A Rimini Protokoll német társulat vendégeskedett néhány éve a Trafóban. A dokumentarista eszközökkel és civil szereplőkkel dolgozó csapat előadásának középpontjában egy szívátültetés állt. A főszereplő lány maga is átesett egy hasonló beavatkozáson. Be is vetítették magát a műtétet, amelynek ő volt az alanya. Elképesztő hatású előadás volt. Egy olyan tabut hozott közel hozzánk, amelyről sokáig nem illett beszélni. A téma ugyanis rendkívül kényes, hiszen sok titkot rejt, a donorok személyét nem is lehet kiadni.
A Pintér Béla Társulat Szívszakadtig című új produkciójában szintén egy szívműtét, illetve pontosabban egy szívátültetés kerül a középpontba. Borbély Emőke életét csak egy új szív mentheti meg. De nem Pintér Béla lenne az író, ha ennyivel megelégedne, hiszen a történetben a lány szerelme szintén szívre vár, ráadásul ő a váró listán előbb van Emőkénél. Izgalmas a közeg is, hiszen Emőke egy civil szervezet egyik vezetőjeként egy hajléktalantól kapta meg egy víruson keresztül a betegséget. A fiú pedig bloggerként csatlakozott a civil szervezethez. Pintér Bélánál az utóbbi időben megszokhattuk, hogy nagyon is aktuális közéleti, morális problémákat visz színpadra, tette ezt a Titkainkkal, a Fácántánccal vagy a Bajnokkal. Most az egészségügy az egyik kipécézett terület, épp Pintér Béla játssza Dr. Hovány Dénes szívsebészt. És innen már csak egy ugrás a korrupció.
Friedenthal Zoltán mögött Thuróczy Szabolcs
Az író-rendező nem finomkodik. Az orvost egyszerű, közönséges, gátlástalan bűnözőként mutatja, akiből csak akkor bújik elő a lelkiismeret-furdalás, amikor a kezei között hal meg a betege. De akkor már késő. Egyáltalán, itt már minden késő. Mindenen túl vagyunk. Határokon, normákon, szabályokon, emberségen. Az egész előadásban persze, mint minden Pintér Béla darabnál az a jó, hogy nem szomorújátékot, véres drámát kapunk, hanem a nagyon is szellemes és karakteres párbeszédeken könnyesre nevethetjük magunkat, miközben egyre mélyebbre megyünk, onnan, ahová már nincs kiút. Emlékezetes például az a jelenet, amikor a sebészek miközben műtenek, arról beszélgetnek milyen volt a tegnap esti koncert, ahová csak egyikőjük jutott be. Érdemes megemlíteni Pintér Bélának, mint drámaírónak is az érdemeit. Ezeknek a szövegeknek a nagy része a próbák előtt még nincs teljesen kész, menetközben formálódik, az improvizációk, a színészek is besegítenek.
A végeredmény azonban, mint most is egy érvényes, kifejezetten izgalmas, hol szórakoztató, máskor megrendítő szöveg. Több csavar is van a történetben, Pintér állandóan fokoz. Újabb és újabb témákat von be a cselekménybe, olyan fordulatokkal, amelyre nem is számítunk. Van érzéke, ahhoz, hogy folyamatosan meglepje a nézőt. Nagyszerűek a színészek. Különösen Friedenthal Zoltánnak nagy jutalomjáték ez az előadás, mert egy nagypapát és egy kubai apukától és magyar anyukától származó, értelmi fogyatékos színesbőrű fiút is megformálhat. Két teljesen eltérő karakter, de Friedenthal mindkettőben brillírozik. Stefanovics Angéla Emőkeként különösen, akkor van elemében, amikor azt kell megmutatni, milyen személyiségváltozáson esett át a szívátültetett lány. Felvetődik az is, hogy a dramaturgiában ez mennyire fikciós elem, vagyis, a szívátültetettek felveszik-e a donor tulajdonságait. A válasz maradjon költői.
A fodrászból lett taxis apát játszó Thuróczy Szabolcs hiába próbálja megmenteni a családot. Ám csodás az a jelenet, amikor a korábban idegennek tekintett fekete fiúval önfeledten játszani kezd az ágyon, kibújva önnön előítéletességéből. Szabó Zoltán a lány barátjaként a harsányabb gesztusokkal is hiteles, és némán is meggyőző. Enyedi Éva Emőke testvéreként próbál nyerő pozícióba kerülni, aztán mégis ő válik áldozattá. Pintér nem ítélkezik, csupán tükröt tart, de ez a tükör nem kíméli a nézőt. Egészen addig, amíg a szív meg nem szakad.