Hétéves mélyponton a kormányzat kommunikációja. A mamelukok hapacsolása jelzi, a legfelső szinten támadhatott zavar. Nem biztos, hogy ez így marad, de azt sem gondoljuk, amit Peter Attard Montalto, a Nomura londoni elemzője. Szerinte kapóra jön a kormánypártoknak, hogy az Európai Parlament megszavazta a 7. cikk szerinti eljárás megkezdését, hiszen így tovább lehet erősíteni az EU-ellenes retorikára építő kampányt, amely hozzásegítheti Orbán Viktort valódi céljához, a 2018-as kétharmados győzelemhez.
Montalto azt írja, Orbán újfent a "kettőt előre, egyet hátra" taktikájával él Brüsszellel szemben. Lehet, ezt akarta, de a helyzet szerintünk átbillent, és a miniszterelnök beragadt az „egyet előre, kettőt hátra” kényszerébe, amit ő maga teremtett. A Fidesz ugyanis nem volt rászorulva, hogy Soros Györggyel és a lex CEU-val forrósítsa fel a már kihűlőben lévő menekültügyet, a szuverenitásért vívott harc hevét, mert enélkül is minden esélye megvolt a következő választások megnyerésére. Túlbiztosító, pszichopata félelmében akarta hergelni a közönséget. Elmérte, túltolta, s nem látni, tudna-e érvényesen mozdulni.
Amúgy lényegtelen, hogy valaha is életbe lép-e a 7. cikk (aligha). A folyamat megkezdésének a ténye, nem a kimenetele a fontos. Nem is Orbán, hanem Európa felől nézve. A holland, a francia és a megelőlegezett kimenetelű német választások kapcsán látni a szándékot, hogy az "illiberalizmusnak" mind szűkebb mozgásteret szabjanak a mai Unióban, s ne adjanak helyet neki a jövő közösségében. Európa lassan átlép eddigi önmagán és vele Orbánon is.
Ezért a kormányfő nem örülhet az uniós „zajnak”. Azt tapasztaljuk, hogy a Brüsszel elleni háború, a menekültek és Soros összefonása alig hat már. A kemény amerikai CEU-hang jelzi: a Trump elnök iránt érzett kormányzati szerelem egyoldalú. Az pedig ízléstelen, ahogyan a manchesteri robbantást a kormányzat kezeli. Mert ha igaz volna is (nem az), hogy a terror az ellenőrizetlen bevándorlás következménye, akkor arra is válaszolni kell, hogyan futott át 2015-ben Magyarországon vagy háromszázezer menekült Nyugatra, miként csapta be a magyar vezetés osztrák és német kollégáit a Baross téri „humanitárius válsággal”.
A kormányfő a tévedés határáig kicentizte a frontok mozgását, ha arra számít, kifulladnak a tüntetések, elhalványul a politikaiból jogi kérdéssé lefokozott CEU-ügy, hogy aztán minimalizált veszteséggel kifarolhasson belőle. Mert mit ér a kampány Soros-féle nemzetközi összeesküvés a "Soros-egyetem" bezárása nélkül?
Nem feledkezhetünk meg a pesti utcákon általában a kormány politikája ellen hetente tiltakozó tízezres tömegről sem. Felszínre sodródott egy új európai generáció. Egy az Orbán-holdudvarhoz tartozó hölgy fia a 24.hu-nak azt mondta: ha majd összeomlik a Fideszből létrehozott franchise-rendszer, akkor érdemes lesz arról beszélni, hogy a rendszerváltás idején bátor, jó politikai projekteket elindító emberek miért jutottak oda, ahova. Európa keleti mezsgyéjére.
Orbán Viktor elfeledkezett az időről, amely lassan bedarálja.
