A civil aktivisták a Nemzeti Együttműködés Rendszerének színe-javát megjelenítették. A kapuban Pintér Sándor, a pályán Orbán Viktor, Rogán Antal és Lázár János, a kispadon Habony Árpád és Mészáros Lőrinc – sorolta az összeállítást a kommentátor, Horváth-Kertész Noémi, aki a valóságban összegyűlt néhány tucat érdeklődőt több tízezer szurkolónak vizionálta. Szerinte ennyien várták, hogy a NER-válogatott harcias játékkal „kivédje a spekuláns ellenfelek Magyarország ellen indított támadásait”.
Rögtön az elején bravúrost „beszedést” láthattunk Orbántól, és gyönyörű átjátszással, néhány passz után már Mészárosnál volt a „della”. Lázár látványosan lekönyökölte a védőjét, de a játékvezető nem fújt, Orbán megszerezte első gólját.
Pörög a NER-válogatott, kedves nézőink, ismét Orbán vezeti a labdát, övé a pálya, mert a propagandaminiszter és csapattársai „migráns” vagy „Soros” feliratokkal próbálják távol tartani az ellenfelet – hallhattuk. Pályára lépett az írásban megadott összeállításból kimaradt Kósa Lajos is. A NER-csapat tagjai kicsit többen voltak, de ez nem okozott feltűnést.
Miközben az ellenfél játékosai a közéjük dobált aprópénzt szedegették a földről, Orbán ontotta a gólokat. Annál is inkább, mert egyszerre több labda keveredett a pályára. „Remek formában van Viktorunk!” – lelkesedett a szpíker. A meccs végére a nézőszám 800 ezerre nőtt.
A NER-válogatott gólzáporos győzelme után a közreműködő civil szervezetek (többek között az Amnesty International, A Város Mindenkié, Autonómia Alapítvány, Bagázs Közhasznú Egyesület, Igazgyöngy Alapítvány, Occupy Oktogon, Ökotárs Alapítvány) tagjai játszottak egy igazi meccset is – nem a NER play, hanem a fair play szabályai alapján.
Mindent nem irányíthatunk
Az államtól vállaltok, vállalunk át feladatokat, amelyeket más ilyen szakszerűen, tisztességesen, átláthatóan és a költségkímélő módon képtelen lenne ellátni – köszöntötte a jelenlévő civil szervezeteket Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke a rendezvényt megnyitó beszédében. A Parlamentnek hátat fordítva tiltakozott a készülő jogkorlátozó civiltörvény, valamint „Soros György nevének és tisztességének meghurcolása” ellen.
A labdarúgásról szólva közölte: ez a játék csak úgy élvezhető, ha két kapura és csapatban játsszák. Az a természetes, ha az egyik csapat egy másik csapattal szemben lép a pályára: amennyiben a küzdelem tiszta és nemes. Ebben az esetben az esetben veszíteni sem szégyen, a játék vesztesként is öröm és dicsőség.
A foci megtanít arra – folytatta Iványi Gábor –, hogy ezt a szép játékot csak kölcsönösen elfogadott és egy igazlátó, megvesztegethetetlen bíró által ellenőrzött szabályrendszerrel lehet méltányosan űzni. Saját szabályaink nem erőltethetjük rá a bíróra és az ellenfélre sem. Annak, aki következetesen megszegi a szabályokat, durva és csal, el kell hagynia a pályát.
A szabályok betartása azért is fontos, mert bár saját fűtött talajú, csiricsáré pályánkon alkalmilag esetleg azt csinálunk, amit akarunk, de önös szempontjainkkal nem léphetünk ki a nemzetközi küzdőtérre.
Labda nélkül nem játszhatunk – állapította meg. A labda kerek, mint a földgolyó, nem varrhatunk rá szélsőséges sarkokat. A szabályok betartása mellett annak belátására is szükség van, hogy a véletlen szerencse is közrejátszhat abban, ki nyer végül. „Mindent nem irányíthatunk. Mindennel nem játszhatunk. Nem játszhatunk a gyengébbek jogaival, nem kockáztathatjuk testi épségüket, nem szabhatjuk meg, hogy meddig maradhatnak a pályán, nem értékelhetjük többre a saját mozdulatainkat, mint a többiekét” – hangsúlyozta Iványi Gábor.
