Európában tavaly különösen nagy volt a félelem a szélsőséges, bevándorlás- és Európa-ellenes pártok esetleges előretörése miatt. Nem véletlenül, hiszen a 2016-os felmérések egyértelműen ezen politikai erők megerősödését mutatták. Az eddig rendezett három választás – a március 15-i holland, illetve a múlt vasárnapi bolgár parlamenti, valamint a Saar-vidéki tartományi voksolás – eddig legalábbis nem erősítették meg ezeket a félelmeket. Sőt, összességében is megállapítható, hogy Donald Trump amerikai elnökké választása óta más európai államokban is – helyenként rohamosan - csökken az „új világrendet” hirdető jobboldali radikális erők népszerűsége. E folyamatnak ráadásul elsődlegesen azok a hagyományos pártok, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták a legfőbb haszonélvezői, amelyeket sok elemző tavaly már előre temetett.
Most azonban a politikai visszarendeződés folyamata figyelhető meg Európában. Ebben szerepet játszhatott a Brexit. Sok európai polgár csak a britek referendumát követően szembesült azzal, hogy az EU nemcsak egy bonyolult, a polgároktól távol álló konglomerátum, hanem nagyon is sokat köszönhetünk a közös Európának, s számos olyan vívmánya van, amelyek nélkül ma már el sem tudnánk képzelni az életünket.
A másik ok pedig Donald Trump elnökké választása. A voksolás Európát is sokkolta, s a 2016. november 8-i elnökválasztás óta eltelt időben sem bizonyította az ingatlanmogul, hogy ő az a személyiség, aki egy szép új világ legfőbb letéteményese lenne.A Treffpunkt Europa német portál gyűjtötte egybe, miként állnak most ezek a pártok. Aszerint csoportosította őket, hogy az Európai Parlamentben melyik frakcióban foglalnak helyet. (A tömörülések kiválasztása adhat azért némi okot vitára. A radikális jobboldali tömörülések között tüntetik ugyanis fel a jelenlegi pozsonyi koalícióban is szóhoz jutó Szlovák Nemzeti Pártot, az SNS-t. Amikor még Ján Slota állt a párt élén, nem is volt kérdés, hogy az SNS a szélsőjobboldali politikai erők közé sorolható, ám a tömörülés azóta jelentős változáson ment keresztül, s ma már inkább mérsékeltnek tekinthető. Szlovákiából sokkal inkább a neonáci Mi Szlovákiánkért Néppártot, az LSNS-t kellett volna feltüntetni a szélsőségesek között.) Az összeállításba bevették az olasz Öt Csillag Mozgalmat (M5S) is, amely valóban egyértelműen populista, de semmiképpen sem neveznénk szélsőjobboldalinak.
Az összeállítás szerint az amerikai elnökválasztás idején Európában még átlagosan 16 százalék szavazott volna a jobboldali radikális, illetve populista pártokra, ez azonban mostanra mintegy 13 százalékra csökkent. Frakciókra lebontva, a Le Pen által fémjelzett radikális képviselőcsoport összesen hét százalékon áll, miközben novemberben még kilenc százalékot kaptak volna a frakció pártjai. Csökkent azonban az euroszkeptikus frakció közkedveltségi mutatója is (ide tartozik például a brit Nigel Farage által fémjelzett UKIP, illetve Beppe Grillo Öt Csillag Mozgalma), igaz, itt csak egy százalékos a csökkenés.
Ugyanakkor elképzelhető, hogy egy konkrét választáson ezek a pártok még gyengébben szerepelnének. Mind Hollandiában, mind Bulgáriában, valamint a tavaly decemberi osztrák elnökválasztás megismételt második fordulójában is „felülmérték” a radikálisokat. Különösen feltűnő, hogy Ausztriában fél év alatt öt százalékkal csökkent a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) népszerűsége, amiben döntő szerepet játszik a szociáldemokrata Christian Kern kormányának jobbra tolódása.
Bár konkrét felmérés nem bizonyítja minden kétséget kizáróan, hogy Trump miatt fordulnak el a választók a radikálisoktól, felmérések azt mindenképpen igazolják, hogy az európaiak többsége nagyon elégedetlen döntéseivel, fellépésével, s – finoman fogalmazva – „egyedi” stílusával. Szakértők szerint döntő tényező, hogy az európai polgárok politikai döntéseit egyre kevésbé határozza meg a menekültválság. Egyértelmű ugyanis, hogy a bevándorlásellenes, populista pártok e krízis tetőzésével gyarapították híveik számát.
A populista veszély a bizakodásra okot adó adatok ellenére még nem szűnt meg. Sok függhet attól, miként szerepel majd Marine Le Pen a francia elnökválasztáson. Felmérések szerint ugyan a szociálliberális Emmanuel Macron megelőzheti az első fordulóban, de azért nehéz megjósolni ezt, mert Le Pen tábora sokkal eltökéltebb, Macron szavazói között viszont még mindig túl sok a bizonytalan. A második fordulóban viszont egyértelműen Macron a favorit. Ha azonban mégis történne valami váratlan, s Le Pen nyerne (hangsúlyozzuk, erre minimális az esély), győzelmével lendületet adhatna a többi Európa-ellenes politikai erőnek. Különösen a német Alternatívára (AfD) férne rá valami jó hír, a párt népszerűsége folyamatosan csökken, a menekültválság kezdete óta sosem mértek ilyen alacsony értéket a párt számára – derül ki az Allensbach intézet közvélemény-kutatásából. Már csak hét százalék voksolna a pártra. Ha ilyen ütemben csökken szavazóinak aránya, már az sem elképzelhetetlen, hogy be sem jut a parlamentbe a szeptemberi voksoláson.
Azok, akik elfordultak a szélsőségesektől, elsősorban a kereszténydemokratákhoz tértek vissza. A hagyományos jobboldali konzervatív erők 22 százalékon állnak Európában, ami egy százalékos emelkedés. Hollandiában és Saar-vidéken is jobban szerepelt a VVD, illetve a CDU az előzetesen jósoltnál. A szociáldemokraták megítélése fél százalékot javult, ebben nagy szerepe van a „Schulz-effektusnak”, tehát annak, hogy Martin Schulzot, az Európai Parlament volt elnökét választották meg a német SPD élére, illetve ő száll ringbe az őszi választáson Angela Merkel kancellárral szemben. Ugyanakkor a kereszténydemokraták javulását sem szabad túlbecsülni: 2014-ben még hét százalékkal jobban álltak a mostaninál.
