Mert most már erről van szó. A Fidesz nyugalmasabb időket ígért, azt, hogy felhagynak a törvénykezési mániával, de hát nem sikerült. Most mintha azt figyelné a kormányzat, hogy mennyit bír el a társadalom.
Egyre keményebb a hang, egyre nagyobb az önkény, szinte már fenyegető, hogy Magyarországon csak egyféle igazság lehet, aki pedig nem ezt hiszi, az hazaáruló, haladásellenes, felesleges vele vitatkozni. Persze, nem kétséges, vannak Orbán-hívők, akik hűségesen szavaznak majd, ha eljön az ideje, aztán van egy széles, tétovázó réteg, amelyik már tudja, mit nem akar, de még nem tudja, mit akar és hogyan. És létezik egy réteg, amelyik már tisztában van a formálódó diktatúra veszélyével, látja, hogy a parlament csupán bélyeget ragaszt egy elküldendő levélre, érzékeli, hogy a köztársasági elnök sorskérdésekben nem mer, vagy nem akar állást foglalni. De már a klasszikus Fidesz-hívők közül is sokan érzik, hogy ez már nem az a párt, amit annak idején a rendszerváltás hősének tartottak, Solymosi akadémikus egyenesen Navracsicshoz fordul kétségbeesett, de valójában hiteltelen segélyhívásában.
Miért történik mindez?
Sok volt a hét év a kétharmados többségnek, egyre többet engedtek meg maguknak a fiúk, egyre több a ballépés, a ballépéseket ügyetlenül magyarázzák. Sok a hazugság, még apró ügyekben is, talán maguk sem hiszik el. Márpedig a politikában csak úgy szabad hazudni, ha azt egy másik hazugsággal alá lehet támasztani. És sok mindent rosszul is magyaráznak, ne felejtsük el, hogy volt médiatörvény, internetadó, vasárnapi boltbezárás és újranyitás, a vezetői kinevezési gyakorlat egyre inkább a barátok és rokonok körét érinti, összeomlott az olimpiai álom, ráadásul a szavakban olyan bátor Fidesz-vezetés gyáván kétszer is kihátrált a népszavazás elől, a pártot pedig most az előremenekülés és a tanácstalanság jellemzi. A rezsicsökkentés már a múlté, a migránsokkal fenyegetőzni már csak egyértelmű figyelemelterelés.
Közben pedig láthatóan durvult a kormányzati stílus. A miniszterelnök biztonságos távolból fenyeget, nem válaszol sem az újságírók, sem képviselőtársai fontos kérdéseire, nyeglén és cinikusan beszél, Kövér házelnök megengedhetetlen, sokszor alpári kijelentései azt mutatják: elfelejti, hogy munkájának lényege – a kétharmad ellenére – egy alkotó légkör megteremtése, amit nem szabad fegyelmezéssel elfojtani. Mindezek mellett ott van Lázár János Vidám Csütörtök című politikai kabaréja, amit ő szemlátomást élvez, ám közben ügyesen kerüli a kényes témákat és úgy tesz, mintha minden rendben lenne az országban. Vége az igazi vitáknak, mert a vitákhoz érvek kellenek, az érveket pedig ütköztetni kell a valósággal. Ebből ered a feszültség, amit mindnyájan érzünk.
A kormányzat hazug képet fest a világról, Brüsszel lett a szitokszó, folyik az ellenségkeresés, szidják a milliárdosokat, a civileket és ki tudja, ki lesz a következő.
Orbán pedig szívesen találkozna Trumppal Floridában. Golfozni nem tud, de majd úgy tesz, mintha tudna. Ahogy ez már nálunk szokás.