– Új könyvében megemlíti, hogy ellenfélnek tekinti a riportalanyokat. Mennyire voltak hajlandóak belépni a szópárbajba a beszélgetőpartnerei?
– Mindenki szívesen beszélt, nem volt nehéz őket megszólaltatni.
– Nem támogatta a riportút során intézmény. Mi motiválta, hogy könyvet írjon a nyugdíjasokról?
– Küldetésem van, amit több mint hatvan éve betöltök, ez alól nincs felmentés. Ez az emberek szolgálatát jelenti. 2,8 millió nyugdíjas van az országban. Kötelességem őket megmutatni, mert megalázták és kifosztották őket. Ha kértem volna pénzt, kaptam volna, csak az megkötést jelent. Az emberek is azt gondolnák, hogy azért írok valamiről, mert pénzt kaptam érte. Amit leírtam, az én független véleményem. Megbízó amúgy sem kell, ismernek engem, és sokan megbíznak bennem. Általában nem nagyon írnak már riportot. Olyat, amilyet valaha olyan igazi írók műveltek, mint Galgóczi Erzsébet, Végh Antal.
– Miért Kegyelemkenyér a könyv címe?
– Kegyelemkenyérként kezelik a nyugdíjat, pedig nem az. Sokaknak az a véleményük, hogy a nyugdíjasok ingyenélők, lenézik őket. A Fidesz annak idején azt mondta, a nyugdíjasok lépjenek hátra az unokák javára, ez erkölcstelen volt. Sokszor az időseknek kell támogatni az unokákat, nemigen találkoztam olyannal, ahol a gyerekek támogatták a szülőket.
– A nyugdíjasokon keresztül egy szélesebb problémára is rálátunk, az elszegényedett társadalmi csoportoknak és a nyugdíjasoknak van egy közös halmaza.
– Igen, de nem azonos a két csoport. A nyugdíjasok még nem tartoznak a legalsó rétegbe. Ha mondjuk 1-től 10-ig tartó skálán mérjük az elszegényedést, akkor a nyugdíjasok 8-9 körül vannak. De nemcsak anyagi dolgokról van szó, hanem önérzeti, emberi szempontokról. Azért kezelik így a nyugdíjasokat, mert azt hiszik, hogy nem mennek ki az utcára tüntetni.
– A nyugdíjasokat is érinti, hogy a szociális védőháló foszladozik.
– Igazából nincs is. Valaha a nyugdíjas szervezeteknek voltak országgyűlési képviselőik, most nincs ilyen. Nem csinálnak semmit táncdal- és nótaesteken kívül. A megalakulóban lévő nyugdíjasok pártja nem akar rosszat, de nem értenek a politikához. Néhány hasonló kísérlet volt már, Schmuck Andoré például, de az egy százalékot sem érték el a választáson. A rétegpártok, például amilyen a cigány párt is volt, nem érnek el sokat. Szlovéniában például a nyugdíjas párt a parlamentben van, Szerbiában is, ott mondjuk megszavazták a nyugdíjak tíz százalékos csökkentését.
– A középosztály tagjai is fokozatosan lecsúsznak.
– Nincs ebben az országban polgárság, azaz citoyen, ahogy a francia mondja. Az, hogy a Fidesz nyerni tudott, minősíti őket. Nincsen illúzióm a 2018-as választással kapcsolatban sem, de nem is nagyon érdekel. Soha életemben nem voltam párttag, kommunista voltam, az vagyok ma is. Egyetlen párt áll hozzám közelebb, a Vajnai Attila vezette Európai Baloldal.
– Mit jelent kommunistának lenni?
– A nép érdekeit nézni, szembeszállni a terrorral, a zsarnoksággal, a hatalommal és nem csatlakozni az ellenzékhez. Kádár kulcsfigura. Molnár Gyuláék (az MSZP jelenlegi elnöke - A szerk.) azzal kezdték, hogy nekimentek Kádár emlékének, pedig ő teremtette meg a helyüket, a rangjukat, országos hírnevüket. Az MSZP ugyan jobb, mint a Fidesz, de ők sem mennek semmire. Nincs csapatuk, nincs igazi mondanivalójuk. Megágyaztak a Fidesznek, mert nem vállaltak fel a harcot, és nem is alkalmasak rá. De az idő Kádárnak dolgozik. Talán nem fogják őt megszeretni, de visszagondolnak majd rá az emberek, hogy volt ebben az országban egyszer emberszabású, tisztességes élet.
– Botka Lászlóról mi a véleménye?
– Rokonszenvesebb, mint a többiek, de nem ismerem. A programja csiszolásra szorul, nem lehet tudni, hogy mit akar. Konkrétumok nem hangzottak el a szájából.
– A Kádár-korszakban az addig peremre szorult rétegek könnyebben érvényesülhettek. A nyolcvanas évektől kezdve és különösen a rendszerváltás után azonban láthatóvá vált egy olyan réteg, amely nem képzett és nem tud magától alkalmazkodni egy megváltozott gazdasági környezethez. A szegénység kérdése generációkra és a Kádár-korszakra visszanyúló probléma.
– A cigányságot szokták a rendszerváltás nagy veszteseinek tekinteni. Megszűntek az építkezések, a bányák, TSZ-ek, és ezek helyett nem jött létre semmi, a nem túl képzett rétegeket az elemi megélhetési forrástól fosztották meg. Ezek ma sem tudnak semmit kezdeni. A Fideszben arra törekednek, hogy minden nagyüzemet, ahol emberek találkozhatnak, bezárjanak. Kifosztották, elcsalták az országot, és nincs olyan párt, ami ezt megfordíthatná. Az MSZP nem egy harcos párt, azt célozza meg, hogy minél több helyet szerezzen a választásokon. Ez nem lehet egy nép érdekeit képviselő párt célkitűzése. Nincsenek illúzióim, meg is kapom érte a magamét. Sellyére is megyek egyébként, az Ormánság lesz az első magyar történelmi vidék, amely teljesen elnéptelenedik. Ott Nagy Attila a polgármester, aki az Ormánságból induló, Budapestre tartó éhségmenetet vezette. Ellátogatok Pécsre, Ózdra, Nyíregyházára, Nyírmadára, ez elég keserves rész. Nagykanizsára is el szeretnék még menni, hogy legyen egy nyugati város is a riportkönyvben.
– Milyen előfeltevésekkel megy oda?
– A kiépültség jobb, vannak szolgáltatóintézmények, nagyobbak az adóbevételek. Nincsenek földbe vájt kunyhók, nem olyan, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Baranya megyékben. Általában nincs távlati terv, hogy mi lesz a városokkal. Amikor Hódmezővásárhelyen voltam, megkérdeztem a polgármestert, milyen terveik vannak. Azt mondta, az uszodaturizmus. Egy 36 ezres város jövőjét egy uszodára alapítani nem lehet. Ami történt, a teljes pusztulás, a nyugdíjasok szégyene is. A Fidesz annak idején nem csalással került hatalomra, a nyugdíjasok szavazták meg őket és a többségük a ragaszkodik a Fideszhez. A népfelség elve szerint az öngyilkosság is a nép joga.
– A rendszerváltás után volt arra esély vagy alkalmas erő, hogy megoldják a társadalom-, gazdaság-, és foglalkoztatásszerkezeti problémákat?
– Sose gondoltam, hogy ez a rendszer meg tudja oldani. Láttam a Fidesz taktikáját, a felkészülésüket. Személyesen semmi problémám nincs a kádereikkel. Meghívtak a Kossuth-díjasoknak szóló vacsorára, a Prima Primissimához Orbán Viktor gratuláló levelet küldött. De nekem nem lehet velük érintkezési pontom, csak a harcmezőn. Nem köthetek kompromisszumot. Látom a nívótlanságukat. A Fidesz emberei nem igazán vezetők, habár nekem magas a mércém, Kádár János. Régóta tudom, hogy vége mindennek, az én életem tartamára biztos, de még talán az unokám életére is. Nagyon el van rontva minden.
– Amikor Kádár Jánost tartja mércének, akkor ezzel együtt a kádárizmust is?
– Nem. Kádárnak nem véletlenül nem volt utóda. A vidéki csapat jórészt jobboldali vagy képzetlen volt, gyönge gárda. Nagy teljesítménynek tartom, amit elért ezekkel az emberekkel. Azóta a magyar mezőgazdasági export tejesen jelentéktelenné vált, pedig Európa leghatékonyabb mezőgazdaságának tartották. Megszűntek a nagyüzemek, nincsenek hatékony termelési módszerek. Az ország lenullázódott. Most nincs támasz, Putyin sem az, ő gazda.
– És az Európai Unió?
– Sóhivatal. Olyan formában támogat egy országot, hogy szét lehet lopni a pénzt, amit küld, nem tudni kihez kerül, milyen arányban. Csalás van, a haverkodás számít, hatalmas összegekről van szó, amelyek nem folynak vissza semmilyen formában az államkasszába.
– Milyen jövőt vetít előre a jelenlegi helyzet?
– Rosszat. A Jobbik vagy az MSZP kormányváltó pártként nem tudnák az országot megmenteni. Ki van fosztva az ország, eltűnt minden, energia, pénz, kapcsolatrendszerek. Engem nem érdekelnek a napi politika apró részletei. Nem azért, mert titkolom a véleményem. Nincs egyetlen sorom sem, amit ne vállalnék. A Kegyelemkenyérben is próbáltam az álláspontom ábrázolni. Az én gondolkodásomban nem várható változás. Lehet sablonokat kidolgozni és ráerőltetni a valóságra, de eredménye nincs. “Menj az emberek közé” - ezt mondta Gorkij Iszaak Babelnek. Nem tévedhetek, ha az emberekre hallgatok.