Felirat a kor falára

„S gondoltam rá, ki jő száz év után, / arcába tűz az új világ sugára. / S szent szánalommal néz majd vissza rám, / kortól kifosztott, koldus dédapára” – írja Áprily Lajos A kor falára című verse zárásaként. Aligha véletlenül jutott ez eszembe, amikor a Duna Televízió Még kér a nép című filmjét megnéztem. Emlékeim még az 1971-es bemutatóról maradtak, ezért a műsor szöveges ajánlatát is jó előre elolvastam. Eléggé meglepett, hogy abban Jancsó Miklós neve éppúgy nem fordult elő, mint a szocializmus szó. Helyette blődre csupaszított történet hívogatta a gyanútlan nézőt. Sajnos – mivel a szövegeket is pontosan érteni szerettem volna – elkövettem azt a hibát, hogy a Teletext 333. oldalán olvastam is a hallott párbeszédeket és dalokat. Ez utóbbit nem tudom, mennyiért, s nem tudom, kik készítik, de olykor mosolyogtató félreérések kerülnek (legfőképpen a siketek, de külföldön élő magyarok számára) a feliratba. A Még kér a nép egyik dalának végén a szövegben mondott „szent a láng” helyett ezt olvashattuk: „szedd alá”. Egy másik gondolat kezdetén, amelyben nagyjából azt kellett volna a feliratozónak hallania: ’vélünk győz a forradalom’, az első szót úgy írta: „félünk”. Lehet, hogy nem is Áprily megénekelte kortól kifosztott, koldus dédapára, hanem a hülyének nézhető unokára kell szánalommal néznünk?