Ha példákat kellene sorolnunk a mai európai politikából a vérbeli, demokratikus vezetőkre, feltehetően nem említenénk meg sem Aleksandar Vucic, sem Robert Fico nevét. A szerb kormányfőnek manapság azt hánytorgatják fel, hogy a belgrádi sajtóban elvétve hallani ellenzéki hangokat. Az is tény azonban, sokat tett Belgrád uniós integrációjáért. Fico finoman fogalmazva nem úriemberi stílusáról ismert, ám amikor egy-egy visegrádi csúcs alkalmával Orbán Viktort magával ragadja a Brüsszel elleni forradalmi hév, a szlovák miniszterelnök mérsékeltnek tűnik mellette.
Szerbiában már lassan három hét óta tüntetnek fiatalok amiatt, hogy a közéletet és a gazdaságot már csak Vucic és követői uralják, Szlovákiában pedig két gimnazista szervezett keddre több ezres megmozdulást a korrupció és az ellen, hogy a pénzügyi visszaélések már szinte az államhatalom teljesen normális és elfogadott velejáróivá váltak. Vucic és Fico azonban nem minősítették a tüntetőket, nem ejtettek szót „viszkető tenyérről” , hanem – még ez is sokkal jobb – inkább nem mondtak semmit.
Budapesten kívül Belgrádban és Pozsonyban tízen-huszonéves fiatalok elégelték meg azt, hogy egy kisebbség uralkodik az eseményeket eddig méla undorral vagy apátiával figyelő többség felett. Nem az ellenzék fizeti az ifjakat, nem is a nép ellenségének kikiáltott személyek (ultranacionalista körök a szerbiai megmozdulásokat is Soros György számlájára írják): egyszerűen megunták a hatalom túlkapásait, illetve az ellenzék arctalanságát, ötlettelenségét. A szerb tüntetők többsége már az 1992-1995 közötti délszláv tragédia után született, s nagy részük a koszovói háborúra sem emlékezhet. A szlovákiai gimnazisták pedig sosem éltek Csehszlovákiában. Felnőtt egy generáció, amely nem a hagyományos jobb- vagy baloldali eszmék, pártérdekek szerint, hanem európai módon gondolkodik. A fiataloknál most telt be a pohár politikusaik pökhendisége, arroganciája, hatalommániája, féktelensége miatt.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy nemrégiben hasonló tüntetések zajlottak Romániában és Lengyelországban is, akkor megállapíthatjuk: Európa középső fertályában mégsincs minden veszve.
