A 23 éves Birtalan Gergő nem szereti, ha a Gólyát besorolják a romkocsmák közé. „Nem divatból vannak szakadt bútoraink, hanem egyszerűen azért, mert nem volt pénzünk rá, hogy jobbat vegyünk” – szúr oda egyet a trendet meglovagoló drága belvárosi mulatóknak.
Más kérdés, hogy a Gólya elődje, a Frisco is felkapott környéken született 2011-ben: nem messze a Ráday utca éttermekkel és turistákkal zsúfolt részétől. Amikor már szűknek bizonyult a pincehelyiség, a „friszkósok” új bázist kerestek maguknak. A VIII. kerületi Bókay János utca egyik földszintes épületét találták meg, a Corvin negyed szélén.
A kiszemelt józsefvárosi ház eredetileg is kocsmának és vendéglőnek épült az 1880-as években. Úgy hívták, ahogyan ma: Gólya. „Híres hely volt. Száz évvel ezelőtt még a Népszava is írt róla” – meséli Birtalan Gergő. A városnak ebben az amúgy is lepukkant részében a rendszerváltás gazdasági mélyrepülést hozott. Az addigi szerény megélhetést a túlélésért folyó küzdelem váltotta fel, a munkajövedelmet a munkanélküli segély. A Gólya elvesztette fizetőképes közönségét, bezárt, és mostani formájában csak 2013 őszén nyitott meg újra.
Birtalan Gergő szociológusnak készült, de az egyetemen nem azt kapta, amire számított. A mesterképzésbe már bele se vágott. A Gólyát fenntartó szövetkezetnek pillanatnyilag hét tagja van: ő az egyik.
A szövetkezeti modell lépésről-lépésre épült fel, a gyakorlati tapasztalatok alapján folyamatosan csiszolódott. A szervezet működésének részleteit ma már terjedelmes alapszabály rögzíti. A szövetkezet tagjainak szellemi és fizikai munkát egyaránt végezniük kell. Kiszolgálás a pultnál, programszervezés, takarítás, grafikai munka, irodai ügyintézés – sorolja Birtalan Gergő, mennyi mindennel foglalkozik.
A különféle tevékenységekre munkacsoportok alakultak. A kisebb horderejű kérdések a munkacsoportok saját hatáskörébe tartoznak, de a tagfelvételhez például kollektív, egyöntetű döntés kell.
Sok arca van a Gólyának. Napközben kávézó, hétvégi esténként alternatív szórakozóhely. Dél körül leginkább a szomszédos irodaházak dolgozói járnak át ebédelni, a bolhapiacos csere-bere rendezvényeken főleg „nyóckeres” lakókat látni. A Gólya közösségi teret biztosít a szövetségesének tekintett civil szervezeteknek: A Város Mindenkié csoportnak, az Artemisszió Alapítványnak, a Helyzet Műhelynek, a Heti Betevő Egyesületnek, a Közélet Iskolájának, a Menedék Egyesületnek és másoknak. Rendszeresek a vitafórumok és a kulturális események. A teremben például, ahol Birtalan Gergővel beszélgetünk, székeket és asztalokat tologatnak. Átrendezik a terepet, nemsokára filmklub kezdődik. Fatih Akin németországi török rendező filmjét vetítik majd, a címe: A másik oldalon.
A felvételi folyamat elég komplikált. Sima dolgozói státuszban maximum öt hónapot lehet eltölteni a Gólyában. Ennek leteltekor az illető válaszút elé érkezik. Ha nem szeretne a szövetkezet tagjává válni, akkor elköszönnek egymástól. Ha viszont igen, akkor újabb hat hónap próbaidő következik, mikor is fix óraszámú önkéntes munkát kell a „helybe fektetnie”. Ha végül mégsem jön össze a szövetkezeti tagság, ezeket az órákat utólag kifizetik neki. A tagnak a befektetett munkán felül bizonyos összeggel is be kell szállnia a szövetkezetbe. Ebben nem csupán anyagi szempontok játszanak szerepet, a pénz befizetése a tulajdonossá válás érzetének erősítését is szolgálja. Ha a jelentkező szociális helyzete indokolja, a szövetkezet lehetővé teszi a részletfizetést.
A szövetkezetben amúgy nincs sem főnök–beosztott, sem tulajdonos–alkalmazott viszony. Mindenki egyszerre főnök és beosztott, egyszerre tulajdonos és alkalmazott. A tagoktól elvárják, hogy legyenek szabad lelkű, kreatív, önmagukért kiállni képes emberek, de elvárják azt is, hogy figyeljenek másokra, alkalmazkodjanak a közösséghez.
Sokan nem tudják levetkőzni a túlzott individualizmusukat, vagy éppen ellenkezőleg, nem tudnak kitörni a megszokott alkalmazotti létből – magyarázza Birtalan Gergő, miért van szükség a bonyolult felvételi procedúrára.
Más buktatók is vannak. A szövetkezet stabil és kiszámítható körülményeket teremt: ez egyfelől csábító lehet, de nem való azoknak, akik irtóznak attól, hogy hosszú időre lecövekeljenek valahol. Nem való azoknak sem, akik szeretnének meggazdagodni. A formailag gazdasági vállalkozásként (kft.-ként) bejegyzett szövetkezet bármennyire igyekszik is nyereséget termelni, nem a profit hajtja. Társadalompolitikai küldetését fontosabbnak tartja a haszonnál.
A misszió, amit a Gólya vállalt, nem mentes az idealizmustól. A szervezet honlapját idézzük: „víziónk egy olyan társadalom, aminek alapja a testvériség, és a fenntarthatóságát a hatalmat közösen birtokló, egymással szeretetben és elfogadásban élő emberek biztosítják”. Kacérkodunk a gondolattal, hogy megkérdezzük, milyen távolságra vagyunk a megvalósítástól. Aztán mégse tesszük. Nem lenne jó hallani a választ.
„Az első néhány év kemény volt. Rengeteget dolgoztunk és keveset kerestünk” – idézi fel a kezdeti nehézségeket Birtalan Gergő. Mostanra konszolidálódott a helyzet. Alapelv, hogy a tagok egyenlő elvárások alapján, egyenlő mértékben járulnak hozzá a szövetkezet boldogulásához, cserébe egyenlő arányban részesülnek a javakból. Mármint a bevételből.
A tagok keresete a magyar átlagfizetés körül mozog. Korábban akadtak gyengébb és erősebb hónapok, mára nem annyira drasztikus a hullámzás. Birtalan állítja, hogy sikerült olyan szövetkezeti modellt létrehozniuk, amely gazdasági értelemben működőképes, és szélesebb körben is alkalmazható. Furcsa: nem a történelmi előzményeket másolták, nagyjából mégis oda jutottak, ahonnan hajdan a klasszikus „mozgalmi” szövetkezetek elindultak.
A Gólyának még nincsenek követői Magyarországon. Birtalan Gergő elmondása szerint eddig minden erejüket lekötötte a saját működésük. Most jön el az ideje annak, hogy népszerűsítsék a bevált szövetkezeti formát: szeretnék minél több embernek átadni a tudásukat.