A Tate Britain múzeum frissen kinevezett igazgatója bebizonyította: lehet kasszasikeres kiállítást rendezni. A Londonban május 29-ig nyitva tartó David Hockney-retrospektív osztatlan elismerést keltett szakmai körökben is, ami pedig a fizető közönséget illeti, a múzeum történetében soha nem látott érdeklődést könyvelhetnek el. Már a megnyitó előtt, elővételben több tízezer jegy fogyott, annak minden borsossága – felnőtteknek 17,70 font (6400 forint) – ellenére.
A nemrégiben kinevezett Alex Farguharson igazgató bravúrja nem meglepetés. A 2009-ben létrejött és váratlan népszerűségnek örvendő Nottingham Contemporary alapító direktora ugyancsak Hockney-val indította annak idején kortárs galériáját Robin Hood városában. Bár a Tate Britain múzeum átfogó Joseph Mallor William Turner-gyűjteménye miatt mindig is elkerülhetetlen állomása a londoni városnéző túráknak, ám az időszakos kiállítási programja évek óta a művészeti ítészek támadásainak kereszttűzében állt. Ezt a fanyalgást tudta most feledtetni az új igazgató.
A Tate Britain a közönségcsalogató géniusz közel hatvan évi munkásságának teljes skáláját felsorakoztatja rekorddal felérő tizenhárom teremben. Az első szobában a látogatók szinte egy “best of Hockney-t” kapnak minden korszakából: egy a hatvanas évek Swinging Londonát felidéző üde olajkép, a teljes stílusváltást hozó Los Angeles-i korszakra jellemző úszómedencés akrilfestékes vászon, és a 2014-ben készült 4 kék szék, egy papírra nyomtatott fotografikus rajz. Máris nincs kétség: kurátorain keresztül Hockney megüzeni, példaképéhez, Picassóhoz hasonlóan munkásságát végigkíséri az egyik irányzatból a másikba való vakmerő ugrálás.
A kiállítás minden korábbinál teljesebb képet ad arról, mit ért el Hockney azóta, hogy 1961-ben képzőművészeti főiskolás csodagyerekként berobbant a brit kulturális életbe. A depresszióra hajló, az utóbbi időben visszavonultan élő festő művei közül ritkán kerülnek egy fedél alá híres és ünnepelt kettős portréi, melyekhez a múzeum külön Ki kicsoda? katalógust ad. Ezek közé tartozik a híres író, Christopher Isherwood és Don Bachardy 1968-as képmása. Isherwood többek között a Tom Ford által megfilmesített Az egyedülálló férfi szerzője.
Az életműkiállításra született a Kert kék terasszal című kép (2015) FORRÁS: TATE BRITAIN
Hollywood egyik első nyíltan homoszexuális párjáról van szó, otthonukban gyakran látták vendégül az amerikai kulturális élet színe-javát. A tárlat kiemelt figyelmet szentel annak a folyamatnak, ahogy David Hockney a hatvanas évek eleje óta a nyilvánosság előtt foglalkozott homoszexualitásával, amit akkor Nagy-Britanniájában még törvény tiltott. A legegyértelműbb példa talán a We Two Boys Together Clinging, két összeölelkező festék-paca figura, a kép alján a 4.2-es jelöléssel, ami az ábécé negyedik és második betűjére és ezeken keresztül egy élő, beszélő, síró, mozgó Doll Boyra, azaz fiúbabára utal.
A közönségnek a kilencvenes években készült kaliforniai, majd az ezredforduló, egyben édesanyja halála utáni yorkshire-i tájképek láttán marad leginkább tátva a szája. A hollywoodi hegyekben, vagy a Grand Canyonban megörökített tájak színvilága magával ragadó. A The Sunday Times befolyásos kritikusa, Waldemar Januszczak például bevallja, ő már biztosan úgy megy a sírba, hogy nem barátkozott meg az akril festékek csillogó, műanyag szárazságával, Hockney előnyben részesített kaliforniai módszerével. Ám nem vitatja, hogy ez megfelelő eszköz Los Angeles napos laposságának ábrázolására. Hockney nyugalmának 2013 elején drámai körülmények között vetett véget 23 éves asszisztense kábítószer-fűtötte tragédiája a festő bridlingtoni otthonában. Az idős korára nagyothallással is küszködő művész visszatért a hollywoodi örök napfénybe. Kifejezetten a Tate Britain kiállítására készült itt két vadonatúj vászon is a festő égszínkék színű teraszán, felvillantva buja növényzetű kertjét is.
A kiállítás egyébként London után a párizsi Pompidou Központba, majd a New York-i Metropolitan Museumba vonul tovább.
