Háborog a gyomrom, hogy az elmúlt napok híreiben túlteng egy mosdatlan szavú politikai napraforgó, aki nevének meg sem lenne szabad jelennie az értelmes közbeszédben. Rá nemrég fölakasztották a lovagkeresztet, mire az száz becsületes kitüntetett melléről lehullott, mint valami elférgesült gyümölcs.
Történt ezek után, hogy valaki megkérdezte, hányan érezték úgy, hogy az így megmérgeződött almákat vissza kell küldeni a gonosz mostohának. Lényeg, ami lényeg, hogy e teljes jogú embertárs miatt a legfőbb közjogi méltóságnak is ügye akadt a független bírósággal – ami nem épp szokásos a demokráciákban. Áder János államelnök – na jó, az apparátusa, hiszen ismerős: „ha Kádár elvtárs tudná, biztosan nem hagyná…” – pert vesztett. Az eljárást egy magánszemély indította, aki kíváncsi volt, hányan küldték vissza a kitüntetést az adományozó jelenlegi kézbesítési megbízottjának. Az állambéke legfőbb letéteményese szerint viszont ez nem minősül közérdekű adatnak. Erre meg mi történik? Egy bíró, akit a bajszos bölcs nevez ki, rápirít a Sándor-palotára. Vagyis meg kell mondania a köztársasági elnök hivatalának, hogy pontosan mennyien adták vissza a lovagkeresztet, miután azt az illető izé megkapta. A 444.hu „Visszaadottlovagkereszt-számlálója” szerint ez a szám 111.
(És épp, amikor e sorokat a digitális töltőtollammal kanyarítom, meg is érkezik a bíróságilag végrehajtott válasz: 2016. augusztus 20-tól november 21-ig összesen 66 személy küldte meg a korábban átvett kitüntetését. Egy személy az oklevelét és a kitüntetéshez kapott igazolványát juttatta el.)
Gondolom, a többi elkallódhatott a postán vagy szimpla sorosista propaganda volt.
Az itt továbbra sem megnevezett uszító kitüntetett írásairól csak annyit: közismert tény, hogy nem a szélkakas mutatja az utat a szélnek. És erre kell figyelni!
