Előfizetés

Ára van

A minap megtudtuk: egyelőre azért nem épül még az állatkerti Pannon Park, mert a tenderkiírásra beérkezett összes árajánlat sokkal magasabb volt a rendelkezésre álló költségvetési keretnél. Pontosan ugyanígy járt az Operaház Eiffel-csarnoka, a Millenáris meg a hármas metró is, utóbbi esetében 30-40 százalék az eltérés a források és az igények között.

Az árrobbanás – mint látjuk – nem egyedi: az állatkerti történetet legfeljebb az teszi különlegessé, hogy ott nem a győztesekhez (mondjuk az Orbán- vagy a Mészáros-család cégeihez) kerestek pályázatot. Nyílt európai közbeszerzés volt, ahol elvileg a legkisebb lenne a levajazott, versenykerülő alkuk lehetősége. Vagyis az árat nem a politika nyomta föl – illetve nem úgy, ahogyan megszoktuk. Mert az azért aligha független a politikai döntésektől, ami a magyar beruházási szektorban (t. i. az építőiparban és az uniós projektek világában) történik. Leginkább a politika, azaz a kormány tehet róla, hogy 2013-2014 óta épeszű magyar ember nem bízza a pénzét brókercégekre és alapkezelőkre, mert nagy valószínűséggel ellopnák, méghozzá a pénzügyi felügyelet szerepét átvevő jegybank hallgatólagos közreműködésével. Ki szeret évekig reménytelenül pereskedni, végignézve, hogy néhány fideszes haver azért szépen megszedi magát a csődtömeg eltakarításán? (Mert az azért tényleg, már-már fokozhatatlanul abszurd, hogy a szétlopott Quaestor és Buda-Cash megmaradt – elvileg a kifosztott ügyfelek kártalanítására használható – vagyonelemei rendre Mészáros Lőrinc közelében kötnek ki, miközben a károsultak csak széttárt karú, tanácstalan arcú felszámolókat kapnak pénz helyett.) Jó eséllyel a kormány a felelős azért, hogy kötvények vagy részvények helyett ingatlanban tartja a megtakarításait az is, akinek egyébként semmi szüksége egy második vagy egy harmadik lakásra, és emiatt az ingatlanpiacon nálunk fújódik a legnagyobb árbuborék egész Európában. A kormány kifejezett akaratát követve szoríthatták a munkaadók éveken át irracionálisan alacsony szintre a béreket, ami miatt százezrek kerestek másik országot maguknak. Különösen sokan mentek el a könnyen konvertálható, magas szintű nyelvtudást nem igénylő építős szakmákból, akik pedig itt maradtak, azoknak egyre többet kell fizetni azért, hogy nálunk dolgozzanak. És azért is a kormány a hibás, hogy az uniós kapuzárási pánik és a szimpla mohóság nyomán egymásra torlódnak olyan állami beruházások (Vár, Liget projekt, úszó VB, stadion-cunami, Paks 2), amelyek egymás elől szívják el a kivitelezői kapacitást és a munkáskezeket, újabb rakétába ültetve a munkaerővel kapcsolatos költségeket – és végső soron az árakat.

A sorozatos politikai hibákért közösen fizetjük a számlát: egy 30 százalékos árnövekedés az Állatkert esetében „csak” 6 milliárd forintot jelent, a paksi bővítésnél viszont már 1200 milliárd forintot – utóbbiból a teljes magyar közszféra bérlemaradását kényelmesen rendezni lehetne. Jól pedig egyedül azok járnak, akik az egyre kövérebb számlákat benyújtják. Mindig nekünk, és mindig ugyanazok.

Veszélyes lépés

Félek, öncsalásba menekül, aki azzal nyugtatja magát, hogy Orbán Viktor csak a vakbuzgó rajongóinak fecseg arról: az unión kívül is van élet. Úgysem fogja kiléptetni az országot az európai közösségből, hiszen az onnan érkező eurómilliárdok magánpénzzé alakításából hizlalja a maga "nemzeti burzsoáziáját", zsoldosait. De semmi másról nem szól Paks2, vagy - kisebb léptékben ugyan, de - a Budapest-Belgrád vasútvonal építése, mint az uniótól független új pénzcsapok megnyitásáról.

Eddig tehát valóban működött ez a kettős játék. Ám egyre nagyobb valószínűséggel 2020 után megszűnik az "ingyen ebéd". Ha a szotyizó, padlóra köpködő bugrist az úri kaszinóból nem is tudják kiebrudalni, hiszen ilyen tagra nem voltak felkészülve, a kassza kulcsa az alapító atyák kezében van. A támogatásokat a kedvező hitelek váltják föl, de Orbán szorgoskodásának eredményeképpen a következő uniós pénzügyi ciklusban még ezek is beszűkülhetnek.

Igaz, a miniszterelnök és az ő "nemzeti" burzsoáziája az egyirányú pénzmozgást szereti: vagyis ha az ő zsebükbe vándorolnak az uniós és a hazai adófizetői milliárdok. Ha akármilyen csekély mértékben is vissza kell majd fizetni a a forrásokból, már nem fogja érdekelni őket.

Kérdés, hogy az Orbán körüli udvaronc hadból akadt-e bárki, aki a kilépés lehetséges következményeire figyelmeztette. Például arra, hogy Szerbia kivételével uniós tagországok vesznek körül minket, vagyis vissza kell építeni a határállomásokat és újra bevezetik a határ ellenőrzést. Megszűnik a vámmentesség is, és persze a szabad munkaerő áramlás. Ha százezrével özönlik majd haza a kint munkavállalási engedélyt nem kapó magyarok tömege, kezelhetetlen helyzet alakulhat ki. A vámokkal megdrágított magyarországi termékek miatt pedig a nagy autógyárak is vehetik a kalapjukat. Több tízezer munkahely szűnhet meg.

Marad a kontraszelektált, versenyképtelen narancsos nagyvállalkozói réteg. Csak idő kérdése , mikor omlik össze a nemzeti együttlopás rendszere (NER).

Veszélyes lépés

Félek, öncsalásba menekül, aki azzal nyugtatja magát, hogy Orbán Viktor csak a vakbuzgó rajongóinak fecseg arról: az unión kívül is van élet. Úgysem fogja kiléptetni az országot az európai közösségből, hiszen az onnan érkező eurómilliárdok magánpénzzé alakításából hizlalja a maga "nemzeti burzsoáziáját", zsoldosait. De semmi másról nem szól Paks2, vagy - kisebb léptékben ugyan, de - a Budapest-Belgrád vasútvonal építése, mint az uniótól független új pénzcsapok megnyitásáról.

Eddig tehát valóban működött ez a kettős játék. Ám egyre nagyobb valószínűséggel 2020 után megszűnik az "ingyen ebéd". Ha a szotyizó, padlóra köpködő bugrist az úri kaszinóból nem is tudják kiebrudalni, hiszen ilyen tagra nem voltak felkészülve, a kassza kulcsa az alapító atyák kezében van. A támogatásokat a kedvező hitelek váltják föl, de Orbán szorgoskodásának eredményeképpen a következő uniós pénzügyi ciklusban még ezek is beszűkülhetnek.

Igaz, a miniszterelnök és az ő "nemzeti" burzsoáziája az egyirányú pénzmozgást szereti: vagyis ha az ő zsebükbe vándorolnak az uniós és a hazai adófizetői milliárdok. Ha akármilyen csekély mértékben is vissza kell majd fizetni a a forrásokból, már nem fogja érdekelni őket.

Kérdés, hogy az Orbán körüli udvaronc hadból akadt-e bárki, aki a kilépés lehetséges következményeire figyelmeztette. Például arra, hogy Szerbia kivételével uniós tagországok vesznek körül minket, vagyis vissza kell építeni a határállomásokat és újra bevezetik a határ ellenőrzést. Megszűnik a vámmentesség is, és persze a szabad munkaerő áramlás. Ha százezrével özönlik majd haza a kint munkavállalási engedélyt nem kapó magyarok tömege, kezelhetetlen helyzet alakulhat ki. A vámokkal megdrágított magyarországi termékek miatt pedig a nagy autógyárak is vehetik a kalapjukat. Több tízezer munkahely szűnhet meg.

Marad a kontraszelektált, versenyképtelen narancsos nagyvállalkozói réteg. Csak idő kérdése , mikor omlik össze a nemzeti együttlopás rendszere (NER).