Elviselik a szankciókat az oroszok

Ha fenntartásokkal kell is kezelni az orosz közvéleménykutató intézetek felméréseit, a tendenciákra akkor is érdemes odafigyelni. Ezek pedig azt tükrözik, hogy az Oroszország ellen bevezetett szankciós politika nem érte el a várt hatást. Mint oly sok mindenhez, az emberek ehhez is alkalmazkodtak, és nem várják el vezetőiktől, hogy a szankciók hatására megváltoztassák politikájukat.

A WCIOM összoroszországi közvéleménykutató intézet legutóbb közzétett felmérése arról tanúskodik, hogy 2015 eleje óta csökken az oroszok nyugtalansága a nyugati szankciók miatt. Míg két éve még az emberek 52 százaléka vélte úgy, hogy a szankciók súlyosbították az ország helyzetét, az idén márciusban már csak 27 százaléknak volt ez a véleménye. S, ami talán ennél is fontosabb, egyre többen beszélnek ezeknek a szankcióknak a pozitív hatásáról. 17 százalékról 35 százalékra emelkedett az így vélekedők aránya. Ami azt tükrözi, hogy sikeres a moszkvai propaganda.

A megkérdezettek 32 százaléka szerint a szankciós politika nem volt jelentős hatással a társadalom életére. Az emberek persze érzik a saját bőrükön, hogy drágább lett a megélhetés, kevesebb áruhoz jutnak, kevesebb jut utazásra, üdülésre, és általában is rosszabbul élnek, mint az ukrán konfliktus előtt. Csakhogy ezen a téren is van némi javulás. Legalább is erre utal, hogy a megkérdezetteknek csak a 17 százaléka vallotta, hogy érzékeli a szankciók közvetlen hatását. 2015-ben még a 45 százalékuk panaszkodott erre.

Néhány nyugati elemző már korábban is figyelmeztetett arra, hogy a szankciós politika egységbe kovácsolhatja az oroszokat, akik hazafias érzülettől vezérelve amúgy is hajlamosak a bajban felsorakozni vezetőik mögé. A megkérdezettek háromnegyede ezt támasztotta alá, amikor arra a megállapításra jutott, hogy nem szükséges harcolni a szankciós politikával, az magától is kimúlik, mivel kitalálóinak is kárt okoz. Az embereknek több mint a fele kifejezte készségét, tűri a gazdasági megpróbáltatásokat annak érdekében, hogy Oroszország folytassa eddigi ukrajnai politikáját.

Ukrajna kérdésében az oroszok egységesek, nagy többségük a Krím-félsziget elcsatolását jogos történelmi tettnek tartja. Meggyőződésük, hogy a hiba nem a félsziget visszaszerzése, hanem az volt, hogy a szovjet érában egyáltalán odaajándékozták az ukránoknak. Ezt Nyikita Hruscsov bűneként tartják számon.

A WCIOM vezető elemzője szerint az emberek hozzászoktak a szankcióktól terhes új helyzethez, a szankciók negatív következményei keveredtek a gazdasági válság következményeivel. E mellett az importot kiváltó széleskörű program meghozta első eredményeit.

A FOM közvélemény-kutató alapítvány hasonló eredményre jutott. A nyugati szankciók hatását a megkérdezettek 24 százaléka jelentősnek nevezte, 25 százalék nem jelentősnek, s ami érdekes: 46 százalék semmilyen hatást nem érzékel. Csak a kisebbség volt képes megnevezni a szankciók néhány érintett területét: a kereskedelmet és az utazási korlátozásokat. Az oroszok fele szerint a szankciók pozitívan hatottak az orosz gazdaságra. Ugyanakkor az emberek azt gondolják, hogy Oroszország válaszlépései érezhetően hatottak a nyugati országok gazdaságára. Az elsöprő többség, 80 százalék helyénvalónak tartja Moszkva szankcióellenes politikáját.

Ehhez képest, számos jele van annak, hogy Vlagyimir Putyin az ukrajnai rendezés néhány kérdésében kész kompromisszumra, ha ezzel javíthatók országa nemzetközi pozíciói. Azok a remények ugyanis elszálltak, hogy az új amerikai elnök engedmények is hajlandó lesz a szankciók feloldására.

Csak ígéret maradt az iráni forradalom?

Publikálás dátuma
2019.02.21 11:30
Az iráni helyzet nagymértékben függ az olajbevételek alakulásától, és a szankciók miatt egyre szűkül a piac
Fotó: AFP/ ATTA KENARE
Népességrobbanás, munkanélküliség, korrupció, szankciók: negyven évvel a sah elűzése után a perzsa államnak még mindig jelentős kihívásokkal kell megküzdenie.
Negyven év telt el az iráni iszlám forradalom óta. Múlt héten a perzsa államban százezrek vonultak az utcára, hogy megünnepeljék Mohammed Reza Pahlavi sah hatalmának megdöntését és az Iráni Iszlám Köztársaság megszületését. Ugyanakkor az örömbe ismét rengeteg düh vegyült, mintha megállt volna az idő. A tömegben felbukkantak a „Halál Amerikára, halál Izraelre” táblák, és az ország vezetői ezúttal sem hagyták ki az alkalmat, hogy a Nyugatot, és mindenekelőtt a „Nagy Sátánt”, az Egyesült Államokat ostorozzák. Haszan Róháni elnök harcias beszédében azt üzente, „ellenségeik soha nem fogják elérni gonosz céljaikat”, és együttes erővel le fogják győzni a gazdasági kihívásokat. Ali Hámenei legfelsőbb vezető pedig terjedelmes nyilatkozatában többek között kizárta a párbeszédet az Egyesült Államokkal, és „álnok, megbízhatatlan államoknak” nevezett több európai országot. Korábban leszögezte, mindaddig nem hagynak fel a „Halál Amerikára” skandálásával, amíg az Egyesült Államok folytatja ellenséges politikáját. Márpedig Washington folytatja. „40 év korrupció. 40 év elnyomás. 40 év terror. Az iráni rezsim teljesítménye 40 évnyi kudarc. A régóta szenvedő iráni nép sokkal szebb jövőt érdemel” - írta Donald Trump amerikai elnök Twitterén. Hasonló üzenetet fogalmazott meg nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton is, akiről nemrégiben kiderült, arra utasította a védelmi minisztériumot, dolgozzanak ki forgatókönyveket egy esetleges iráni offenzívára. Közben múlt hétre az amerikaiak Varsóba trombitáltak össze magas szintű konferenciát, hogy életben tartsák az Irán-ellenes retorikát, és nyomást gyakoroljanak európai szövetségeseikre. A sok beszédnél is fontosabbak a tettek: hogy Donald Trump múlt évben kitáncolt az úgynevezett atomalkuból - amely az iráni nukleáris program korlátozásáért cserébe szankciókat oldott fel -, vagy hogy a szembenálló felek Szíriában, Jemenben kihelyezett háborúkat vívnak. Az ellenségeskedés tehát a régi, de a helyzet azért sokat változott az elmúlt évtizedekben. Hogy mégis mennyit, arra az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) hétfő este rendezett kerekasztal beszélgetésen három magyar iranista kereste a választ. „Hogy forradalom, rendszerváltás történt, az nem kérdés. Legfeljebb az, hogy mennyiben volt iszlám? Hiszen nem csak a mélyen vallásosak lázadtak fel. Egyébként még az ellenzéki diaszpórában is forradalomnak nevezik a történteket, csak elmarad az iszlám jelző” - nyitotta meg az előadást Sárközy Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora. Azt a magyar történelemből is többször megtanulhattuk már, hogy ami az egyiknek elnyomó hódítás, a másiknak felszabadítás, ami egyik oldalról forradalom, a másik értelmezésben ellenforradalom. Ennek fényében joggal merült fel a kérdés, vajon hogyan látják az irániak saját maguk a negyven éve történteket. A kutatók szerint leginkább attól függ, kit kérdezünk. „Az iráni társadalom kétharmada 35 év alatti. Nekik nincsenek saját tapasztalataik, legfeljebb családi történetekből, tankönyvekből ismerik a forradalmat” - magyarázta Ablaka Gergely, az ELTE oktatója. „Egy módos teheráni fiatal az elért eredményeket valószínűleg kudarcként éli meg. Egy szegény vidéki viszont sikerként” - mondta, Sárközy Miklós pedig egyetértve hozzátette, a forradalom tízmilliók előtt nyitotta meg a tanulási lehetőséget, a felsőoktatási intézmények száma megtízszereződött. „Negyven éve nagyjából 30 milliós volt, most 80 millió fölötti a népesség. Ráadásul a forradalmat követően azonnal következett egy véres és pusztító háború Irakkal, amely valamilyen módon minden családot érintett” - mutatott rá a további tényezőkre N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa.  Kérdés ugyanakkor, hogy mit ér a diploma, ha nincs munka, a gazdaság gyengélkedik. Iránban tavaly év végi adatok szerint meglehetősen magas, 12 százalékos volt a munkanélküliség, amely leginkább a fiatalok számára jelent problémát. A 2015-ös „atomalkut” követő reményteli évben a Világbank adatai szerint az iráni gazdaság ugyan több mint 13 százalékot növekedett, azaz valósággal kilőtt, 2017-ben az eufóriát követően azonban már 3,7 százalékosra esett vissza a növekedés, az újabb előrejelzések pedig már ismét visszaesést jósolnak. Az iráni gazdaság még mindig nagyban függ az olajtól - Teherán számításai szerint ez adja a bevétel 33 százalékát -, és míg a költségvetés a napi 1-1,5 millió hordó eladott olajjal számolt, az amerikai szankciók bevezetését követően a kitermelés 2,7 millióról pár hónap alatt 1,9 millióra zuhant. Washington nyolc államnak adott „kiskaput”, hogy vásárolhassanak iráni olajat, ám a kivétel májusban lejár, és a hírek szerint nem hosszabbítják majd meg, így könnyen lehet, hogy Teherán további visszaeséssel számolhat. Bedőlni ugyan aligha fognak - mint azt Sárközy Miklós találóan megjegyezte, Irán 40 éve túlélésre van berendezkedve -, ám a helyzet javulására aligha lehet számítani. És nagyon úgy tűnik, hogy nincs kiút. „Nagyon nehéz helyzetben van Irán. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálatai alapján betartják a megállapodásban foglaltakat, és erről teljes a nemzetközi egyetértés. Ám Donald Trump ennek ellenére is felrúgta az alkut. Ezek után mindenképpen rosszul járnak: ha Teherán továbbra is betartja a megállapodást, a fojtogató szankciók akkor is maradnak. Ha megszegi őket, az is visszacsap" - összegezte a helyzetet N. Rózsa Erzsébet. „Nagyon fájdalmasak az amerikai szankciók, különösen mivel főként nem a politikai elitet, hanem a társadalmat sújtják velük. Az amerikaiak arra számítanak, hogy ennek hatására majd az elégedetlen nép az utcára megy, és megdönti a hatalmat. Ám ez nem fog megtörténni - tette hozzá Sárközy Miklós. Ha a helyzet nem is a legfényesebb, abban legalább mindhárom szakértő egyetértett, hogy a háború - akár az Egyesült Államokkal, akár a szunnita arabokkal, akár Izraellel - valószínűtlen. „Kihelyezett háborúk már így is zajlanak, a nyílt összetűzés senkinek sem érdeke. Irán lassan elérte befolyása maximumát, tovább nem nagyon tud terjeszkedni” - vélekedett Ablaka Gergely. „Izraelnek sem háborúra kell készülni, hanem arra, hogy az irániak évekig ott lesznek a határaikon. Irán stratégiája, hogy a konfliktusokat minél messzebbre viszi a határtól, miközben jól használják ki az ellenség belső megosztottságát. Persze ki tudja, a Közel-Keleten gyorsan változnak a dolgok, nincsenek örök házasságok, csak érdekek” - tette hozzá Sárközy Miklós. 
Frissítve: 2019.02.21 11:30

Őrizetbe vették Gruevszki két volt miniszterét

Publikálás dátuma
2019.02.21 10:45
Trajko Veljanoszki egykori házelnök
Fotó: AFP/ CLAUDIO ONORATI
A gyanú szerint szerepük volt a szkopjei parlament elleni tavalyelőtti támadásban.
Több volt magas rangú politikust, közöttük Trajko Veljanoszki egykori házelnököt vette őrizetbe az észak-macedón rendőrség, mert a gyanú szerint szerepük volt a szkopjei parlament elleni tavalyelőtti támadásban. Az MTI a Vesti.mk szkopjei hírportál beszámolója alapján azt írja: a szerdai rendőrségi akcióban a volt parlamenti elnök mellett elfogták Szpiro Risztovszki volt oktatási minisztert és Mile Janakieszki egykori közlekedési minisztert is. A gyanú szerint az elfogottak segítettek abban, hogy a parlament előtt tiltakozó tömeg 2017. április 27-én be tudjon törni az épületbe. Tettüket az ügyészség terrorista összeesküvésnek minősítette, amelynek célja az alkotmányos rend és biztonság aláásása volt. Mivel Trajko Veljanoszki az új összetételű parlamentnek is a tagja, képviselői mentessége miatt néhány órán belül elengedték. Az ügyészség egyelőre nem kérte a mentesség visszavonását. Szabadon bocsátását követően Veljanoszki újságíróknak azt mondta, hogy nem követte el a terhére rótt bűntényeket. A jobboldalt támogató tüntetők azt követően törtek be a szkopjei parlamentbe 2017. április 27-én, hogy a szociáldemokraták és az albán kisebbségi pártok új házelnököt választottak meg anélkül, hogy erre felhatalmazást kaptak volna. A tüntetők székekkel dobálták meg a képviselőket, egy kisebb verekedéskor legalább nyolc képviselő megsérült, a kisebbségi Albánok Szövetsége nevű párt képviselőjét, Zijadin Selát pedig eszméletlen állapotban szállították kórházba, ahol több hétig ápolták, mert agykárosodást szenvedett és amnéziás volt. A jobboldali tüntetőket az háborította fel, hogy albán házelnököt választott a parlament, ami számukra elfogadhatatlan volt. A kiegyezés az albán kisebbségi pártokkal az első lépés volt az új kormány megalakítása felé. A 2016 decemberében tartott előrehozott parlamenti választást hiába nyerte meg a jobboldali Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE), az albán kisebbségi képviselők támogatása nélkül nem tudott kormányt alakítani, a második helyen végző Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség (SDSM) viszont megegyezett az albán kisebbségiekkel, és megszerezte támogatásukat a kormányalakításhoz. A szociáldemokrata Zoran Zaev 2017 május óta vezeti a kormányt. A parlament elleni támadással összefüggésben több embert is elítéltek, tavaly nyáron heten összesen 81 év letöltendő börtönbüntetést kaptak. Jelenleg még 15 vádlott ügye van a bíróság előtt. A Telma televízió híradása szerint köztük van Nikola Gruevszki volt miniszterelnök, aki Budapesten tartózkodik, illetve Nikola Boskovszki, a hírszerzés egykori tisztje, aki Athénban van.
Nikola Gruevszki november 12-én menekült Magyarországra, ami után nem sokkal meg is kapta a menedékjogot hazánktól. Nemrég interjút adott egy macedón tévének, amelyben azt mondta, azért menekült el hazájából, mert olyan információ jutott a tudomására, hogy a börtönben meg akarják gyilkolni. A volt kormányfő nem árulta el, hogyan menekült el Macedóniából, helyette azt üzente a szociáldemokrata kormánynak, hogy derítsék fel maguk annak részleteit.