A politika nem azonos azzal a posvánnyal, amit joggal gondolunk a pártpolitikáról. A politika saját ügyeink intézése: minden olyan rendszernek ez az alapja, ami az állampolgárok részvételét értéknek tekinti. Nincs is ennél erősebb érték: a vita előre visz, a másik eltiprása visszavet. Tehát a közügyek alakulásába mindenkinek bele lehet szólnia, és nem csak négy évente. Sőt, a távolságtartás a közügyektől egyre nagyobb felelőtlenség. Azoknak, akik az hitték, hogy ha ők távol tartják magukat a politikától, akkor majd az sem fog beleszólni az ő életükbe, végérvényesen rá kell jönniük, hogy ez nincs így. A félelem kultúrája erős: hogy ha megszólalok, akkor az én állásom is veszélybe kerülhet, a gyerekemet hátrány érheti az iskolában. De a félelem kultúrája csak akkor tarthat minket a hatalmában, ha engedjük, hogy uralkodjon felettünk. Minél többen vagyunk, minél szolidárisabbak vagyunk egymással, annál inkább szertefoszlik. Minél többen vagyunk, annál kevésbé válhat valóra a fenyegetés. Sokkal nehezebb egyedül érvényesülni a hatalommal szemben, de az segít, ha látod, hogy a kollégád, a veled ugyanolyan élethelyzetben lévő ismerősöd is melletted áll. (...) A félelem kultúrája csak akkor tud győzni, ha hagyjuk.(...)