Az amerikai elnök a taorminai G7-csúcstalálkozón még nem volt hajlandó elkötelezni magát, annak ellenére sem, hogy előzőleg a Vatikánban Ferenc pápa, majd Emmanuel Macron, az új francia elnök is győzködte, hogy támogassa a jövendő generációk számára életbevágó fontosságú, a nemzetközi közösség által nagy nehézség árán tető alá hozott klímaegyezséget.
Trump választási kampánya során gyakran hangoztatta, nem hisz abban, hogy emberi tevékenység okozza a globális felmelegedést, szerinte ez félrevezető álhír. Egyik emblematikus ígérete az volt, hogy kivonul a Párizsi Egyezményből, s elődjét, Barack Obamát kárhoztatta azért, mert „túlságosan drága”, az amerikai gazdaságot hátrányosan érintő megállapodást kötött. Elnökjelöltként Trump megígérte, hogy újraéleszti a szénbányászatot, s eltörli elődje környezetvédelmi rendelkezéseit. Ehhez már hozzá is kezdett: március végén elnöki rendeletet adott ki Obama tiszta energia törvényének (Clean Energy Act) felülvizsgálatáról. Engedélyezi a szénbányászat újraindítását, a szénerőművek újranyitását, ugyancsak rendelkezett a természetvédelmi területekre kimondott bányászati tilalom feloldásáról.
A Párizsi Egyezményt 2015. december 12-én 195 ország képviselői fogadták el az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének (UNFCCC) 21. utókonferenciáján (COP 21.) a francia fővárosban. Az egyezményt idén májusig 147 állam ratifikálta. A megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba. Ennek azért van jelentősége, mivel a rendelkezések között szerepel, hogy az aláírók csak az egyezmény hatályba lépését követő három év elteltével mondhatják fel, s további egy év várakozási időt is előírtak. Azaz, az Egyesült Államok legkorábban 2020 novemberében – a következő elnökválasztás körül – léphet ki az egyezményből. Kivéve persze, ha még radikálisabb utat választ: kilép a nemzetközi klímaegyüttműködés fő szervezetéből, az UNFCCC-ből, ez a lépés egy év várakozás után automatikusan maga után vonja kilépését a Párizsi Egyezményből is. Eddig csupán két állam, Szíria és Nicaragua nem volt részese a párizsi klímamegállapodásnak.
Az egymást követő amerikai kormányzatok korábban is ingadoztak a klímaváltozás elleni nemzetközi erőfeszítések támogatásának kérdésében. Az Egyesült Államok 1992. júniusában képviseltette magát a Rio de Janeiro-i Föld-csúcson, s George H. W. Bush aláírta az ENSZ keretegyezményét. 1997. december 11-én, a demokrata Bill Clinton elnöksége idején Washington 191 másik állammal együtt csatlakozott a kötelező erejű kiotói jegyzőkönyvhöz, amelyben a fejlett országok vállalták, hogy átlagosan 5 százalékkal csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A jegyzőkönyv 2005-ben lépett hatályba, de az akkor hivatalban lévő republikánus adminisztráció soha nem ratifikálta. Az energialobbival szoros kapcsolatokat ápoló George W. Bush ugyanis még 2001 márciusában felmondta a kiotói megállapodást. Bill Clinton volt alelnöke, Al Gore jelentős nemzetközi kampányt folytatott a klímaváltozás veszélyeinek megismertetéséért, a globális felmelegedés elleni közös fellépés szükségességét hangoztatva. Tevékenységét – az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottságával (IPCC) megosztva – 2007-ben Nobel-békedíjjal ismerték el.
Obama elnöksége idején Washington a nemzetközi klímaerőfeszítések élvonalában haladt. Az első kísérlet a kiotói jegyzőkönyvet felváltó új nemzetközi klímaegyezmény tető alá hozására azonban kudarcot vallott, a 2009-es koppenhágai klímacsúcs szerény eredménnyel zárult, nem sikerült újabb kötelező erejű, a fejlett és a fejlődő államokra vonatkozó elvárásokat egyaránt tartalmazó megállapodást kötni. A 2015-ös párizsi klímaegyezményben a résztvevő államok önkéntes vállalásokat tettek annak érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet-növekedést az iparosodás előtti szinthez képes 2 Celsius fok alatt tartsák, törekedve arra, hogy az 1,5 fokot se haladja meg. A szerződés hatályba lépéséhez nagyban hozzájárult, hogy Barack Obama és Hszi Csin-ping kínai elnök közösen ratifikálta a megállapodást. Az Egyesült Államok azt vállalta, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a 2005-ös szinthez képest 26-28 százalékkal csökkenti 2025-re.
A Trump-kormányzaton belül viták folytak, az elnök lánya és veje ellenezte, Steve Bannon, Trump ellentmondásos főtanácsadója, illetve Scott Pruitt, a környezetvédelmi hatóság,az EPA vezetője támogatta a kilépést. Múlt héten 22 vezető republikánus szenátor a kilépést szorgalmazó állásfoglalást tett közzé. Számos nagy világcég vezetője ugyanakkor a párizsi egyezmény tiszteletben tartására hívta fel Trumpot, köztük az EXXON olajcég vezetője, Darren Woods, s Tim Cook, az Apple főnöke. A hét gazdaságilag legfejlettebb állam vezetői közül hatan a szicíliai Taorminában – Trump kivételével - elkötelezték magukat a párizsi klímaegyezmény betartása mellett. Li Ko-csiang kínai kormányfő nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy Kína kitart párizsi kötelezettségvállalásai mellett, s ma az Európai Unió-Kína találkozón is megerősítik ezt.
A mindenkori amerikai kormányok legtöbbször rövid távú gazdasági megfontolások alapján döntöttek a klímaügyekről – nyilatkozta a Népszavának Faragó Tibor címzetes egyetemi tanár, a magyar kormány korábbi klímatárgyalója.
Mennyire tekinthető következetesnek az USA klíma-ügyben?
- Amerika mindig különutas volt, és mindig a saját gazdasági érdekeit követte, már 1992-ben is, az ENSZ első két komoly környezetvédelmi egyezménye kapcsán: a biológiai változatosságról szólóhoz nem csatlakoztak, mondván, hogy árt az amerikai gazdaságnak, a klímaegyezménybe viszont beszálltak.
A jelenlegi kormányzatnak egységes álláspontja van a klímakérdésről?
- Nehéz megítélni, de a véleménykülönbséget valószínűsíti, hogy az energiaügyi miniszter pár hete azt mondta, nem kellene kilépni a klímamegállapodásból elegendő lenne módosítani.
Mi lehet az amerikai cél a lépéssel?
- Nem világos, hogy Trump mi ellen harcol. Párizsban 2015-ben nem egyezmény, hanem megállapodás született, nincs olyan konkrét, számszerű kibocsátáscsökkentési kötelezettség, amit az USA-n bárki számonkérhetne. Ellenben Amerika sokat kockáztat, hiszen ha kilép a globális egyezkedésből, akkor csak megfigyelőként lehet ott a tárgyalásokon, de nem szólalhat meg, pedig a párizsi alku végrehajtásáról még ezután kell megállapodni.
Megengedheti magának az USA, hogy kivonja magát egy globális megállapodásból?
- Az amerikai külpolitika más területeken is a multilaterális együttműködések gyengítése irányába halad. Az is tény, hogy egyelőre Oroszország, illetve néhány EU-tagállam sem ratifikálta a párizsi megállapodást. Másfelől ugyanakkor nem világos, hogy mi az a gazdasági érdek, amit követni próbálnak, hiszen a nemzetközi gazdasági együttműködésre továbbra is rászorulnak. A látszat az, mintha Trump nem értené a kooperáció logikáját: Amerikának csak akkor lesz többlete, ha a termékeit el tudja adni külföldön, és számos amerikai iparág közvetlenül is érdekelt a klímamegállapodás megvalósításában. Ráadásul a felelősség kérdését sem lehet megkerülni: igaz ugyan, hogy a kínai üvegházgáz-kibocsátás már nagyobb, de az egy főre jutó, illetve a jelenleg a légkörben lévő szennyezés alapján az USA vezet, nem tehet úgy, mintha nem lenne köze a problémához.
Hargitai Miklós