Mészáros Márton;
Madách Színház;életmű-kiállítás;90. éves;Békés Itala;
2017-03-30 07:45:00
- Szerepálma maradt még?
- Soha nem voltak szerepálmaim. Változatos szerepeket szeretek alakítani. Számomra az a fontos, hogy jó íróval, jó rendezővel, jó darabokban dolgozhassak.
- Enyedi Ildikó jelenleg filmfőszerepet ír Önnek.
- Nagy megtiszteltetés, hogy Ildikó újra velem dolgozna, és ezúttal főszerepet ír nekem. Örülök neki. Régóta vártam a közös munkára, és mint kiderült ő is. Igaz, most szeretném magam egy kicsit kipihenni, mert az elmúlt hónapokban nagyon sokat dolgoztam, jórészt a Szaltó Mortále – Ha még egyszer 80 éves lehetnék című hanglemezemen, ami a születésnapomon, március 23-án jelent meg. Ez éppen az életmű-kiállításomhoz van időzítve, amely április 6-ig látható a Madách Színház Tolnay Szalonjában.
- Miért tartotta fontosnak az album elkészítését?
- Elsősorban azért, mert a két éve elhunyt ikerbátyám, Békés András színházrendezővel közös 180 éves születésnapunkra készítettem. És hogy miért éppen lemezt? Talán azért, mert úgy gondoltam, hogy a sok műfaj közül, amelyekben a színházon kívül dolgoztam – pantomim, egyszemélyes színház, könyvírás, szinkron és még sorolhatnám – most legjobban egy cédén tudom eljuttatni gondolataimat.
- Miről szól a lemez? Mi lenne, ha még egyszer nyolcvan éves lehetne?
- Az alcím a Sziámi-Darvas páros dalszövegéből való tréfás idézet, nem több. Hiszen, ha nyolcvan lennék, semmi nem változna. Olyan lenne, mintha kilencven lennék. És az vagyok.
- És miért Szaltó Mortále?
- A cédé tartalmát nehéz elmesélni, mert huszonkét különböző zeneszámból, különböző zenekarok és gondolatok egységéből áll. De annyit elárulhatok, hogy sokszínű, mint az élet: Kurtág György barátom, Erich Kästner, Hamvas Béla, Toulouse-Lautrec, Lao-ce és még sorolhatnám a kedvenceimet, akiktől idézek. Ha kinyitja a lemezt, talál egy nagyon szép ajánlót az összes alkotó képével és a számok ismertetőjével.
- Meglehetősen érdekesek a feldolgozások.
- Erich Kästnertől a nyugalom megzavarására szolgáló szerzeményt választottam, próbáltam megidézni az 1882-es francia kabaré hangulatát, míg Lao-ce tanítását rap-stílusban énekelem. Bölcs, szatirikus, önironikus, vidám, életigenlő, Mácsai Pál például ezekkel a jelzőkkel illette, bár végleges formájában még ő sem hallotta.
- Hatvankilenc éve játszik színpadon. Soha nem unta el a szakmáját?
- Ez nem szakma, ez hivatás. A művészet kortalan. Az alkotó minőségi munka újrafelfedezés, s ha fárasztó is, ébren tartja az ember érdeklődését. Ad egyfajta nyitottságot a világra. Az ifjúsággal való foglalkozásban, a tanításban valami önző kíváncsiságot érzek, hogy meg tudjam, hogyan gondolkodnak a fiatalok, akik nem élték meg azt, amit én. De az alkotásban is öröm kicserélni egymás gondolatait.
- Pályája során mindig ki tudta fejezni azt, amit szeretett volna?
- Babits Mihály szerint egy írónak meg kell keresnie azt az egy szót, ami semmi mással nem kifejezhető. Nem mondhatom azt, hogy ezt mindig megtaláltam, de törekszem rá – akkor is, ha nagyon sok időbe és fáradságba kerül, akár egy interjúnál is. Sajnos a minőségi munkának nincs valódi értéke. Én pedig csak a maximalista munkában hiszek.
- Igazán belevaló, karakán nő hírében áll. Volt olyan merész cselekedete, amit kiemelne a sok közül?
- Én nem akarok vagány lenni, sem karakán. Természetes szeretnék maradni, nem szeretnék felvenni semmilyen magatartásformát. A művészembernek különösen tiszta lappal kell élnie, abból tud csak sok színes karaktert felépíteni.
- Remekül harcol az öregedés ellen. Hogyan?
- Azt hiszem úgy, hogy nem harcolok, nincs miért harcolnom. Az, hogy minden nap tornászom, akárcsak tíz éves koromban, természetes. Nem szabad abbahagyni. Az öregedés kérdésével soha nem foglalkoztam, csak a munkámmal. Meg az egészségem karbantartásával, de azzal húszévesen is foglalkoztam. Úgy érzem minden kor csak addig sok, amíg meg nem éled.
- Nincsen árnyoldala az öregedésnek?
- A szeretteink elvesztése. Az ember idős korában nem az öregségtől, hanem a betegségtől fél. De a betegség húsz évesen is félelmet okoz, csak akkor több a remény a gyógyulásra.
- Evez még? Meg van még a Te meg én nevű csónak?
- Ez a férjem motorcsónakja volt, akkor, amikor még udvarolt nekem. Ötletes elnevezés! Azért viseli ezt a nevet, mert az én állandó, a te viszont változó. Az én kielboat hajóm tizenkét éves korom óta megvan, de még nem kapott nevet. Ebben az évben cserére vár, mert kezdi felmondani a szolgálatot. Mostanában kicsit ritkábban evezek, de idén is sokszor szeretnék kimenni a Dunára!
Az interjú online változatát Békés Itala kérésére módosítottuk.