Csak kezdemények ezek, és még távolról sem remekművek. Viszont ha figyelembe vesszük, hogy a novellákat Capote 11 és 19 éves kora között írta (sajnos a kötetben nincs jelölve, hogy melyiket mikor), akkor igazán megdöbbentő a kötet néhány novellájának érzékenysége és pontossága. Ha egy híres író ifjúkori elbeszéléseit olvassuk, akaratlanul is a későbbi nagy művek előképeit keressük. Capote esetében jogosan: a rövid írások sok figurája ugyanis egy-egy korai skicc a későbbi bestsellerek szereplőihez.
A novellákban gyerekeket látunk a felnőttek között (több novellában az elbeszélő is gyerek), nőket a macsókultúrában, titokzatos vagy tragikus életutat sejtető szereplőket, a mai olvasók számára inkább sztereotíp módon bemutatott faji ellentéteket. Van itt szívfacsaró, de nem érzelgős történet és a vidéki kilátástalanságot is érzékeltető írás, a női és férfi, kamasz és felnőtt elbeszélők szerelemről, életről és halálról gondolkodnak. Akiket Capote a legremekebben ábrázol, azok a csavargók, a társadalom peremén élő, nem ritkán bűnöző vándorok, akik a Hidegvérrel című dokumentumregény korai alakjai. A novelláskötet színvonala összességében eléggé hullámzó, de a Capote-rajongóknak ajánlott.
