Békés Itala kilencvenéves korában is rappel

Békés Itala most ünnepli kilencvenedik születésnapját. Erre az alkalomra életmű-kiállítása nyílt a Madách Színházban, és új albumot adott ki, amelyen például Lao-ce kínai filozófus szövegeit rapben énekli. Azt mondja, nem kell az öregedéssel harcolnia, csak az egészségét kell karbantartania. A maximalizmusban hisz, noha úgy látja, a minőségi munkának ma nincs valódi értéke.

- Szerepálma maradt még?

- Soha nem voltak szerepálmaim. Változatos szerepeket szeretek alakítani. Számomra az a fontos, hogy jó íróval, jó rendezővel, jó darabokban dolgozhassak.

- Enyedi Ildikó jelenleg filmfőszerepet ír Önnek.

- Nagy megtiszteltetés, hogy Ildikó újra velem dolgozna, és ezúttal főszerepet ír nekem. Örülök neki. Régóta vártam a közös munkára, és mint kiderült ő is. Igaz, most szeretném magam egy kicsit kipihenni, mert az elmúlt hónapokban nagyon sokat dolgoztam, jórészt a Szaltó Mortále – Ha még egyszer 80 éves lehetnék című hanglemezemen, ami a születésnapomon, március 23-án jelent meg. Ez éppen az életmű-kiállításomhoz van időzítve, amely április 6-ig látható a Madách Színház Tolnay Szalonjában.

- Miért tartotta fontosnak az album elkészítését?

- Elsősorban azért, mert a két éve elhunyt ikerbátyám, Békés András színházrendezővel közös 180 éves születésnapunkra készítettem. És hogy miért éppen lemezt? Talán azért, mert úgy gondoltam, hogy a sok műfaj közül, amelyekben a színházon kívül dolgoztam – pantomim, egyszemélyes színház, könyvírás, szinkron és még sorolhatnám – most legjobban egy cédén tudom eljuttatni gondolataimat.

- Miről szól a lemez? Mi lenne, ha még egyszer nyolcvan éves lehetne?

- Az alcím a Sziámi-Darvas páros dalszövegéből való tréfás idézet, nem több. Hiszen, ha nyolcvan lennék, semmi nem változna. Olyan lenne, mintha kilencven lennék. És az vagyok.

- És miért Szaltó Mortále?

- A cédé tartalmát nehéz elmesélni, mert huszonkét különböző zeneszámból, különböző zenekarok és gondolatok egységéből áll. De annyit elárulhatok, hogy sokszínű, mint az élet: Kurtág György barátom, Erich Kästner, Hamvas Béla, Toulouse-Lautrec, Lao-ce és még sorolhatnám a kedvenceimet, akiktől idézek. Ha kinyitja a lemezt, talál egy nagyon szép ajánlót az összes alkotó képével és a számok ismertetőjével.

- Meglehetősen érdekesek a feldolgozások.

- Erich Kästnertől a nyugalom megzavarására szolgáló szerzeményt választottam, próbáltam megidézni az 1882-es francia kabaré hangulatát, míg Lao-ce tanítását rap-stílusban énekelem. Bölcs, szatirikus, önironikus, vidám, életigenlő, Mácsai Pál például ezekkel a jelzőkkel illette, bár végleges formájában még ő sem hallotta.

- Hatvankilenc éve játszik színpadon. Soha nem unta el a szakmáját?

- Ez nem szakma, ez hivatás. A művészet kortalan. Az alkotó minőségi munka újrafelfedezés, s ha fárasztó is, ébren tartja az ember érdeklődését. Ad egyfajta nyitottságot a világra. Az ifjúsággal való foglalkozásban, a tanításban valami önző kíváncsiságot érzek, hogy meg tudjam, hogyan gondolkodnak a fiatalok, akik nem élték meg azt, amit én. De az alkotásban is öröm kicserélni egymás gondolatait.

- Pályája során mindig ki tudta fejezni azt, amit szeretett volna?

- Babits Mihály szerint egy írónak meg kell keresnie azt az egy szót, ami semmi mással nem kifejezhető. Nem mondhatom azt, hogy ezt mindig megtaláltam, de törekszem rá – akkor is, ha nagyon sok időbe és fáradságba kerül, akár egy interjúnál is. Sajnos a minőségi munkának nincs valódi értéke. Én pedig csak a maximalista munkában hiszek.

- Igazán belevaló, karakán nő hírében áll. Volt olyan merész cselekedete, amit kiemelne a sok közül?

- Én nem akarok vagány lenni, sem karakán. Természetes szeretnék maradni, nem szeretnék felvenni semmilyen magatartásformát. A művészembernek különösen tiszta lappal kell élnie, abból tud csak sok színes karaktert felépíteni.

- Remekül harcol az öregedés ellen. Hogyan?

- Azt hiszem úgy, hogy nem harcolok, nincs miért harcolnom. Az, hogy minden nap tornászom, akárcsak tíz éves koromban, természetes. Nem szabad abbahagyni. Az öregedés kérdésével soha nem foglalkoztam, csak a munkámmal. Meg az egészségem karbantartásával, de azzal húszévesen is foglalkoztam. Úgy érzem minden kor csak addig sok, amíg meg nem éled.

- Nincsen árnyoldala az öregedésnek?

- A szeretteink elvesztése. Az ember idős korában nem az öregségtől, hanem a betegségtől fél. De a betegség húsz évesen is félelmet okoz, csak akkor több a remény a gyógyulásra.

- Evez még? Meg van még a Te meg én nevű csónak?

- Ez a férjem motorcsónakja volt, akkor, amikor még udvarolt nekem. Ötletes elnevezés! Azért viseli ezt a nevet, mert az én állandó, a te viszont változó. Az én kielboat hajóm tizenkét éves korom óta megvan, de még nem kapott nevet. Ebben az évben cserére vár, mert kezdi felmondani a szolgálatot. Mostanában kicsit ritkábban evezek, de idén is sokszor szeretnék kimenni a Dunára!

Példaértékű energia

Tóth Enikő színművész Békés Italát leginkább az energiája miatt csodálja. A Madách Színház művésze lapunknak elmondta, hogy Békés Italával először az 1980-as években, A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabban dolgozott, ahol a színésznő lányát alakította. – Noha nem vagyunk szoros kapcsolatban, nagyon szeretem a színes egyéniségét, vehemenciáját – mondta.

- Italában legjobban az öniróniáját szeretem. Emögött mindig bölcsesség van, nagy élettapasztalat. Csak okos és ép lelkű ember tud nevetni önmagán. Játszottam is vele az Isten pénze című zenés darabban, ahol beugróként voltam a partnere, lassan negyedszázada. Nagyszerű kolléga, gondolkodó, kritikus, szigorú. Néhány éve rendeztem őt a Macskajátékban, ezt a szerepet azóta is játssza az Örkényben. Orbánné anyósát alakítja, s mostanra valóban annyi idős lett, mint a szerepe – mondta lapunknak Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója

Az interjú online változatát Békés Itala kérésére módosítottuk.