Moldova: nem tévedhetek, ha az emberekre hallgatok

Publikálás dátuma
2017.04.01 07:00
Szembe kell szállni a zsarnoksággal és a hatalommal – mondja Moldova György FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
Moldova György 84 évesen is az országot járja és Kegyelemkenyér címmel riportkönyvet ír a nyugdíjasokról. Az emberek szolgálatát kötelességének tekinti, és nem számít semmi jóra se a baloldaltól, se a Fidesz-kormánytól. Külső támasz pedig nincs: Vlagyimir Putyin gazda, az Európai Unió pedig sóhivatal.

– Új könyvében megemlíti, hogy ellenfélnek tekinti a riportalanyokat. Mennyire voltak hajlandóak belépni a szópárbajba a beszélgetőpartnerei?

– Mindenki szívesen beszélt, nem volt nehéz őket megszólaltatni.

– Nem támogatta a riportút során intézmény. Mi motiválta, hogy könyvet írjon a nyugdíjasokról?

– Küldetésem van, amit több mint hatvan éve betöltök, ez alól nincs felmentés. Ez az emberek szolgálatát jelenti. 2,8 millió nyugdíjas van az országban. Kötelességem őket megmutatni, mert megalázták és kifosztották őket. Ha kértem volna pénzt, kaptam volna, csak az megkötést jelent. Az emberek is azt gondolnák, hogy azért írok valamiről, mert pénzt kaptam érte. Amit leírtam, az én független véleményem. Megbízó amúgy sem kell, ismernek engem, és sokan megbíznak bennem. Általában nem nagyon írnak már riportot. Olyat, amilyet valaha olyan igazi írók műveltek, mint Galgóczi Erzsébet, Végh Antal.

– Miért Kegyelemkenyér a könyv címe?

– Kegyelemkenyérként kezelik a nyugdíjat, pedig nem az. Sokaknak az a véleményük, hogy a nyugdíjasok ingyenélők, lenézik őket. A Fidesz annak idején azt mondta, a nyugdíjasok lépjenek hátra az unokák javára, ez erkölcstelen volt. Sokszor az időseknek kell támogatni az unokákat, nemigen találkoztam olyannal, ahol a gyerekek támogatták a szülőket.

– A nyugdíjasokon keresztül egy szélesebb problémára is rálátunk, az elszegényedett társadalmi csoportoknak és a nyugdíjasoknak van egy közös halmaza.

– Igen, de nem azonos a két csoport. A nyugdíjasok még nem tartoznak a legalsó rétegbe. Ha mondjuk 1-től 10-ig tartó skálán mérjük az elszegényedést, akkor a nyugdíjasok 8-9 körül vannak. De nemcsak anyagi dolgokról van szó, hanem önérzeti, emberi szempontokról. Azért kezelik így a nyugdíjasokat, mert azt hiszik, hogy nem mennek ki az utcára tüntetni.

– A nyugdíjasokat is érinti, hogy a szociális védőháló foszladozik.

– Igazából nincs is. Valaha a nyugdíjas szervezeteknek voltak országgyűlési képviselőik, most nincs ilyen. Nem csinálnak semmit táncdal- és nótaesteken kívül. A megalakulóban lévő nyugdíjasok pártja nem akar rosszat, de nem értenek a politikához. Néhány hasonló kísérlet volt már, Schmuck Andoré például, de az egy százalékot sem érték el a választáson. A rétegpártok, például amilyen a cigány párt is volt, nem érnek el sokat. Szlovéniában például a nyugdíjas párt a parlamentben van, Szerbiában is, ott mondjuk megszavazták a nyugdíjak tíz százalékos csökkentését.

– A középosztály tagjai is fokozatosan lecsúsznak.

– Nincs ebben az országban polgárság, azaz citoyen, ahogy a francia mondja. Az, hogy a Fidesz nyerni tudott, minősíti őket. Nincsen illúzióm a 2018-as választással kapcsolatban sem, de nem is nagyon érdekel. Soha életemben nem voltam párttag, kommunista voltam, az vagyok ma is. Egyetlen párt áll hozzám közelebb, a Vajnai Attila vezette Európai Baloldal.

– Mit jelent kommunistának lenni?

– A nép érdekeit nézni, szembeszállni a terrorral, a zsarnoksággal, a hatalommal és nem csatlakozni az ellenzékhez. Kádár kulcsfigura. Molnár Gyuláék (az MSZP jelenlegi elnöke - A szerk.) azzal kezdték, hogy nekimentek Kádár emlékének, pedig ő teremtette meg a helyüket, a rangjukat, országos hírnevüket. Az MSZP ugyan jobb, mint a Fidesz, de ők sem mennek semmire. Nincs csapatuk, nincs igazi mondanivalójuk. Megágyaztak a Fidesznek, mert nem vállaltak fel a harcot, és nem is alkalmasak rá. De az idő Kádárnak dolgozik. Talán nem fogják őt megszeretni, de visszagondolnak majd rá az emberek, hogy volt ebben az országban egyszer emberszabású, tisztességes élet.

– Botka Lászlóról mi a véleménye?

– Rokonszenvesebb, mint a többiek, de nem ismerem. A programja csiszolásra szorul, nem lehet tudni, hogy mit akar. Konkrétumok nem hangzottak el a szájából.

 A Kádár-korszakban az addig peremre szorult rétegek könnyebben érvényesülhettek. A nyolcvanas évektől kezdve és különösen a rendszerváltás után azonban láthatóvá vált egy olyan réteg, amely nem képzett és nem tud magától alkalmazkodni egy megváltozott gazdasági környezethez. A szegénység kérdése generációkra és a Kádár-korszakra visszanyúló probléma.

 A cigányságot szokták a rendszerváltás nagy veszteseinek tekinteni. Megszűntek az építkezések, a bányák, TSZ-ek, és ezek helyett nem jött létre semmi, a nem túl képzett rétegeket az elemi megélhetési forrástól fosztották meg. Ezek ma sem tudnak semmit kezdeni. A Fideszben arra törekednek, hogy minden nagyüzemet, ahol emberek találkozhatnak, bezárjanak. Kifosztották, elcsalták az országot, és nincs olyan párt, ami ezt megfordíthatná. Az MSZP nem egy harcos párt, azt célozza meg, hogy minél több helyet szerezzen a választásokon. Ez nem lehet egy nép érdekeit képviselő párt célkitűzése. Nincsenek illúzióim, meg is kapom érte a magamét. Sellyére is megyek egyébként, az Ormánság lesz az első magyar történelmi vidék, amely teljesen elnéptelenedik. Ott Nagy Attila a polgármester, aki az Ormánságból induló, Budapestre tartó éhségmenetet vezette. Ellátogatok Pécsre, Ózdra, Nyíregyházára, Nyírmadára, ez elég keserves rész. Nagykanizsára is el szeretnék még menni, hogy legyen egy nyugati város is a riportkönyvben.

 Milyen előfeltevésekkel megy oda?

 A kiépültség jobb, vannak szolgáltatóintézmények, nagyobbak az adóbevételek. Nincsenek földbe vájt kunyhók, nem olyan, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Baranya megyékben. Általában nincs távlati terv, hogy mi lesz a városokkal. Amikor Hódmezővásárhelyen voltam, megkérdeztem a polgármestert, milyen terveik vannak. Azt mondta, az uszodaturizmus. Egy 36 ezres város jövőjét egy uszodára alapítani nem lehet. Ami történt, a teljes pusztulás, a nyugdíjasok szégyene is. A Fidesz annak idején nem csalással került hatalomra, a nyugdíjasok szavazták meg őket és a többségük a ragaszkodik a Fideszhez. A népfelség elve szerint az öngyilkosság is a nép joga.

 A rendszerváltás után volt arra esély vagy alkalmas erő, hogy megoldják a társadalom-, gazdaság-, és foglalkoztatásszerkezeti problémákat?

 Sose gondoltam, hogy ez a rendszer meg tudja oldani. Láttam a Fidesz taktikáját, a felkészülésüket. Személyesen semmi problémám nincs a kádereikkel. Meghívtak a Kossuth-díjasoknak szóló vacsorára, a Prima Primissimához Orbán Viktor gratuláló levelet küldött. De nekem nem lehet velük érintkezési pontom, csak a harcmezőn. Nem köthetek kompromisszumot. Látom a nívótlanságukat. A Fidesz emberei nem igazán vezetők, habár nekem magas a mércém, Kádár János. Régóta tudom, hogy vége mindennek, az én életem tartamára biztos, de még talán az unokám életére is. Nagyon el van rontva minden.

 Amikor Kádár Jánost tartja mércének, akkor ezzel együtt a kádárizmust is?

 Nem. Kádárnak nem véletlenül nem volt utóda. A vidéki csapat jórészt jobboldali vagy képzetlen volt, gyönge gárda. Nagy teljesítménynek tartom, amit elért ezekkel az emberekkel. Azóta a magyar mezőgazdasági export tejesen jelentéktelenné vált, pedig Európa leghatékonyabb mezőgazdaságának tartották. Megszűntek a nagyüzemek, nincsenek hatékony termelési módszerek. Az ország lenullázódott. Most nincs támasz, Putyin sem az, ő gazda.

 És az Európai Unió?

 Sóhivatal. Olyan formában támogat egy országot, hogy szét lehet lopni a pénzt, amit küld, nem tudni kihez kerül, milyen arányban. Csalás van, a haverkodás számít, hatalmas összegekről van szó, amelyek nem folynak vissza semmilyen formában az államkasszába.

 Milyen jövőt vetít előre a jelenlegi helyzet?

 Rosszat. A Jobbik vagy az MSZP kormányváltó pártként nem tudnák az országot megmenteni. Ki van fosztva az ország, eltűnt minden, energia, pénz, kapcsolatrendszerek. Engem nem érdekelnek a napi politika apró részletei. Nem azért, mert titkolom a véleményem. Nincs egyetlen sorom sem, amit ne vállalnék. A Kegyelemkenyérben is próbáltam az álláspontom ábrázolni. Az én gondolkodásomban nem várható változás. Lehet sablonokat kidolgozni és ráerőltetni a valóságra, de eredménye nincs. “Menj az emberek közé” - ezt mondta Gorkij Iszaak Babelnek. Nem tévedhetek, ha az emberekre hallgatok.

Névjegy
Moldova György 1934. március 12-én született Budapesten. Kossuth-díjas író, fő műfajai a riport és a szatíra. Több mint száz kötetet írt, körülbelül 14 millió eladott könyvével a legolvasottabb kortárs szerző. 1989-ben megjelent Bűn az élet című könyve nagy port kavart, komoly társadalmi vita alakult ki a témája és szemlélete körül. Legutóbbi riportkötete, a Kegyelemkenyér a nyugdíjasok helyzetéről szól, első része idén márciusban jelent meg.



2017.04.01 07:00

A színkeverés mesterei a Müpában

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:49

Fotó: Müpa/
A kiváló kölni zenekar kivételesen bőkezűen bánt a hangszínekkel mind Mendelssohn, mind Mahler művének előadása során.
Isabelle Faust Kurtág Doloroso című művét játszotta ráadásként, ezzel tovább erősítette a kontúrjait annak a képnek, amit a versenymű előadójaként rajzolt fel magáról. Megmutatta ismét, hogy a hegedülésben a hangszeres játék csak eszköz, a lényeg, hogy értékes műveket játsszunk, a bennük rejlő gondolatokra irányítva a figyelmet. A német hegedűs a rá jellemező technikai fölénnyel szólaltatta meg Mendelssohn közismert dallamait is, ez, és a szintén sokszor hangoztatott elmélyült előadásmódja azonban arányban állt egymással, utóbbi nem telepedett rá a műre. Az első tétel fülbemászó dallamait, a lassútétel melankóliáját, a zárótétel könnyedségét a helyén kezelte, szép és elismerésre méltó olvasatát kivitelezve a darabnak. Már itt kiderült, a Gürzenich zenekar átlagon felüli képességekkel rendelkezik a hangszínek kikeverése terén: sokszor hívta fel legalább olyan erővel fel magára a figyelmet, mint a szólista.
A zenekar messzire nyúló hagyományokkal rendelkezik, ők mutatták be 1904-ben a Mahler szimfóniát is a szerző vezényletével. François-Xavier Roth négy éve áll a zenekar élén, és úgy tűnik, nem nyúlt mellé a város, amikor zeneigazgatónak választotta – ő az opera vezetőkarmestere is – az egykori fuvolistát. Olyan forradalmi tett is fűződik nevéhez, mint Sztravinszkij Tavaszi áldozatának korabeli hangszereken való előadása, a mű bemutatójának százéves évfordulója tiszteletére hat évvel ezelőtt. Ilyenkor persze el kell hagyni a Roger Norrington által sokszor kárhoztatott vibrátózást, vagy legalább is korlátok közé kell szorítani, hogy az általa „hollywoodi glamournak" nevezett megszólalási mód ne telepedjen rá hangzásra. Ez az olyan csillogó-villogó mai hangszerek használatakor is fontos, mint amilyenekkel most ült ki a színpadra a zenekar, mert ez kell ahhoz, hogy Mahler néha kegyetlenül metsző szólamai kiteljesedhessenek. Kiváló volt a rézfúvós szekció, ha szólózni, ha együttesen harsogni (nem harsánykodni) kellett, de nem maradtak el tőlük a fuvolások, klarinétosok, oboások és a fagottosok sem. Olyan szintű zenekari munka volt ez, ami már önmagában is sikerre ítéli egy olyan hatalmas - majd hetven perces - bonyolult mű előadását, mint az 5. szimfónia. Nehézségekkel teli utat kell bejárniuk a zenészeknek, az első tétel kezdő trombitaszólójától,a gunyoros gyászindulótól, a szerelmi vallomásként írt Adagiettón, és a többi tételen keresztül a zárótétel kontrapunktikus forgatagán át az utolsó hangig. Ha egy zenekar képes ezt a gazdagságot a maga teljességében, hiányosságok nélkül bemutatni, már nagyon sokat tett az élményért. De a kölniek ennél szerencsére jóval többre voltak képesek, a hangszíneik sokszor önálló előadói alkotóeszköznek tűntek. François-Xavier Roth csak azt a kérlelhetetlen élességet nem tudta hozni, ami a legjobb előadásainak sajátja. Hiányzott az a bizonyos életigenlés, ami az Alma Mahler iránti szerelem tükröződése, ami a sokszor kegyetlen hangzások után sejlik fel. E kettősséget kontúrosabban lehetett volna érzékeltetni. Infó: Mahler 5. szimfónia Isabelle Faust hegedű Gürzenich Zenekar Karmester: François-Xavier Roth Február 15. Müpa 
2019.02.17 15:49

A popkultúra átütő ereje - Újra Budapesten koncertezett Guido és Maurizio de Angelis

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:32

Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Guido és Maurizio de Angelis újabb budapesti fellépése nem csupán egy koncert volt. Már a két évvel ezelőtti produkciójuknál is egyértelmű volt, hogy itt nem csak a zene a fontos, a dalok túlmutatnak önmagukon. A két olasz dalszerző és előadó ugyanis számos Bud Spencer mozis örökzöldnek írta a zenéjét. Így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az ítész mit gondol a zenék virtuozitásáról (vagy annak hiányáról), mivel ezek a nóták alapvetően nem színpadra, hanem filmzenének készültek. Tehát egy egészestés mozgókép atmoszférájának az erősítésére. Mivel Magyarországon a tévékultúra tett arról, hogy Bud Spencer és Terence Hill pofozkodós filmjeit még az is kívülről fújja, akinek nem állt szándékában rajongóvá válni, de nem tudta kikerülni a popkulturális nyomást. Így az is meghatódik a címadó dallamok felhangzásakor, aki nem tudja kívülről az összes Piedone epizódot. De így van ez Guido és Maurizio de Angelis a magyar piacon szintén kultikussá lett Sandokan című tévésorozat főcímdalával is, melynek magyarosított változatát annak idején a Neoton Família is nyomta – bárcsak feledni tudnám ezt az élményt. De nem ez volt az este csúcspontja, hanem a Különben dühbe jövünk című filmben felhangzó nóta, a Dune Buggy, amely kisebb táncot is generált az amúgy ültetős koncerten. A koncert sztárvendége maga Terence Hill volt, aki szerencsére nem énekelt, inkább csak mesélt a Bud Spencerrel való közös élményeiről, arról, hogy mennyire tiszteli Guido és Maurizio de Angelis-t és persze a kortársukat, Ennio Morricónét, akivel a Nevem: Senki című produkcióban dolgozott együtt. Sajnos, ahhoz túl távol voltam, hogy megkérdezhessem: Sergio Leone csak besegített, vagy titokban tényleg ő rendezte ezt a filmet? De Hill nem is ezért volt itt elsősorban, hanem azért, mert ő volt az arca és védnöke a annak a jótékonysági akciónak, ami a koncerten zárult: egy eredeti (nem a Különben dühbe jövünk-ben rommá tört) autóra, a Dune Buggy-ra lehetett licitálni, a befolyt összeget pedig a Heim Pál Gyermekkórház kapja meg.  Infó: Guido and Maurizio de Angelis február 16. Papp László Budapest Sportaréna
2019.02.17 15:32
Frissítve: 2019.02.17 18:11