Gyurcsány nem zárja ki, hogy újra miniszterelnök legyen

Publikálás dátuma
2017.04.08. 10:38
FOTÓ: Tóth Gergő
Nem tudja kizárni, hogy újra miniszterelnök lesz, az őszödi beszéd kiszivárogtatása és a 2006-os utcai zavargások megszervezése mögött is Fideszt látja, a jelenlegi kormányfőt szerinte az oroszok zsarolhatják – egyebek között erről beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjújában Gyurcsány Ferenc.

Két részlet az interjúból.

– Politikai pályájának sarokpontja az őszödi beszéd. Sokak szerint az ott elhangzottak ennek a pályának a végét kellett volna hogy jelentsék. Ön soha nem érzett olyat, hogy vége?

– Nem.


– A beszéd nyilvánosságra kerülése után sem?

– Bizalmi szavazást kértem magam ellen, és a koalíciós pártok valamennyien arra szavaztak, hogy folytassam. Nagyon helyesen szerintem.

– Egy előre hozott választással talán nem borultak volna fel annyira a politikai erőviszonyok, a baloldal is kisebb sebeket szerezve tudott volna kijönni a történetből. Nem lett volna ideálisabb pillanat félreállni 2009 előtt?

– De igen. 2008-ban a népszavazás után kezdeményeztem az MSZP elnökségében, hogy mondjon le a kormány. Két támogató szavazat volt, Ujhelyi Istváné és az enyém. 2008 decemberében 32 százaléka volt az MSZP-nek, a nagy bezuhanás a távozásom után következett be, 2009 volt a mélypont.

– 2008-ban is meghozhatta volna azt a személyes döntést, hogy lemond, ezzel talán magának és a baloldalnak is segíthetett volna. Miért nem tette ezt meg?

– A személyes megítélésem nem fontos, ez ilyen ügyekben érdektelen. De egy évvel később nyilván efféle megfontolások miatt jutottam arra, hogy lemondok.

– 2006 májusában Őszödön kifejtette, hogy élete legjobb része volt, hogy miniszterelnökként vezette az országot. Mekkora esélyt lát arra, hogy ez újra bekövetkezik?

– Nem tudom kizárni.

– Magára ma is úgy tekint, mint az ország egyik vezetőjére. Évértékelőjében azt mondta, hogy az volt, és az is lesz. Tizenegy éve azonban ön a legelutasítottabb politikusok között van. Ez nem probléma?

– A politikus erejét nem a személyes népszerűsége adja, hanem a mögötte lévő erő. Úgy látom, hogy ez gyarapszik.

***

– Ön szerint minek a következménye az egyre erősebb orosz befolyás?

– Putyin tudatosan az Európai Unió destabilizálására tör. Kitervelten támogatja az EU-ellenes radikális szervezeteket, és Magyarország ebben a leggyengébb láncszem. Orbán Viktor pálfordulása logikailag mással nem magyarázható, mint hogy feltételezzük, valamivel megzsarolták az oroszok. Ez nem áll messze tőlük, és biztosan van olyan momentum Orbán életében, ami erre alkalmas lehet.

– Tudna példát említeni?

– Tudok.

– Kérem, tegye meg.

– Nem teszem.

– Miért nem?

– Csak olyanokat állítok, amiket százszázalékosan be tudok bizonyítani, és nemcsak feltételezni.

– Mégis segítsen legalább annyit, hogy rendszerváltás előtti vagy utáni ügy.

– Utáni.

– Közéleti vagy magánéleti témájú lehet a zsarolás tárgya?

– Közéleti biztos, és nem zárom ki a magánéletit sem.

– Orbán Viktor vagyonával kapcsolatban is kételyeik vannak?

– Azt látni kell, hogy a mai magyar miniszterelnök abból a jövedelméből, amelyet hivatalosan keres, nem tud eltartani egy ötgyerekes családot, még akkor sem, ha az egyik már a saját lábára állt. Higgyék el nekem – nekem is ennyi gyerekem van. Azt állítom, hogy vannak más jövedelmei Orbán Viktornak, amelyek nincsenek feltüntetve a vagyonnyilatkozatában. Nem lehet ennyi pénzből fenntartani egy szabadság-hegyi házat, én ismerem a saját házam rezsijét, tudom, mennyibe kerül a gyerekek taníttatása. Közben ráadásul néha magánrepülővel elutazik Olaszországba megnézni egy focimeccset. Ilyen nincs, a mai miniszterelnök minden bizonnyal lop. Soha nem volt más, mint politikus. Ha pedig valaki politikus, és a Szabadság-hegyen van villája úgy, hogy korábban nem volt, akkor valószínűleg lopott. És ez nem csak a miniszterelnökre vonatkozik.

A teljes interjút itt olvashatja!

Szerző

Magyarország helye az informatikai forradalomban

Publikálás dátuma
2017.04.08. 09:55

Eredetileg tudósnak készültem, és csalódást okozott, hogy nem lévén a legjobbak között, csak közepes tudós lehettem volna. Az pedig egyetemi éveimben eszembe sem jutott, hogy valaha üzletember lehetnék. De miért akartam tudós lenni, ha abban nem voltam kimagaslóan jó? Mert Magyarországon a tudományos pálya élvezi a legnagyobb társadalmi tiszteletet, és hiú emberként erre vágytam. Az alábbiakban ennek a más népekénél talán nagyobb társadalmi tiszteletnek az eredetére próbálok magyarázatot találni, miközben az ebből fakadó - és sajnos, úgy tűnik, elvesztegetni látszó - kivételes történelmi lehetőségre hívnám fel a figyelmet.

Gazdasági lemaradásunk okainak elemzésekor szerencsétlen földrajzi helyzetünkre szoktunk hivatkozni, ennek is két konkrét következményére. Az első, hogy a Kárpát-medence igen csak huzatosnak bizonyult az elmúlt ezer évben, és volt alkalmunk négy nagyhatalom invázióját és hosszú megszállását átélni, melyek nem kedveztek a fejlődésnek. Ezen belül a török megszállás összefügg a másik okkal, a világtengerek felértékelődésével. Az Oszmán Birodalom terjeszkedése elvágta a korábbi, a Kárpát-medencén is áthaladó fő kereskedelmi útvonalakat és kikényszeríttette a hajózás gyors fejlődését. Ez pedig Amerika felfedezéséhez és a világgazdaság, világkereskedelem súlypontjának az európai kontinens nyugati felére tolódásához vezetett. Nálunk pedig a Mátyás korában még virágzó kereskedelmi kultúra elsorvadt.

Az ezredforduló viszont számunkra kivételesen szerencsésen alakult. Az utolsó Magyarországot megszálló hatalom (egyelőre) visszavonult, és egyenjogú tagja lettünk az Európai Uniónak, mely a világ egyik legerősebb hatalma lehetne. A világtengerek elvesztették kereskedelmi jelentőségüket, a kommunikáció és a közlekedés gyors fejlődésével a gazdaságföldrajzi centrumok szerepe is csökken. De ami még fontosabb, korábbi hátrányaink ma is ható következményei akár előnnyé is formálódhatnának.

A globalizáció igazi nyertesei

A megszállókat túléltük, de miközben túléltük őket, megtanultuk azt is, hogyan kell ezekhez az idegen kultúrákhoz alkalmazkodni a túlélés érdekében. Erre a kulturális alkalmazkodó képességre a nagy nemzetek nem szorultak rá, de a kicsik közül is főleg azok sajátja, akik hozzánk hasonlóan huzatos helyen éltek és túléltek. Ma az informatikai forradalom és a kiteljesedett globalizáció nyomán hihetetlenül összefonódott világunkban - az úgynevezett „világfaluban” - a kulturális sokszínűséghez való alkalmazkodni tudás óriási előny. Volt cégem, a Graphisoft például valószínűleg nem véletlenül Japánban ért el leggyorsabban kimagasló sikereket, egy olyan országban, amelynek kultúrája legjobban eltér a világ szoftveriparát vezető országok kultúrájától. Általában is, a világ informatika iparát jelenleg domináló egyesült államokbeli szoftveróriásokkal szemben a nem angolszász országokban tudtuk legeredményesebben felvenni a versenyt, és német vagy francia konkurenseinkkel szemben is a német, illetve francia kultúrkörön kívül tudtunk sikeresek lenni.

A globalizációtól lehet tartani, lehet tiltakozni ellene (ennek körülbelül annyi értelme van, mint tiltakozni a rossz időjárás, vagy a földrengés ellen), vagy lehet rá felkészülni és élni a lehetőséggel. Miért gondoljuk, hogy a globalizáció legnagyobb nyertese szükségszerűen az az Egyesült Államok kell hogy legyen, ahol a lakosság több mint 95 százaléka nem tudja, hogy a határaikon kívül élő közel 7 milliárd ember nem pont úgy gondolkozik, mint ők és nem ugyanaz az értékrendje.

Hiszem, hogy a globalizáció egyenlő a földrajzi demokráciával és a zsugorodó világ az annak sokszínűségéhez alkalmazkodni képes kis népek - ezen belül Magyarország - számára legalább annyi új lehetőséget teremt, mint a nagyoknak.

A matematika és a műszaki tudományok kultúrája

Mi magyarok jók vagyunk matematikából, legalább is a nagyvilágban még ma is ezt tartják rólunk. Sokan úgy gondolják, nem véletlen, hogy a Rubik-kockát például éppen Magyarországon találták ki. És büszkék lehetünk a Bolyai-féle geometriára, a digitális számítástechnika Neumann-féle alapjaira, vagy akár a Polgár lányok sakk-zsenialitására. Leginkább Nobel-díjasaink viszonylag magas számával szoktunk dicsekedni, vagy azzal, hogy a második világháború befejezését segítő Manhattan Team több, mint fele magyar származású volt. Hozzá kell ehhez tennünk azonban, hogy a Nobel-díjasaink miatt érzett büszkeség csak félig indokolt. Ezek a nagy tudósok és mérnökök valóban magyar származásúak voltak, de a világ csodálatát kivívó eredményeket legtöbbjük nem itthon érte el, hanem többnyire Észak-Amerikában, olyan műszaki-, infrastrukturális-, anyagi- és társadalmi környezetben, amely lehetővé tette és katalizálta a nagy alkotások létrejöttét.

De a büszkeségünk másik fele indokolt. Ezek a nagy tudósok ugyanis nemcsak Magyarországon születtek, de itt végezték az általános és a középiskolát, tanulmányaiknak azt a részét, amikor a tehetség kibontakozik. Eredményeiket tehát annak az oktatási rendszernek is köszönhetik, amit a múlt század elején alakítottak ki Magyarországon, és erről kevesebb szó esik, amikor nagyjainkkal büszkélkedünk. Neumann János, Wigner Jenő, Szilárd Leó és tucatnyi társuk nevét szinte mindenki ismeri itthon, de például Rátz tanár úr nevét, aki többüknek is tanára volt a Fasori Gimnáziumban, már sokkal kevesebben. És Rátz tanár úr nem volt egyedül, sok-sok kiváló - és sajnos nem eléggé megbecsült - kollégájának köszönhetjük azokat a tanítványokat, akikre büszkék vagyunk, és akik hozzájárulhattak a világ gazdagodásához is.

Honnan ered a természettudományok és ezen belül a matematika különös tisztelete Magyarországon?

Meglepően hangzik, de azt hiszem matematikai kultúránk Amerika felfedezésével, sőt a megszállásokkal is összefügg. Tegyük fel, hogy hasonló arányban születik matematikai zsenijelölt gyerek Angliában, Hollandiában, mint Magyarországon. De míg ott a szülők ilyenkor leginkább kereskedőnek nevelik a gyereket (hiszen ahhoz nagyon kell tudni számolni), ezzel szemben nálunk, kevésbé szerencsés földrajzi helyzetünk miatt a kereskedelmi pálya lenézett hivatás. Ennek következtében a társadalmi megbecsülésre vágyó matematikai tehetségek nálunk inkább a tudomány irányába fordulnak, ahogyan én is tettem mintegy ötven évvel ezelőtt.

A megszállásokkal is összefügg a matematika becsülete, ezt is saját élménnyel, egy 6 éves koromból származó történettel tudom illusztrálni. Néhány héttel azután, hogy elkezdtem iskolába járni, nagyapám megkérdezte: jó vagyok-e számtanból. Mondtam jó, de az miért fontosabb, mint a többi? - kérdeztem. Mert kétszer kettő az oroszoknak és a németeknek is négy - válaszolta a két világháborút és két megszállást túlélt nagyapám.

A matematika független a hatalomtól és a politikai rendszertől, ezért a gyermeke sorsát féltő szülő ebben a huzatos Kárpát-medencében igyekszik erre orientálni. És amíg kereskedelmi és politikai kultúránk elsorvadt (kell ezt ma bizonyítani?), addig (ezek helyett is) matematikai-műszaki kultúránk fejlődött.

Korábbi üzleti munkám során többször hosszabb időt töltöttem külföldön családommal együtt és ezalatt gyerekeim néhány hónapig vagy hétig Amerikában, Angliában, Németországban és Franciaországban is járhattak iskolába. Módjuk volt az oktatás színvonalát és a követelményeket összehasonlítani. Sok olyat tanultak, amit itthon nem, főleg nyelveket, de a matematikában azt tapasztalták, hogy az itthoni általános és középiskolai oktatás szintje még mindig lényegesen magasabb, mint ezen országok bármelyikében.

Jobb a hírünk a világban, mint itthon. Amikor jelenlegi vállalkozásom, az Aquincumi Technológiai Intézet amerikai partnerhálózatának megalapozása céljából végigjártam több tucat nagy hírű észak-amerikai egyetemet, kellemes meglepetésként ért, hogy testvér- intézményünket, az Erdős Pál professzor úr nevére alapozott „Budapest Semesters in Mathematics”-et mindenütt ismerték és a híre mindenütt jó volt. Szinte mindenütt azt kérdezték, hogy mennyi az én Erdős-számom (Az Erdős-szám egy nemnegatív egész szám, amely azt mutatja, hogy az adott tudós publikálást tekintve milyen messze van Erdős Páltól. Erdős Pál Erdős-száma 0, valakinek az Erdős-száma 1, ha írt Erdőssel közös cikket, valakinek az Erdős-száma 2, ha nem írt Erdőssel közös cikket, de írt 1 Erdős-számú szerzővel közösen, stb. - a szerk.) Az enyémmel sajnos nem tudtam dicsekedni, mert végül én nem lettem tudós, de a kérdező amerikai professzorok nagyon büszkék voltak saját előkelő Erdős-számukra.

A kulturális értékek alapvetően határozzák meg nemzetek sorsát. A 15. században Anglia hátrább állt a fejlődésben, mint Magyarország és sokkal hátrább, mint az akkori kereskedő nagyhatalom, Spanyolország. De miután a kereskedő spanyolok felfedezik Amerikát, az angolok (szigetország lévén régen meglevő) hajózási kultúrája felértékelődik. Egy kalóz mozgékony hajóival megveri a legyőzhetetlen Armadát és az akkor még viszonylag kis Anglia átveszi a vezetést.

Ma az a kérdés, hogy a cyberspace-en ki tud jobban hajózni, mely nemzetnek van ebben több száz éves kulturális előnye, honnan jönnek a gyors kalózok, akik legyőzhetik a még nagyon fiatal informatikai ipar első generációs gigászait. Persze, ha Sir Francis Drake kalóz marad és Erzsébet nem civilizálja, és nem építteti meg azt a hajóhadat, mely az új kor infrastruktúráját jelentette, Anglia sem válik azzá, ami lett.

Az informatika korának infrastruktúrája

Nekünk is szükségünk lenne „hajókra”, azaz infrastruktúrára, amit az államnak kell megteremteni. De ez ma nem a fizikai infrastruktúrát jelenti. Az optikai kábelekbe, hálózatokba, hardver és szoftvergyártásba beruház a magánszféra állami segítség nélkül is. Az informatika kora a tudásalapú társadalmat hozta létre, ahol az infrastruktúra az oktatás. A tudásalapú gazdaságban az oktatás olyan érték, mint a nagy felfedezések korában a hajók, az ipari forradalom korában pedig a szén, az olaj vagy a vas. Angliát, Amerikát, Németországot az ipari forradalomban a saját és a gyarmataikról behozott nyersanyag tette gazdaggá. Az informatikai forradalom korában Magyarországot oktatási kultúrája emelhetné fel; nem behozni kellene egy hátrányt, hanem megőrizni az előnyt. Olyan történelmi lehetőséget kínál a gazdag matematikai hagyományokkal és kultúrával bíró Magyarország számára az informatikai forradalom, ami lehet, hogy csak egyszer adódik egy évezredben.

Szerző

Magyarország helye az informatikai forradalomban

Publikálás dátuma
2017.04.08. 09:55

Eredetileg tudósnak készültem, és csalódást okozott, hogy nem lévén a legjobbak között, csak közepes tudós lehettem volna. Az pedig egyetemi éveimben eszembe sem jutott, hogy valaha üzletember lehetnék. De miért akartam tudós lenni, ha abban nem voltam kimagaslóan jó? Mert Magyarországon a tudományos pálya élvezi a legnagyobb társadalmi tiszteletet, és hiú emberként erre vágytam. Az alábbiakban ennek a más népekénél talán nagyobb társadalmi tiszteletnek az eredetére próbálok magyarázatot találni, miközben az ebből fakadó - és sajnos, úgy tűnik, elvesztegetni látszó - kivételes történelmi lehetőségre hívnám fel a figyelmet.

Gazdasági lemaradásunk okainak elemzésekor szerencsétlen földrajzi helyzetünkre szoktunk hivatkozni, ennek is két konkrét következményére. Az első, hogy a Kárpát-medence igen csak huzatosnak bizonyult az elmúlt ezer évben, és volt alkalmunk négy nagyhatalom invázióját és hosszú megszállását átélni, melyek nem kedveztek a fejlődésnek. Ezen belül a török megszállás összefügg a másik okkal, a világtengerek felértékelődésével. Az Oszmán Birodalom terjeszkedése elvágta a korábbi, a Kárpát-medencén is áthaladó fő kereskedelmi útvonalakat és kikényszeríttette a hajózás gyors fejlődését. Ez pedig Amerika felfedezéséhez és a világgazdaság, világkereskedelem súlypontjának az európai kontinens nyugati felére tolódásához vezetett. Nálunk pedig a Mátyás korában még virágzó kereskedelmi kultúra elsorvadt.

Az ezredforduló viszont számunkra kivételesen szerencsésen alakult. Az utolsó Magyarországot megszálló hatalom (egyelőre) visszavonult, és egyenjogú tagja lettünk az Európai Uniónak, mely a világ egyik legerősebb hatalma lehetne. A világtengerek elvesztették kereskedelmi jelentőségüket, a kommunikáció és a közlekedés gyors fejlődésével a gazdaságföldrajzi centrumok szerepe is csökken. De ami még fontosabb, korábbi hátrányaink ma is ható következményei akár előnnyé is formálódhatnának.

A globalizáció igazi nyertesei

A megszállókat túléltük, de miközben túléltük őket, megtanultuk azt is, hogyan kell ezekhez az idegen kultúrákhoz alkalmazkodni a túlélés érdekében. Erre a kulturális alkalmazkodó képességre a nagy nemzetek nem szorultak rá, de a kicsik közül is főleg azok sajátja, akik hozzánk hasonlóan huzatos helyen éltek és túléltek. Ma az informatikai forradalom és a kiteljesedett globalizáció nyomán hihetetlenül összefonódott világunkban - az úgynevezett „világfaluban” - a kulturális sokszínűséghez való alkalmazkodni tudás óriási előny. Volt cégem, a Graphisoft például valószínűleg nem véletlenül Japánban ért el leggyorsabban kimagasló sikereket, egy olyan országban, amelynek kultúrája legjobban eltér a világ szoftveriparát vezető országok kultúrájától. Általában is, a világ informatika iparát jelenleg domináló egyesült államokbeli szoftveróriásokkal szemben a nem angolszász országokban tudtuk legeredményesebben felvenni a versenyt, és német vagy francia konkurenseinkkel szemben is a német, illetve francia kultúrkörön kívül tudtunk sikeresek lenni.

A globalizációtól lehet tartani, lehet tiltakozni ellene (ennek körülbelül annyi értelme van, mint tiltakozni a rossz időjárás, vagy a földrengés ellen), vagy lehet rá felkészülni és élni a lehetőséggel. Miért gondoljuk, hogy a globalizáció legnagyobb nyertese szükségszerűen az az Egyesült Államok kell hogy legyen, ahol a lakosság több mint 95 százaléka nem tudja, hogy a határaikon kívül élő közel 7 milliárd ember nem pont úgy gondolkozik, mint ők és nem ugyanaz az értékrendje.

Hiszem, hogy a globalizáció egyenlő a földrajzi demokráciával és a zsugorodó világ az annak sokszínűségéhez alkalmazkodni képes kis népek - ezen belül Magyarország - számára legalább annyi új lehetőséget teremt, mint a nagyoknak.

A matematika és a műszaki tudományok kultúrája

Mi magyarok jók vagyunk matematikából, legalább is a nagyvilágban még ma is ezt tartják rólunk. Sokan úgy gondolják, nem véletlen, hogy a Rubik-kockát például éppen Magyarországon találták ki. És büszkék lehetünk a Bolyai-féle geometriára, a digitális számítástechnika Neumann-féle alapjaira, vagy akár a Polgár lányok sakk-zsenialitására. Leginkább Nobel-díjasaink viszonylag magas számával szoktunk dicsekedni, vagy azzal, hogy a második világháború befejezését segítő Manhattan Team több, mint fele magyar származású volt. Hozzá kell ehhez tennünk azonban, hogy a Nobel-díjasaink miatt érzett büszkeség csak félig indokolt. Ezek a nagy tudósok és mérnökök valóban magyar származásúak voltak, de a világ csodálatát kivívó eredményeket legtöbbjük nem itthon érte el, hanem többnyire Észak-Amerikában, olyan műszaki-, infrastrukturális-, anyagi- és társadalmi környezetben, amely lehetővé tette és katalizálta a nagy alkotások létrejöttét.

De a büszkeségünk másik fele indokolt. Ezek a nagy tudósok ugyanis nemcsak Magyarországon születtek, de itt végezték az általános és a középiskolát, tanulmányaiknak azt a részét, amikor a tehetség kibontakozik. Eredményeiket tehát annak az oktatási rendszernek is köszönhetik, amit a múlt század elején alakítottak ki Magyarországon, és erről kevesebb szó esik, amikor nagyjainkkal büszkélkedünk. Neumann János, Wigner Jenő, Szilárd Leó és tucatnyi társuk nevét szinte mindenki ismeri itthon, de például Rátz tanár úr nevét, aki többüknek is tanára volt a Fasori Gimnáziumban, már sokkal kevesebben. És Rátz tanár úr nem volt egyedül, sok-sok kiváló - és sajnos nem eléggé megbecsült - kollégájának köszönhetjük azokat a tanítványokat, akikre büszkék vagyunk, és akik hozzájárulhattak a világ gazdagodásához is.

Honnan ered a természettudományok és ezen belül a matematika különös tisztelete Magyarországon?

Meglepően hangzik, de azt hiszem matematikai kultúránk Amerika felfedezésével, sőt a megszállásokkal is összefügg. Tegyük fel, hogy hasonló arányban születik matematikai zsenijelölt gyerek Angliában, Hollandiában, mint Magyarországon. De míg ott a szülők ilyenkor leginkább kereskedőnek nevelik a gyereket (hiszen ahhoz nagyon kell tudni számolni), ezzel szemben nálunk, kevésbé szerencsés földrajzi helyzetünk miatt a kereskedelmi pálya lenézett hivatás. Ennek következtében a társadalmi megbecsülésre vágyó matematikai tehetségek nálunk inkább a tudomány irányába fordulnak, ahogyan én is tettem mintegy ötven évvel ezelőtt.

A megszállásokkal is összefügg a matematika becsülete, ezt is saját élménnyel, egy 6 éves koromból származó történettel tudom illusztrálni. Néhány héttel azután, hogy elkezdtem iskolába járni, nagyapám megkérdezte: jó vagyok-e számtanból. Mondtam jó, de az miért fontosabb, mint a többi? - kérdeztem. Mert kétszer kettő az oroszoknak és a németeknek is négy - válaszolta a két világháborút és két megszállást túlélt nagyapám.

A matematika független a hatalomtól és a politikai rendszertől, ezért a gyermeke sorsát féltő szülő ebben a huzatos Kárpát-medencében igyekszik erre orientálni. És amíg kereskedelmi és politikai kultúránk elsorvadt (kell ezt ma bizonyítani?), addig (ezek helyett is) matematikai-műszaki kultúránk fejlődött.

Korábbi üzleti munkám során többször hosszabb időt töltöttem külföldön családommal együtt és ezalatt gyerekeim néhány hónapig vagy hétig Amerikában, Angliában, Németországban és Franciaországban is járhattak iskolába. Módjuk volt az oktatás színvonalát és a követelményeket összehasonlítani. Sok olyat tanultak, amit itthon nem, főleg nyelveket, de a matematikában azt tapasztalták, hogy az itthoni általános és középiskolai oktatás szintje még mindig lényegesen magasabb, mint ezen országok bármelyikében.

Jobb a hírünk a világban, mint itthon. Amikor jelenlegi vállalkozásom, az Aquincumi Technológiai Intézet amerikai partnerhálózatának megalapozása céljából végigjártam több tucat nagy hírű észak-amerikai egyetemet, kellemes meglepetésként ért, hogy testvér- intézményünket, az Erdős Pál professzor úr nevére alapozott „Budapest Semesters in Mathematics”-et mindenütt ismerték és a híre mindenütt jó volt. Szinte mindenütt azt kérdezték, hogy mennyi az én Erdős-számom (Az Erdős-szám egy nemnegatív egész szám, amely azt mutatja, hogy az adott tudós publikálást tekintve milyen messze van Erdős Páltól. Erdős Pál Erdős-száma 0, valakinek az Erdős-száma 1, ha írt Erdőssel közös cikket, valakinek az Erdős-száma 2, ha nem írt Erdőssel közös cikket, de írt 1 Erdős-számú szerzővel közösen, stb. - a szerk.) Az enyémmel sajnos nem tudtam dicsekedni, mert végül én nem lettem tudós, de a kérdező amerikai professzorok nagyon büszkék voltak saját előkelő Erdős-számukra.

A kulturális értékek alapvetően határozzák meg nemzetek sorsát. A 15. században Anglia hátrább állt a fejlődésben, mint Magyarország és sokkal hátrább, mint az akkori kereskedő nagyhatalom, Spanyolország. De miután a kereskedő spanyolok felfedezik Amerikát, az angolok (szigetország lévén régen meglevő) hajózási kultúrája felértékelődik. Egy kalóz mozgékony hajóival megveri a legyőzhetetlen Armadát és az akkor még viszonylag kis Anglia átveszi a vezetést.

Ma az a kérdés, hogy a cyberspace-en ki tud jobban hajózni, mely nemzetnek van ebben több száz éves kulturális előnye, honnan jönnek a gyors kalózok, akik legyőzhetik a még nagyon fiatal informatikai ipar első generációs gigászait. Persze, ha Sir Francis Drake kalóz marad és Erzsébet nem civilizálja, és nem építteti meg azt a hajóhadat, mely az új kor infrastruktúráját jelentette, Anglia sem válik azzá, ami lett.

Az informatika korának infrastruktúrája

Nekünk is szükségünk lenne „hajókra”, azaz infrastruktúrára, amit az államnak kell megteremteni. De ez ma nem a fizikai infrastruktúrát jelenti. Az optikai kábelekbe, hálózatokba, hardver és szoftvergyártásba beruház a magánszféra állami segítség nélkül is. Az informatika kora a tudásalapú társadalmat hozta létre, ahol az infrastruktúra az oktatás. A tudásalapú gazdaságban az oktatás olyan érték, mint a nagy felfedezések korában a hajók, az ipari forradalom korában pedig a szén, az olaj vagy a vas. Angliát, Amerikát, Németországot az ipari forradalomban a saját és a gyarmataikról behozott nyersanyag tette gazdaggá. Az informatikai forradalom korában Magyarországot oktatási kultúrája emelhetné fel; nem behozni kellene egy hátrányt, hanem megőrizni az előnyt. Olyan történelmi lehetőséget kínál a gazdag matematikai hagyományokkal és kultúrával bíró Magyarország számára az informatikai forradalom, ami lehet, hogy csak egyszer adódik egy évezredben.

Szerző