Tomboló látvány és érzelmek

Publikálás dátuma
2017.05.02. 07:47
Belakták a csarnokot
Több jelentős előadás is szerepelt a hétvégén lezárult IV. MITEM-en a Nemzeti Színházban. Főként kelet-európai színházak domináltak.

Igazán voltak csúcspontjai a IV. Madách Nemzetközi Színházi Találkozónak. Az egyik mindenképp a színházi világnagyság Silviu Purcarete Faust című előadása. A produkció tíz éve született Nagyszebenben, az Európa Kulturális Fővárosa programsorozatba illeszkedve és nem mellékesen óriási anyagi ráfordítással. A legalább 150 szereplőt mozgató grandiózus vállalkozás azóta több európai városban – Frankfurtban, Edinburghban, Brüsszelben és Mariborban - is nagy sikert aratott.

Már Nagyszebenben is egy romos ipari csarnokban tartották a bemutatót. Most nálunk egy Kőbányai úti volt ipari épületben, az Opera majdani próba és játszóhelyén az Eiffel-csarnokban játszották két alkalommal az előadást. Rögtön szót kell ejteni a díszlettervezőről Helmut Stürmerről, aki egyébként a világításért is felelős volt. Olyan látványt teremtett, amit nálunk még talán senki. A hatalmas csarnokot képes volt néhány napos próbával igazi titkokat feltáró színházi térré változtatni. A közönségtalálkozón be is vallotta, hogy menet közben egyre drágult az előadás, de a fesztivál rendezője, Vidnyánszky Attila és stábja nem állt ellent a hazai viszonylatban egészen egyedülálló látvány megvalósításának.

A mű első része egy belső térben játszódik, de már ennek is a látványa hihetetlenül megkomponált. Faust szobája tele papírhalmokkal, olyan az egész, mintha egy kísértet járta, világvégi elvarázsolt világba lépnénk be. Aztán persze meg is jelenik maga az ördög. Az előadás közepén pedig felállítják a nézőket, el kell hagyni a lelátót és a csarnok felépített díszlet mögötti szintén hatalmas és rendkívül magas terébe irányítják a legalább ezerfős közönséget. A walpurgisi éj, mint egy féktelen vásári kavalkád sodorja magával a gyanútlan nézőt, főleg azokat, akik a pástszerű díszlethez, ahol történnek az események, közel vannak. Akik nem ilyen szerencsések, ők bizonyos momentumokról lemaradnak.

Nagyon erős a színészi jelenlét. A címszerepbe beugró Bács Miklós óriási energiával veszi fel az előadás ritmusát, adja oda magát teljesen a színészt próbáló feladatnak. Társa ebben a nagyon sok kihívást tartogató játékban a Mephistot megformáló fantasztikus színésznő, Ofelia Popi. És külön érdemes szólni a zeneszerzőről, Vasili Sirliről, akinek szintén nagy szerepe van, a nagyon hatásos összkép létrejöttében. Tavaly a nagyszebeni társulat a Gulliver utazásaival vendégeskedett Budapesten szintén Purcarete rendezéssel, most pedig Vidnyánszky Attila bejelentette, hogy a Nemzeti Színházban rendezi majd ősszel a Nemzeti társulatával Csehov Cseresznyéskertjét.

A moszkvai Vahtangov Színház a mostani MITEM-en vendégeskedett először nálunk. Méghozzá egy tényleg nagyon erős produkcióval, a Jevgenyij Anyeginnel Rimas Tuminas rendezésében. Az előadás egyfajta összművészeti mestermunkának is felfogható, amelyben együtt van a magával ragadó zene (zeneszerző a litván Faustas Latenas), a hangsúlyos mozgás (koreográfus: Angelica Chlona), és a nagyon erős színészi csapat. Ráadásul a rendező Anyegint és Lenszkijt megduplázza, a fiatalkori és az idősebb énjük egymással is dialógust folytat. Nagyszerű a Tatyjanát játszó Olga Lerman. Képes lángoló szerelmesként és érettebb, a csalódást feldolgozó nőként is óriási erővel hatni, úgy hogy vállalja a tomboló érzelmeit.

Az előadás egyszerre fanyarul ironikus, olykor elrajzolt, máskor pedig nyíltan, már majdnem provokálóan szenvedélyes és őszinte. A szerelemről, a találkozásról, az álmainkról és az elfogadásról beszél katartikusan, úgy hogy néhány jelenet szerintem örökké bevésődik azoknak, akik láthatták ezt az előadást.

Info:

Faust, Radu Stanca Nemzeti Színház Szeben, Eiffel Csarnok. április 27.

Jevgenyij Anyegin, Vahtangov Állami Színház Moszkva, április 29.

Szerző

Nemzetközi Jazz Nap - „Kicsit ránk figyel a világ"

Publikálás dátuma
2017.05.02. 07:46
Világsztárok ünnepeltek FORRÁS: UNESCO
Havannában egy napig háttérbe szorult a salsa, és minden a jazzről szólt. Április 30-án a kubai főváros volt a Nemzetközi Jazz Nap székhelye, s a karibi szigetország ezzel újabb fontos kulturális eseménynek adott otthont.

„Kubában nem csupán egy szűk réteg zenéje a jazz, ahogy az a világ nagy részén jellemző. Elérhető az átlagemberek számára is, olyannyira, hogy a kubai köztelevízióban olykor főműsoridőben jazzt játszanak!” – nyilatkozta Havannából a Népszavának Ernán López-Nussa, kubai jazz zongorista és zeneszerző a Nemzetközi Jazz Nap alkalmából.

Kubával leggyakrabban a salsát, a rumbát, a danzónt vagy a sont asszociálják, pedig az elmúlt évtizedekben a jazz is éreztette hatását a közeli Egyesült Államokból. López-Nussa ugyanakkor elismerte, hogy van hova fejlődni, hiszen a kubai komolyzenei oktatásnak például nem része a jazz, a műfaj az ország egyik konzervatóriumában sem része a gyakorlati képzésnek. Az 1980-ban és 1998-ban Grammy-díjra jelölt López-Nussa is csak bakeliten ismerkedett meg a dzsesszel évtizedekkel ezelőtt. „Louis Armstrongot, Count Basie-t, John Coltrane-t, és Miles Daviest hallgattam, s kértem anyámat, hogy küldjön még több lemezt külföldről” – emlékezett vissza a francia származású zongorista, aki vasárnap együtt ünnepelt a kubai jazz-szcéna tagjaival.

Jazz szólt mindenütt a világon
Nemcsak Kubában ünnepelték meg a Nemzetközi Jazz Napot ingyenes koncertekkel, oktatási programokkal, és improvizációs workshopokkal, hanem a világ számos országában. Hazánkban a fővárosban és vidéken, közel két tucat helyszínen várták az érdeklődőket magyar, és külföldi zenészek koncertjei.

„Nekünk, régi öregeknek, ez egy valóra vált álom... Ennél fantasztikusabb dolog nem is történhetett volna Kubában – nyilatkozta az esemény házigazdája, Chucho Valdés, nyolcszoros Grammy-díjas kubai zongorista az EFE spanyol hírügynökségnek. Valdés fellépett a vasárnapi gálán a Gran Teatróban, ahol színpadra lépett még Herbie Hancock, az UNESCO jószolgálati nagykövete, a jazz nap ötletgazdája (a gálát élőben lehetett követni az interneten). Az amerikai dzsesszzongorista és zeneszerző elmondta, hogy egyebek között azért esett a választás idén a szigetországra, mert szerettek volna megemlékezni arról, hogy az afro-kubai zene milyen nagy hatással is volt a dzsesszre.

Az UNESCO döntése azonban szimbolikus gesztusként is értékelhető. Az utóbbi időben – főleg az Egyesült Államokkal történt 2014-es diplomáciai közeledés óta – több, fontos, nyitást jelző kulturális esemény zajlott az országban. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a tavalyi Rolling Stones-koncert volt. Az amerikai rockbanda öt évtizede még tiltólistán volt, 2016-ban azonban ingyenes koncertet adtak a fővárosban. Tízezrek vettek részt a történelmi eseményen, amelyhez hasonlót még nem tapasztaltak a helyiek Kubában. Hasonlóan nagy tömeg vonzotta a Major Lazer szintén ingyenes, tavaly márciusi fellépését. Bár az elektronikus zene nem különösebben népszerű Kubában, a partmenti sétány, a Malecón megtelt a világhírű elektronikus trió koncertjén. Ernán López-Nussa szerint különösen fontosak ezek az események. „Kétségtelen, hogy jól jönnek, mert a világ, amely nem annyira ismer minket, ilyenkor kicsit ránk figyel” – mondta lapunknak a zongorista.

Chick Corea trió-fantáziái
Közvetlenül a Nemzetközi Jazz Nap után újabb nagyszerű koncertre készülhetnek a műfaj hazai barátai. A 76 éves zongorista-zeneszerző, több egyetem díszdoktora, a fél évszázada a jazz közvetlen élmezőnyébe tartozó Chick Corea ad triókoncertet ma este nyolckor, a Csörsz utcai MOMSport – vagyis a MOM Kulturális Központ melletti sportcsarnok – színpadán.
A Trilogy című esten zenésztársai a kétszeres Grammy-díjas bőgős, Eddie Gomez és a mindmáig gyakorló baptista lelkipásztor (s mellesleg világsztár dobos), Brian Blade. Amikor korábban interjút készítettem vele, Chick Corea azt mondta: régi, nagyobb létszámú zenekarai (így a legendás Return To Forever) után, ötvenéves kora óta már legszívesebben szólóban vagy trióban játszik, „mert hiába ül esetleg több száz vagy több ezer ember a nézőtéren, a szólót és a triót családiasnak, közvetlenebbnek és barátságosabbnak érzem. Olyan, mintha csak házimuzsikálnék egy kellemes szalonban. Példaképem, Miles Davis pedig mindig ott van mellettem, vagy inkább fölöttem.”
Ennek az élménynek lehetnek részesei a budapesti jazzbarátok – néhány vadonatúj, a 2017-es Chick Corea-lemezen szereplő kompozícióival kiegészítve. R. A.



Frissítve: 2017.05.01. 23:12

Nemzetközi Jazz Nap - „Kicsit ránk figyel a világ"

Publikálás dátuma
2017.05.02. 07:46
Világsztárok ünnepeltek FORRÁS: UNESCO
Havannában egy napig háttérbe szorult a salsa, és minden a jazzről szólt. Április 30-án a kubai főváros volt a Nemzetközi Jazz Nap székhelye, s a karibi szigetország ezzel újabb fontos kulturális eseménynek adott otthont.

„Kubában nem csupán egy szűk réteg zenéje a jazz, ahogy az a világ nagy részén jellemző. Elérhető az átlagemberek számára is, olyannyira, hogy a kubai köztelevízióban olykor főműsoridőben jazzt játszanak!” – nyilatkozta Havannából a Népszavának Ernán López-Nussa, kubai jazz zongorista és zeneszerző a Nemzetközi Jazz Nap alkalmából.

Kubával leggyakrabban a salsát, a rumbát, a danzónt vagy a sont asszociálják, pedig az elmúlt évtizedekben a jazz is éreztette hatását a közeli Egyesült Államokból. López-Nussa ugyanakkor elismerte, hogy van hova fejlődni, hiszen a kubai komolyzenei oktatásnak például nem része a jazz, a műfaj az ország egyik konzervatóriumában sem része a gyakorlati képzésnek. Az 1980-ban és 1998-ban Grammy-díjra jelölt López-Nussa is csak bakeliten ismerkedett meg a dzsesszel évtizedekkel ezelőtt. „Louis Armstrongot, Count Basie-t, John Coltrane-t, és Miles Daviest hallgattam, s kértem anyámat, hogy küldjön még több lemezt külföldről” – emlékezett vissza a francia származású zongorista, aki vasárnap együtt ünnepelt a kubai jazz-szcéna tagjaival.

Jazz szólt mindenütt a világon
Nemcsak Kubában ünnepelték meg a Nemzetközi Jazz Napot ingyenes koncertekkel, oktatási programokkal, és improvizációs workshopokkal, hanem a világ számos országában. Hazánkban a fővárosban és vidéken, közel két tucat helyszínen várták az érdeklődőket magyar, és külföldi zenészek koncertjei.

„Nekünk, régi öregeknek, ez egy valóra vált álom... Ennél fantasztikusabb dolog nem is történhetett volna Kubában – nyilatkozta az esemény házigazdája, Chucho Valdés, nyolcszoros Grammy-díjas kubai zongorista az EFE spanyol hírügynökségnek. Valdés fellépett a vasárnapi gálán a Gran Teatróban, ahol színpadra lépett még Herbie Hancock, az UNESCO jószolgálati nagykövete, a jazz nap ötletgazdája (a gálát élőben lehetett követni az interneten). Az amerikai dzsesszzongorista és zeneszerző elmondta, hogy egyebek között azért esett a választás idén a szigetországra, mert szerettek volna megemlékezni arról, hogy az afro-kubai zene milyen nagy hatással is volt a dzsesszre.

Az UNESCO döntése azonban szimbolikus gesztusként is értékelhető. Az utóbbi időben – főleg az Egyesült Államokkal történt 2014-es diplomáciai közeledés óta – több, fontos, nyitást jelző kulturális esemény zajlott az országban. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a tavalyi Rolling Stones-koncert volt. Az amerikai rockbanda öt évtizede még tiltólistán volt, 2016-ban azonban ingyenes koncertet adtak a fővárosban. Tízezrek vettek részt a történelmi eseményen, amelyhez hasonlót még nem tapasztaltak a helyiek Kubában. Hasonlóan nagy tömeg vonzotta a Major Lazer szintén ingyenes, tavaly márciusi fellépését. Bár az elektronikus zene nem különösebben népszerű Kubában, a partmenti sétány, a Malecón megtelt a világhírű elektronikus trió koncertjén. Ernán López-Nussa szerint különösen fontosak ezek az események. „Kétségtelen, hogy jól jönnek, mert a világ, amely nem annyira ismer minket, ilyenkor kicsit ránk figyel” – mondta lapunknak a zongorista.

Chick Corea trió-fantáziái
Közvetlenül a Nemzetközi Jazz Nap után újabb nagyszerű koncertre készülhetnek a műfaj hazai barátai. A 76 éves zongorista-zeneszerző, több egyetem díszdoktora, a fél évszázada a jazz közvetlen élmezőnyébe tartozó Chick Corea ad triókoncertet ma este nyolckor, a Csörsz utcai MOMSport – vagyis a MOM Kulturális Központ melletti sportcsarnok – színpadán.
A Trilogy című esten zenésztársai a kétszeres Grammy-díjas bőgős, Eddie Gomez és a mindmáig gyakorló baptista lelkipásztor (s mellesleg világsztár dobos), Brian Blade. Amikor korábban interjút készítettem vele, Chick Corea azt mondta: régi, nagyobb létszámú zenekarai (így a legendás Return To Forever) után, ötvenéves kora óta már legszívesebben szólóban vagy trióban játszik, „mert hiába ül esetleg több száz vagy több ezer ember a nézőtéren, a szólót és a triót családiasnak, közvetlenebbnek és barátságosabbnak érzem. Olyan, mintha csak házimuzsikálnék egy kellemes szalonban. Példaképem, Miles Davis pedig mindig ott van mellettem, vagy inkább fölöttem.”
Ennek az élménynek lehetnek részesei a budapesti jazzbarátok – néhány vadonatúj, a 2017-es Chick Corea-lemezen szereplő kompozícióival kiegészítve. R. A.



Frissítve: 2017.05.01. 23:12