Egészségügy - Nem vezettek sehová a félbehagyott reformok

Az esélykülönbség felszámolásával kell kezdenie a következő kormánynak – állítja Kökény Mihály, volt egészségügyi miniszter, aki most Havas Szófiával, az MSZP szakpolitikusával készített javaslatot arra, hogy milyennek kellene lennie a jó egészségügynek.

A mit tanultak a saját kormányzati ciklusuk kudarcából – kérdésre mindketten rávágják: túl sok mindent. Az MSZP szakpolitikusa, Kökény Mihály szerint például azt, hogy nem lehet, nem szabad félbehagyni megkezdett reformokat. Az utóbbi negyedszázad egészségpolitikai kísérletei, a politikai botrányokkal kísért visszalépések, nem vezettek sehová. Sőt súlyos – emberi életévekben mérhető – károkat okoztak. Pedig sok ígéretes terv volt: köztük az irányított betegellátási rendszer (veresegyházi modellkísérlet), amelynek egyes elemeit ma is próbálgatja a kormány. Tehát, ha nem engedjük felszámolni, ma talán kevesebb lenne az orvos nélkül maradt terület az országban. A vizitdíjról is bebizonyosodott azóta, hogy lenne helye a rendszerben, sok országban így egészítik ki a finanszírozást, csakhogy azóta ebből a politikusok szitokszót csináltak. Az is látszik, hogy az egészségi állapotok javításához már nem elég pusztán több pénzt tenni az ágazatba.

„Ma nálunk a legprosperálóbb megyében élő, képzett férfiak és a legszegényebb megyében élő, iskolázatlan társaik születéskor várható élettartama között 13 év a különbség. A vényre írt gyógyszerek húsz százaléka marad a patikában, mert a betegeknek nincs arra pénzük, hogy kiváltsák őket. A roma népesség körében ez az arány már 45 százalék” - citálja az ENSZ fejlesztési programjának Magyarországra vonatkozó kutatási adatait Kökény Mihály. Ez igazságtalan és méltatlan - mondja. Az egészségi állapotot eleve meghatározza az iskolázottság, a megfelelő jövedelmet biztosító munka, vagy annak hiánya, a lakhatási körülmények, a társas kapcsolatok. Tehát, ha egy jobb, egészségesebb Magyarországot szeretnénk, akkor ezeken a feltételeken is javítani kell. Az éhező, nélkülöző gyereknek meglehetősen kicsi az esélye arra, hogy egészséges felnőtté váljon.

„A következő kormánynak azonnal föl kell hagynia azzal a rossz szokással, hogy nem beszél őszintén a problémákról" – folytatja Havas Szófia. - "Az egészségügy nagy hazugsága, hogy a meglévő forrásokból mindenki, mindent, azonnal és jó minőségben megkaphat, de ez rég nem igaz. Aki csak egyszer is járt, mondjuk egy sürgősségi osztályon, megtapasztalhatta, hogy hosszú órákat kell várnia, mert nincs elég orvos, ápoló, eszköz". A társadalom szegényedésével, öregedésével egyre több a beteg. Nincs mese, ki kell választani, hogy a „mindenkinek mindent és azonnal” elvárásból, melyiket lehet nyújtani. Azt pedig, hogy mire jusson, új társadalmi szerződésben kell megfogalmazni. Az embereket pedig valahogyan rá kell venni, vállaljanak felelősséget a saját egészségükért. Hogy lehetőleg mindenki próbálja meg normalizálni a testsúlyát, váljon mozgásfüggővé, védje testét tudatosan a betegségektől. Az egészségpolitikus ehhez kevés. A kormány egészének azon kell ügyködnie, hogy az egészségügyi célokhoz igazítsa a foglakoztatás-, oktatás- és gazdaságpolitikát.

Hogyan lehet mindezt apró pénzre váltani?

FOTÓ: Népszava

"Nehezen. De például a foglalkoztatás-bővítő lépések, a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése sokat segíthetne. Az Orbán-kormányok szinte valamennyi eddigi lépése baklövés" - állítja Kökény Mihály. - "Az orvos, a szakdolgozó még a megemelt bérekkel sem keres annyit, amiért, ha nincs erre valami erős kényszer, lenne oka maradni. Az államosítás elsülhetett volna jól is, például szervezettebbé tehették volna az ellátást, de nem tettek semmit, az új rendszer egyetlen előnyét sem aknázták ki. Nagy baj az is, ami a betegekkel történik: soha nem voltak kiszolgáltatottabbak, mint most. Az ellátók felett nincs szakmai kontroll, nincsenek áttekinthető betegutak. Például, ha valaki veszi a fáradtságot és elmegy szűrésre, netalán kiderül, van valami problémája, akkor lehet, hogy soha nem jut el a megfelelő ellátóhelyre. A betegnek nincs gazdája, a háziorvos csak korlátozottan rendelhet számára vizsgálatot. A diagnózis megállapítása, a kezelés egyes elemei pedig nem épülnek egymásra. Ezt rendbe kell tenni. Hiába érhető el Magyarországon a daganatosok számára világszínvonalú terápia, ha a beteg el sem jut oda, ahol ezt megkaphatja. A betegek jogainak védelmében szükség van ismét önálló, független betegjogi felügyeletre is.

„A rendszernek meg ágazati minisztériumra, egészségbiztosítóra, szakmai hatóságra, az ÁNTSZ-re lenne ismét szüksége. Hogy megint jól elkülöníthető legyen a jogalkotás, a finanszírozás és a szakmai kontroll" - állítja Kökény Mihály. Szerinte a jövő egészségügye összetettebb lesz, differenciáltabb igényekhez kell igazodnia, ezért újra kellene gondolni, milyen működtetési formákban nyújthatnak szolgáltatásokat az intézmények. Lehet, hogy az a jó megoldás, ha a magánellátásban igénybe vett szolgáltatások díjából részt vállal a közfinanszírozás. Elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb a politika új társadalmi szerződést kezdeményezzen arról, hogy mi tartozzék a közfinanszírozott ellátások közé, és mi az, amiért díjat kérhetnek esetleg az intézmények. Szükség van a betegek és az ellátók védelmében is arra, hogy Győrtől Záhonyig például a vakbélgyulladást, vagy a lábtörést egységes eljárással kezeljék.

"A kormányzás tanulságaihoz tartozik az is" - folytatja Havas Szófia -, "hogy csak olyan rendszert szabad működtetni, amelyben az adófizető pontosan látja, mert megnézheti, mire költik az általa befizetett pénzt. Most ezekről fogalmunk sincs. Pedig, ha lenne, könnyebben érvelhetne a politika, mit miért változtat az ellátásokban, mikor, mire, és miért nem jut". A társadalombiztosítás fölszámolásával az Orbán-kormány elbizonytalanította az embereket, kibújt a szolgáltatási kötelezettsége alól, így ma már senki nem tudhatja, hogy az állami ellátásban milyen kezelések járnak, és mik tagadhatók meg. A járulékfizetésért van járandóság, kötelező ellátási csomag, az adóforintokból finanszírozott állami rendszerben a mindenkori kormány meghatározhatja, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt. Ezért vissza kell állítani a kötelező társadalombiztosítási rendszert. "Az államosítás is alapvetően elhibázott lépés volt, egyetlen oka a nagymértékű pénzkivonás lehetett, valamint a helyi vezetés kizárása az egészségpolitikai döntésekből. Mindez káoszt okozott, és az eredmény a hihetetlen mértékű eladósodás, a budapesti ellátási problémák". Hozzáteszi: Kökény Mihállyal ellentétben, találta jó kormányzati döntést is, ilyen a szülőtartással kapcsolatos jogszabály. Ezzel a gyerekeknek gondoskodási kötelezettségük van, ha a szülő rászorul. Egyre több lesz az idős ember, és az egészségügy nem is tudja vállalni azokat, akik nem azért kerülnek kórházba, mert betegek, hanem csak öregek. A probléma máig megoldatlan, le kellene porolni az ápolásbiztosítás egyszer elbukott tervét.