Tenisz - Aljona és Rafa párizsi sikerei

Aljona Osztapenko először, Rafael Nadal tizedik alkalommal bizonyult a legjobbnak a francia nyílt nemzetközi teniszbajnokságon a Roland Garroson.

Most formát bontok, mert a „nem-hivatalos salakos világbajnokság” - leánykori nevén Roland Garros – rövid áttekintését nem a férfiakkal s még csak nem is azzal kezdem, hogy Rafael Nadal tizedszer vehette át a győztesnek járó trófeát – hanem a hölgyekkel és különösképp a lettországi (de ukrán-orosz szülőktől való) Aljona Osztapenkóval.

Ez a lány (hivatalosan Jelena, mert a lettek nem hajlandók befogadni az Aljona nevet) húszévesen, minden komoly „előélet” és kiemelés nélkül verte végig a mezőny éljátékosait (Stosur, Wozniacki, Bacsinszky) és mindenki döbbenetére a döntőben tökéletesen vesztett állásból (4:6, 0:3) nem hogy behozta a hátrányát, hanem valósággal „kivégezte” román ellenfelét, Simona Halepet, aki, ha nyer, nemcsak élete első Grand Slam- serlegéhez jut, hanem nyomban világelső is lesz. De vesztett (6:4, 6:3 – ez utóbbi 1:3-ról!).

„Üt mint a bolond” – ez a mondás annak idején Szeles Monikáról járta. Ráilleszthető Osztapenkóra is. De más is. Djokovicsról szoktam volt mondani, hogy kötélből vannak az idegei. Meglepő módon a 20 éves Jelena 2.szett 0:3-nál úgy szórta mindkét oldalról a nyerő ütéseit és úgy kockáztatott, mintha neki állt volna a meccs. Egyszerűen ellenállhatatlan volt – Halep pedig képtelen volt változtatni jól bevált védekező, alapjában passzív, „güzü” játékán, s bírta, amíg bírhatta. Igaz, a rigai lány elképesztő tömegű ki nem kényszerített hibát ajándékozott oda neki, de mihelyt egyet hibázott, azt egy védhetetlen tenyeressel vagy fonákkal rögtön egalizálta is.

Sokan érvelnek azzal, hogy Osztapenko 20 évesen tett „csodát”. Csodák azonban nincsenek. Szeles Mónika, mire 20 éves lett, már túl volt 8 Grand Slam-en, igaz, ő még 17 éves sem volt, amikor elkezdte az aratást. És csak azért nem folytatta, mert egy őrült 1993 áprilisában leszúrta. – Ugyancsak nem csoda, hogy Osztapenko pályafutása első „címét” épp egy Grand Slam- versenyen s épp Párizsban szerezte, mert a férfiak között ezt már a brazil Gustavo Kuerten is megcsinálta. Épp 20 éve, 21 évesen.

Tény azonban – statisztikusok mondják – hogy a hölgyek között Párizsban 1933 óta nem jutott fel olyan versenyző a csúcsra, aki ne lett volna kiemelt. Osztapenko a pionír. (A férfiak között meg amatőr státusúak nem jutottak soha GS-elődöntőig a „nyílt korszakban”. A 18 éves amerikai John McEnroe volt az első Wimbledonban…Ja, és hogy el ne feledjem: a svéd Wilander még 18 éves sem volt, amikor először nyert a „Garros-on”.)

Pionír vagy nem pionír, Simona Halepnek tartozunk egy főhajtással. Mert azért ő a negyeddöntőben mélyebbről jött vissza, mint Osztapenko ő ellene. Ilyet sem igen láttunk, hiszen a címesélyes ukrán Szvitolina már 6:3, 5:1-re vezetett ellene, amikor a román lány valósággal megtáltosodott, nem csak megnyerte a 2. szettet (5 gyors, hibátlan játékot nyerve), hanem a harmadikban lesöpörte Szvitolinát.

És akkor Nadal..A salakkirály. Ezt a borítást neki találták ki, amit az idei szezon is bizonyított. Sem az ausztrál nyílt bajnokságon, sem a rákövetkező, kemény pályás versenyeken nem nyert, de amint jött Monte Carlo, s rá Barcelona, majd Madrid (mind salak), csak a vak nem látta, hogy a viszonylag lassú pálya folyamatosan neki kedvez, mert van ideje fonák oldalról tenyeresre átmenni s onnan tömegével ütni az „inside-out”-okat. Védhetetlenül. Igaz, az osztrák Thiem, a másik salakspecialista Rómában, Párizs előversenyén megtréfálta, de amikor a Roland Garros elődöntőjében újból összejöttek, Thiem – aki megverte Djokovicsot - mintha a pályán sem lett volna. Közben történt egy s más. A negyedik GS-győzelméért foggal-körömmel harcoló svájci Wawrinka „eposzi” meccsen gyűrte le a lassan magához térő világelső skót Murray-t az elődöntőben, s egyszerre titkos esélyessé lépett elő. Aki azonban valami óriási küzdelmet várt a Nadal-Wawrinka döntőben, annak súlyosan csalódnia kellett. Hat ellenfelével szemben a spanyol négy játéknál többet soha nem veszített, és ez a „modell” működött a svájci klasszis ellen is. Mit tagadjuk, tökéletesen egyoldalú meccsen nyerte el Rafa Nadal sorrendben 10. RG-koronáját. Wawrinka egy percig nem festett úgy, mint aki ellent tud neki állni.

Jön Wimbledon. Osztapenko kedvenc borítása – itt nyert junior Grand Slam-et. Folytatja Párizst? Nadal ugyan már kétszer nyert itt, de réges-régen. És, ha minden igaz, ott lesz megint a melbourne-i győztes, a salakos versenyeket kihagyó Roger Federer is, a szerva-röpte „királya”. Meg a bosszúért lihegő Djokovics, meg a hazai pályán versenyző Murray. Kivárjuk.