Holnap eldől, megvalósíthatja-e elnöki, kormányzati programját Emmanuel Macron. A francia parlamenti választások második fordulójának mindenképpen az elnök pártja, a La Republique En Marche a nagy esélyese, ha a közvélemény-kutatások igaznak bizonyulnak, akkor meg is szerzi az abszolút többséget, 80 százalék körüli mandátumrészesedést is elérhet.
Az üstökösként feltűnt lendületes ifjú elnök és lendületben lévő még fiatalabb pártja komoly változásokat generált és még generálhat a francia politikai életben. Fölfigyeltek-e már rá, nem tudom, de ami a mélyreható francia politikai változásokat illeti, a szenzációs eredményű elnökválasztásokat és a parlamenti erőpróba első fordulóját, valami rendkívüli történt. Minden korábbitól eltérő politikai berendezkedés-politikai erőviszony rendszer alakult ki, de a Köztársaság „számozása” változatlantan maradt. Emmanuel Macron tiszteletben tartja azt, amit De Gaulle tábornok 1958-ban megteremtett, a Cínquieme République-et (Ötödik Köztársaságot), a folyamatosságot. Eszébe sincs semmit se fölrúgni, sőt, mindenhez ragaszkodik, ami immár hat évtizede létrejött.
Annyi eltéréssel, hogy ő lesz az első, aki a beharangozások szerint teljesen a maga arcmására alakíthatja a törvényhozást. A múlt heti első fordulós szavazás eredménye nyomán, 32 százalékos példátlan elsőbbség, 80 százalékos kormánypárti fölény körvonalazódik, egyetlen elődje se élvezte ezt a páratlan helyzetet. Törvényjavaslatok szavazásra bocsátásakor Macronnak semmi oka nem lesz a legcsekélyebb izgalomra se. De Gaulle-nak 1968 májusában 60 százaléknyi híve ült a Bourbon palotában, Mitterand idején 58 százalékos, így Macron jobbközéphez sorolt miniszterelnöke, - ha marad a helyén - jogos magabiztossággal jelenthette be, hamarosan visszatérhetnek az igazán demokratikusnak tartott arányos szavazásokhoz.
Pedig Macron szinte mindent a feje tetejére állított. Aki úgy vélte, hogy az Ötödik Köztársaság kivénhedt, teljesen elnyűtte magát, a Le Monde vezető publicistája szerint, végzetesen tévedett. Vegytisztasággal tévedett az is, aki azt hitte, hogy még a legkivénhedtebb politikai rendszer is „forradalmasítható”, ha óvatosan látnak hozzá. Még ha június 18- a után vélhetően Macron minden akadály nélkül hozzáfoghat az ország szociál-liberális átalakításához, minden látszat ellenére is, az ellenzék, a hajdan Sarkozyt követő Repulikánusok meggyérülése, a szocialisták és a lepenisták szinte teljes eltűnése dacára is, a vitaszellem valamennyire megőrződött. A legsürgetőbb reform, a Hollande adminisztráció támogatottságát mélybe taszító munka törvénykönyve ígérkezik a legnagyobb erőpróbának.
A leglátványosabb változás azonban az Élysée-palotában várható. A Chirac házaspár esetében, noha Jacques és Bernadette tizenkét éves államfői korszakában a legharmonikusabban élt együtt, külön lakosztályt foglalt el, François és Danielle Mitterrand, már hosszú ideje kerülte egymást. Most azonban teljesen új légkört alakított ki az elnöknél huszonnégy évvel idősebb hitvesnek nem csupán politikai, hanem a magánjogi állapota is. Brigitte Macron az államfővel teljesen egyenrangú első dáma. A szokásoktól és a hagyományoktól eltérően, egyenjogúan szálltak versenybe az Élysée-palotáért is. Előttük senki, egyetlen elnöki házaspár sem volt együtt a vetélkedés részese. Brigitte viszont egyenrangú szereplője volt a rendezvényeknek. Mindenhol, naponta együtt voltak - kampánygyűléseken, tévéadásokban, az „Előre a Köztársaságért” pártgyűlésein. Ha megválasztanak, - ismételgette Macron nyomban a küzdelem elején – nem rejtegetem el őt szokás szerint, minden pillanatban mellettem lesz, mert mindig ott is volt”. A kommentátorok meg is jegyezték, a politikai versengésekben „együtt adták el még az újságokat”is.
Ami jövő hétfőtől következik, valamennyiben természetesen más lesz. A látványosságok helyét teljes mértékben a komoly államügyek veszik át, és ha az impozáns parlamenti többség érvényesül is, az egykönnyen nem megy feledésbe, hogy ez a történelmileg mondhatni páratlan parlamenti jelenség, az első választási fordulóban a szavazóknak a felét hűvösen hagyta. Előrejelzések szerint vasárnapra tovább zuhan a választókedv, az első fordulós, történelmi mélypontot jelentő 48,71 százalékról 47 százalékra, amihez a biztos győzelem tudata is hozzájárul.
