„Erdogan egy jeges tavon áll. Ha megrepedezik, akkor nemcsak a népszavazást bukhatja, hanem sokkal többet. Ezért mindent megtesz azért, hogy ez a repedés ne következzen be” – elemezte a törökországi helyzetet lapunknak Erdoan A. Shipoli, a washingtoni Georgetown Egyetem kutatója. Bő két héttel az április 16-i referendum előtt – amelyen a törökök az elnöki rendszer bevezetéséről, és egyúttal Erdogan jogosítványainak a kiterjesztéséről döntenek majd – nincs olyan nap, hogy ne hangzana el egy botrányos kijelentés az elnök szájából vagy ne történne súlyos jogsértés a rendszerkritikus személyekkel szemben. Erdogan magasabb fokozatra kapcsolt, a Gezici közvélemény-kutató héten publikált adatai szerint ugyanis az emberek 58 százaléka nemmel fog szavazni.
„Nagyon kicsi a különbség, és nagyon sok minden történhet a következő hetekben. Erdogan nem megy bele vesztes csatába. Mindent megtesz a győzelem érdekében. A minap képes volt azt mondani, hogy tévesek azok az információk, melyek szerint az elnöki rendszerben hatalmában állna feloszlatni a parlamentet. A pártja által korábban kiadott brosúrában azonban ez feketén-fehéren benne van” – mondta Shipoli.
A szakértő úgy véli, hogy ha az emberek többsége nemmel szavaz a referendumon, Erdogan várhatóan mindent megtesz azért – többek között a média segítségével –, hogy destabilizálja a helyzetet. „A 2005. júniusi választások után nem sikerült kormányt alakítani. Mi történt? A második, novemberi voksolás előtt az ország gazdasági és politikai káoszba fulladt, merényletek történtek, és Erdogan mindenhol azt hangoztatta, hogy ez a politikai krízis miatt van. A második voksolás alkalmával már sokkal többen mondták azt, hogy jobb, ha a pártjára, az AKP-re szavaznak” – vont párhuzamot Shipoli.
Ha azonban április 16-án a törökök megszavazzák az alkotmánymódosítást, Erdogan közelebb kerülhet álmához, amely Shipoli szerint nem más, mint hogy a Török Köztársaság alapítójának, Musztafa Kemal Atatürknek a nyomdokaiba lépjen. „Szeretne alapítóvá válni, csak az a helyzet, hogy Törökországot már megalapították. A retorikájából mégis arra lehet következtetni, azt szeretné, hogy ez legyen az öröksége. Amikor kirobbant az őt érintő korrupciós botrány, Erdogan azt mondta, hogy ’függetlenségi háborút kell vívni’ az őt és Törökországot ostromló külföldi erők ellen. A törökök számára nagyon fontos az 1919-ben kezdődött függetlenségi háború, így nem véletlen, hogy ezt a kifejezést használta. Ezzel egyszeriben már nem róla szólt a dolog, hanem Törökországról, holott valójában az ő korrupciós ügye volt” – ecsetelte Shipoli. A politológus ezért is nevezi a török államfőt a „narratíva és a szónoklat mesterének”. Hol az áldozat, hol a hős szerepét játssza el. A hatalma ellen indított, július 15-i puccskísérlet idején ő volt az áldozat, ahogy a közelmúltban is, amikor több európai kormány is megtiltotta, hogy török miniszterek a referendum mellett kampányoljanak.
„Erdogannak találnia kellett valakit, aki megtámadja őt és a népét. Ezt a hollandokban találta meg. Kirobbantotta a konfliktust, majd eljátszotta az áldozatot. Ha nem ezt a karaktert formálja meg, akkor a hős szerepében tetszeleg. Moszkvával szemben ezt alkalmazta, amikor 2015-ben a törökök lelőtték az orosz harci gépet.” Shipoli úgy véli, a módszer működik, és a holland botrány után a közvélemény-kutatások szerint az európai török diaszpóra körében nőtt az elnök népszerűsége. „Ha azonban azt kérdi tőlük az ember, hogy visszamennének-e, a válasz egyértelmű: nem.”
