek együtt, jóllehet a kapcsolat évek óta tart. Julie repesve várja, hogy Francois végre hozzá költözzék a jámbor zöld övezetbe, hagyja ott a főváros nyüzsgő, elviselhetetlen fertályát.

Úgy látszik a választási hadjárat már-már fojtogató légkörében, a párizsi sajtónak hovatovább eléggé tekintélyes része, kezdi unni a váratlan fordulatokat, inkább a bulvár felé hajlik. Kivéve a Le Monde-ot, amelynek „megfertőzött” olvasótábora és szerkesztő gárdája igencsak ragaszkodik az értelemhez, szembeszegül az olcsósággal. Az újság múlt hétvégi száma szerkesztőségi cikkben, tehát rangos műfajban erősen kikelt e művi hangulat ellen, azzal a címmel, hogy a kampány „trumpizálódott”. A hírek zöme megkergült közléseket szállít, a komoly analízisek helyét a sztorik orozták el. Szórakoztatók, bár a valóságban egyáltalán nem azok. A jó ideje már a Le Monde lapcsoporthoz tartozó L’Obs hetilap, amely évtizedeken át baloldalinak, publicisztikájában analizálónak volt mondható, legutóbbi hétvégi számában maga is egyik vezető anyagában szenzációval állt elő.

Előbányászta a Paris Match-nak, tehát az egyik legbulvárabb magazinnak tavaly nyári számát, annak is a címoldalát, amely már akkor is meglepő szenzációval indult. Mimit mutatta be, egy, a Macron házaspárról paparazzik által rögzített fotón. Pólóban és kacér shortban állt mosolyogva a dáma Emmanuel Macron, az azóta fontos közszereplővé vált, most az egyik fő esélyesnek tartott államfőjelölt társaságában. Mimi, teljes nevén Michèle Marchand állítólag „szürke eminenciása” Macronnak, és hogy elhessegessenek minden pajzán, rosszindulatú föltételezést, hozzáteszik, nem egyedül Emmanuelt igazítja el, hanem Brigitte asszonynak, a két évtizeddel idősebb hitvesnek is tanácsadója. Még félreérthetetlenebb bizonyítékként, a címlapfotón harmadikként ábrázolják az imádott feleséget is, aki föltűnően tarka hawaii strandöltözetet lobogtat. És hogy minden még zaftosabb legyen, az egész sztorit állítólag „szolidaritásból”, az erre aligha rászoruló Paris Match-nak a Vanity Fair, az egyik vetélytárs magazin főnöke engedte át. A kampány egyik legkényesebb szakaszában.

Fura időket él át Franciaország. Mindez így együtt igazolhatja a Le Monde vélekedését, hogy csakugyan megkergült az idei államfőválasztás. Így marad, vagy időben csak megérkezik a kötelező fordulat?

Ki tudja.

 Macron szárnyal
Újabb felmérés erősítette meg Emmanuel Macron elnökválasztási győzelmi esélyét. A tegnap közzétett Ipsos Sopra Steria közvélemény-kutatás is illeszkedik azon utóbbi időben végzett kutatások sorában, amely szerint a 39 éves Macron lesz a befutó májusban. Eszerint ha most vasárnap rendeznék az elnökválasztás első fordulóját azt a szélsőjobboldali Marine Le Pen nyerné 25 százalékkal, Macron 24 százalékot gyűjthetne, a jobbközép jelöltje, a korrupciós botrányba keveredett Francois Fillon pedig harmadik lenne 18 százalékkal. A május 7-i második fordulóban viszont Macron fölényesen, 62-38 százalékkal győzne.