Gyűlnek a felhők Le Pen feje fölött

Az idei évben még nem volt olyan szoros a küzdelem a francia elnökjelöltek között, mint pénteken. A voksolás előtt kilenc nappal a centrista Emmanuel Macron és a szélsőjobboldali Marine Le Pen is 22 százalékon állt – derült ki egy a Le Monde megbízásából készített közvélemény-kutatásból.

 Az Ipsos-Sopra Steria által készített felmérés szerint a harmadik helyen a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon követte őket 20 százalékkal, míg a konzervatív Francois Fillont – aki ellen a közelmúltban vádat emeltek a felesége és gyermekei feltételezett fiktív parlamenti alkalmazása miatt – 19 százalékkal a negyedik helyen mérték. A Reuters emlékeztet, hogy az utóbbi napok legmeglepőbb jelensége Mélenchon szárnyalása, ám a hírügynökség elemzése szerint amennyiben Macron bejut a május 7-i második fordulóba, nagy eséllyel nyerheti meg az elnökválasztást, akárki is legyen az ellenfele.

Marine Le Pen esélyeinek nem tesz jót, hogy az AFP francia hírügynökség pénteki értesülései szerint francia ügyészek már a múlt hónap végén sürgették az Európai Parlamentet: fosszák meg mentelmi jogától a Nemzeti Front (FN) vezetőjét. Le Pen ellen azért vizsgálódnak, mert az EU-és bevándorlásellenes párt több EP-képviselője alkalmaz olyan állítólagos segéderőt, akinek a nem létező kiadásait megtérítették a múltban az Európai Parlamenttel. Le Pen a France Info Radiónak azt mondta, hogy a vizsgálat egy összeesküvés része, amelynek célja, hogy rontsák az esélyeit az elnökválasztáson. Az ügyvédje, Rodolphe Bosselut elképedésének adott hangot, majd közölte, hogy amint véget érnek a júniusi nemzetgyűlési választások, ügyfele válaszol bármilyen kérdésre – az elnökválasztás eredményeitől függően. Bosselut nem véletlenül fogalmazott így, hiszen, ha Le Pen nyerné az elnökválasztást, akkor mentelmi joga miatt nagy eséllyel megúszhatná az ügyet.

Szerző

Erdogan egy lépésre a teljhatalomtól

Publikálás dátuma
2017.04.15. 07:34
Igen szavazatra buzdító plakát a délkelet-törökországi Malatyában FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRIS MCGRATH
A török választók vasárnap dönthetnek arról, elnöki diktatúrává váljék-e az állam. Az alkotmányos népszavazás sikere esetén Recep Tayyip Erdogan elnök teljhatalomra tenne szert, s még csak látszatdemokrácia sem maradna az ország.

Bár a mostani török államot demokratikusnak aligha nevezhetjük, hiszen rendkívüli állapot van érvényben, s a tavaly júliusi puccskísérlet óta tízezrek kerültek börtönbe, legalább az elvi esély megvan a változásra egy esetleges parlamenti választás alkalmával. Az is igaz persze, hogy ez a lehetőség most nagyon távolinak tűnik.

Igen komoly változások várhatóak a török államberendezkedésben akkor, ha vasárnap a választók igent mondanak a kabinet előterjesztésére. Összesen 18 jelentősebb módosításról van szó. Ezek közül a legfontosabb: megszűnik a miniszterelnöki poszt, így az államfő a kormányfői tisztséget is ellátja. Az ő joga lesz a miniszterek kinevezése és elbocsátása. Az elnök rendeletekkel is kormányozhat, s beleszólhat a legfelsőbb bíróság összetételébe. Az államfő rendkívüli állapotot hirdethet ki, amelyet a parlament hosszabbíthat meg, rövidíthet le, vagy törölhet el. Megszüntetik a katonai bíróságok intézményét. Az államfői mandátum időtartamát az eddigi négyről öt évre emelik, s az államfőnek két mandátuma lehet. Jóllehet Erdogan már 2014 augusztusa óta betölti az elnöki tisztséget, az új alkotmány szerinti első, 2019-es választáson tiszta lappal indulhat, azaz 2029-ig maradhat az államfői tisztségben.

A török kormánypártnak, az AKP-nak a nacionalista Devlet Bahceli pártja, a (papíron) ellenzéki MHP segített abban, hogy az elnöki köztársaságra vonatkozó javaslatokat népszavazásra bocsássák, így sikerült ugyanis biztosítani az ehhez szükséges többséget a törvényhozásban. Hírek szerint Bahceli megállapodott Erdogannal abban, hogy alelnökévé nevezi ki.

Az igen hívei rendkívül agresszív kampányt folytattak, nemcsak belföldön, hanem az országhatárokon túl is. Hollandia, egyes német tartományok, illetve más európai államok megtiltották a török tárcavezetők kampányrendezvényeit az adott állam területén, amire Erdogan nem éppen kifinomult stílusban náci módszerekkel vádolta meg a nyugati vezetőket. A török elnök a legsötétebb diktatúrákat idéző retorikájával folytatott hadjáratot a referendum elfogadása mellett. Meglebegtette, hogy a népszavazás sikere esetén bevezetik a halálbüntetést, ami automatikusan az uniós csatlakozási tárgyalások leállítását is jelentené. Ez azonban a legkevésbé sem hatotta meg, azt is közölte, referendumot írna ki az integrációs folyamat leállításáról. Mindeközben a török államhatalom folytatta könyörtelen fellépését a „nép ellenségének” kikiáltott gülenisták, az Egyesült Államokbeli Pennsylvániában élő prédikátor, Fethullah Gülen hívei ellen. A világ egyetlen államában sem ül börtönben annyi újságíró, mint Törökországban. Aki bírálni merészeli a rezsimet, azt terroristának, gülenistának kiáltják ki.

Joggal merülhet fel a kérdés, elképzelhető-e a hatalom csalása, elvégre igen sok forog kockán Erdogan számára. A választási eredmények meghamisítása azonban eddig nem volt jellemző . Az Oy ve ötesi független választási megfigyelő szervezet a legutóbbi, 2015 novemberi parlamenti választás során nem talált erre utaló jeleket. Sokkal nagyobb gondot jelent viszont az igazságtalan választási hadjárat. A csapból is a kormányzati propaganda folyik, a választási vitaműsorokba „elfelejtik” meghívni az ellenzéki politikusokat. A nem kormányzati álláspontot harsogó médiumokat ugyanis az AKP kezdetben felvásárolta, majd féktelenül kisajátította.

Ha az igenek győznek, bár számíthatunk tüntetésekre, a kormányzat alighanem csírájában elfojt minden az ellenállásra irányuló kezdeményezést. Olyan megmozdulás-sorozatra nem lehet számítani, mint 2014-ban, az isztambuli, Gezi parki tüntetések idején. A nemek győzelme esetén sem számíthatunk nagy változásokra. A hatalom annyiszor hosszabbítja meg a rendkívüli állapotot, ahányszor csak akarja. Erdogan rezsimje szerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”. A török elnök azonban nem arról híres, hogy könnyen beletörődne a vereségbe.

Óriási eltérések közvélemény-kutatásokon
Az AKP fellegvárának tartott Anatóliában alighanem nagy fölénnyel szavaznak majd a referendum elfogadása mellett, a nagyvárosokban, Ankarában, Isztambulban és Izmirben viszont várhatóan az elutasítók kerülnek fölénybe. A társadalmi egyenlőtlenségek miatt igen nehéz a közvélemény-kutatók dolga. Miközben a márciusban végzett felmérések többsége az elutasítást vetítette előre, a legutóbbi, áprilisi közvélemény-kutatások már inkább annak elfogadását jövendölték. Az egyes irodák által közölt adatok között azonban akkorák az eltérések, hogy lehetetlenség felállítani bármiféle trendet. Miközben az AKAM ügynökség szerint az elutasítások aránya 49, a támogatóké 36 százalék lesz, a Gezicinél 53,3-46,7 arányban a referendum támogatói vezetnek. Ez utóbbi azért lehet érdekes, mert ugyanezen iroda március 17-én közzétett felmérésében még az elutasítókat látta két százalékos előnyben. Azt azonban nem mernénk egyértelműen kijelenteni, hogy jelentősen emelkedne a támogatók aránya. A Konsensus nevű iroda például még január végén a támogatókat látta két százalékos előnyben, március végén viszont az elutasítókat ugyanilyen arányban.



Szerző

Kamasz halt meg a demonstrációkon

Tizennégy éves kamasz a venezuelai kormányellenes tüntetések legújabb halálos áldozata. A március vége óta tartó demonstrációk eddig szinte mindig erőszakba torkolltak: a világsajtót bejárt képek és videók tanúsága szerint az utcára vezényelt rendőrök és katonák minden eszközzel igyekeznek elfojtani a szocialista vezetéssel szembeni elégedetlenséget. A 14 éves tinédzser és egy társa lőtt sérülésbe halt bele – írja az El Universal. A demonstrációsorozat azután kezdődött, hogy a Nicolás Maduro elnökhöz hű legfelsőbb bíróság átvette az ellenzéki törvényhozás jogköreit. A döntést ugyan pár nap után visszavonták, az emberek – akik a szocialista vezetést okolják a gazdasági mélyrepülésért és az élelmiszerhiányért – azóta is új választásokat, és Maduro távozását követelik. A tüntetéseknek új lendületet adhat, hogy pénteken az ellenzék egyik vezéralakját, Henrique Caprilest tizenöt évre eltiltották köztisztségek gyakorlásától.

Szerző