Tomboló látvány és érzelmek

Több jelentős előadás is szerepelt a hétvégén lezárult IV. MITEM-en a Nemzeti Színházban. Főként kelet-európai színházak domináltak.

Igazán voltak csúcspontjai a IV. Madách Nemzetközi Színházi Találkozónak. Az egyik mindenképp a színházi világnagyság Silviu Purcarete Faust című előadása. A produkció tíz éve született Nagyszebenben, az Európa Kulturális Fővárosa programsorozatba illeszkedve és nem mellékesen óriási anyagi ráfordítással. A legalább 150 szereplőt mozgató grandiózus vállalkozás azóta több európai városban – Frankfurtban, Edinburghban, Brüsszelben és Mariborban - is nagy sikert aratott.

Már Nagyszebenben is egy romos ipari csarnokban tartották a bemutatót. Most nálunk egy Kőbányai úti volt ipari épületben, az Opera majdani próba és játszóhelyén az Eiffel-csarnokban játszották két alkalommal az előadást. Rögtön szót kell ejteni a díszlettervezőről Helmut Stürmerről, aki egyébként a világításért is felelős volt. Olyan látványt teremtett, amit nálunk még talán senki. A hatalmas csarnokot képes volt néhány napos próbával igazi titkokat feltáró színházi térré változtatni. A közönségtalálkozón be is vallotta, hogy menet közben egyre drágult az előadás, de a fesztivál rendezője, Vidnyánszky Attila és stábja nem állt ellent a hazai viszonylatban egészen egyedülálló látvány megvalósításának.

A mű első része egy belső térben játszódik, de már ennek is a látványa hihetetlenül megkomponált. Faust szobája tele papírhalmokkal, olyan az egész, mintha egy kísértet járta, világvégi elvarázsolt világba lépnénk be. Aztán persze meg is jelenik maga az ördög. Az előadás közepén pedig felállítják a nézőket, el kell hagyni a lelátót és a csarnok felépített díszlet mögötti szintén hatalmas és rendkívül magas terébe irányítják a legalább ezerfős közönséget. A walpurgisi éj, mint egy féktelen vásári kavalkád sodorja magával a gyanútlan nézőt, főleg azokat, akik a pástszerű díszlethez, ahol történnek az események, közel vannak. Akik nem ilyen szerencsések, ők bizonyos momentumokról lemaradnak.

Nagyon erős a színészi jelenlét. A címszerepbe beugró Bács Miklós óriási energiával veszi fel az előadás ritmusát, adja oda magát teljesen a színészt próbáló feladatnak. Társa ebben a nagyon sok kihívást tartogató játékban a Mephistot megformáló fantasztikus színésznő, Ofelia Popi. És külön érdemes szólni a zeneszerzőről, Vasili Sirliről, akinek szintén nagy szerepe van, a nagyon hatásos összkép létrejöttében. Tavaly a nagyszebeni társulat a Gulliver utazásaival vendégeskedett Budapesten szintén Purcarete rendezéssel, most pedig Vidnyánszky Attila bejelentette, hogy a Nemzeti Színházban rendezi majd ősszel a Nemzeti társulatával Csehov Cseresznyéskertjét.

A moszkvai Vahtangov Színház a mostani MITEM-en vendégeskedett először nálunk. Méghozzá egy tényleg nagyon erős produkcióval, a Jevgenyij Anyeginnel Rimas Tuminas rendezésében. Az előadás egyfajta összművészeti mestermunkának is felfogható, amelyben együtt van a magával ragadó zene (zeneszerző a litván Faustas Latenas), a hangsúlyos mozgás (koreográfus: Angelica Chlona), és a nagyon erős színészi csapat. Ráadásul a rendező Anyegint és Lenszkijt megduplázza, a fiatalkori és az idősebb énjük egymással is dialógust folytat. Nagyszerű a Tatyjanát játszó Olga Lerman. Képes lángoló szerelmesként és érettebb, a csalódást feldolgozó nőként is óriási erővel hatni, úgy hogy vállalja a tomboló érzelmeit.

Az előadás egyszerre fanyarul ironikus, olykor elrajzolt, máskor pedig nyíltan, már majdnem provokálóan szenvedélyes és őszinte. A szerelemről, a találkozásról, az álmainkról és az elfogadásról beszél katartikusan, úgy hogy néhány jelenet szerintem örökké bevésődik azoknak, akik láthatták ezt az előadást.

Info:

Faust, Radu Stanca Nemzeti Színház Szeben, Eiffel Csarnok. április 27.

Jevgenyij Anyegin, Vahtangov Állami Színház Moszkva, április 29.