Pető Péter: akkor van vége, ha mi mondjuk

Publikálás dátuma
2017.06.17 16:00
FOTÓ: Molnár Ádám
A magyar reménytelenség egy játékvezető tapasztalataiból regényben áll össze Pető Péternél, aki szerint Orbánnak igaza van: a foci lehetne az egyik kitörési lehetőség.

– Három hülye, három hülye! Magára veszi, ha ezt kiabálják a nézőtérről?

– Soha, aki ennyiszer hallotta magáról, hogy hülye, idióta, ostoba, annak ezek a szavak már keveset jelentenek.

– Szokta-e szidni a bírókat, partjelzőket, vagy elnéző velük?

– Miután abbahagytam a játékvezetést, évekig elképzelhetetlen volt, hogy kiabáljak a bíróknak. Aztán más sportágak eseményein már volt rá példa, azóta, tartok tőle, futballmeccsen is.

– Az lesz bíró, aki nem tud focizni, viszont szereti befolyásolni az eredményt?

– Dehogy, elvégre tanárnak sem az megy, aki nem tudja megtanulni a tananyagot, de osztályozni azért szeretne. A játékvezetés különös szakma, aki az első pillanatokban beleszeret, az a rabja marad.

– A bírói attitűd, az örök igazságkeresés érződik az „akkor van vége, ha mi mondjuk” szlogenben is. Ismerős a mondat? Emlékszik még rá?

– Kétségtelen, úgy szocializálódtam, hogy én fújom le a meccseket. A fordulatra természetesen emlékszem, a Népszabadság-ügy idején sokszor hajtogattam, az igazságtalanság miatti elemi felháborodás nem szülhet másfajta mondatokat.

– Akkor lett egyébként vége, amikor a Népszabadság szerkesztősége mondta? Vége van egyáltalán?

– Épp ez a lényeg, hogy nincs vége. A mondatot persze szűk értelemben szeretném igaznak tartani, hiszen az azt jelentené, hogy a lapot nem lehetett megölni, annak sincs vége. Ám valójában arról szól, hogy nem lehet feladni. Elemi kötelességünk az utolsó pillanatig küzdeni az olyan elnyomó, korrupt, hazug hatalom ellen, amelyik most uralkodik és amelyik kivégezte a Népszabadságot. Itt nem létezik kompromisszum, éppen ezért ma is azt mondom mindenkinek, aki képes még felháborodni, hogy csak akkor lesz vége, ha mi mondjuk azt, hogy vége van.

– Melyik komolyabb dolog? Naponta megtölteni egy újságot – online portált – releváns, közérdekű hírekkel és tényfeltáró írásokkal, vagy regényt írni?

– Egyformán komoly munka. Az életem eddig úgy hozta, hogy szövegekkel foglalkozhattam felnőttkorom minden napján. És okozott már ugyanakkora örömöt korrupciós ügy megírása, mint a lapzárta idején kiszúrt hiba észrevétele és javítása, vagy éppen egy mondat, amely megtalálja a helyét egy regényfejezetben.

– Első regénye focipályák körül játszódik. Megjelent-e a politika a vidéki meccsek és pályák környékén is?

– Nem tud nem megjelenni. A futball, ugye, a minden, a mindenben meg ott van az életünk, a rezsi, a csalódások, az önkormányzati döntések, a korrupció.

– Mekkora volt a legnagyobb összeg, amit ajánlottak egy elcsalt meccsért?

– Soha életemben nem kínáltak nekem pénzt a mérkőzés befolyásolásáért.

– Elképzelhető-e jó szándék Orbán Viktor stadionépítési és futballakadémia-alapító mániája mögött? Gondolhatja-e azt a miniszterelnök, hogy a foci olyan mint a box, a szegény gyerekek kiemelkedési lehetősége?

– Olyannyira elképzelhető, hogy én is ezt gondolom. Komplett magyarországi régiók vannak a legnyomorultabb uniós térségek között, román meg bolgár területek mellett. Az oktatás mellett a sport is kitörési lehetőséget jelenthetne, ám az Orbán-kormány koncepciótlan, eszetlen, mértéktelen és korrupt projektjei inkább csak ártanak.

– A meccseknek köszönhetően bejárta az egész országot. A regény írása közben utánanézett-e a mostani helyzetnek, vagy az emlékeire támaszkodott?

– Nem mentem újabb kört. A kétezres évek Magyarországát akartam megrajzolni, ehhez pedig az az élményanyag kellett, amit akkor megszereztem.

– A Leshatár című regény borítóján látható a klasszikus leshelyzet. arra számít, hogy ezek után soha többé nem kell elmagyaráznia a lesszabályt?

– Inkább arra, hogy minden korábbinál többször kérdeznek majd a lesről.

– Aki a hétvégéken hozzászokott a sárga és piros lapok kiosztásához, az hogy viseli a hétköznapokat?

– Válságtünet lett volna, ha suliban meg melóban is piros lappal közlekedek, idáig szerencsére nem jutottam. Az ugyanakkor tény, hogy talán nem véletlen, hogy az ember olyan munkát keres, amelyben dönteni kell. A döntések azonnalisága elkísér már az életemben.

– Mi lesz a következő regénye? Az is önéletrajzi ihletésű lesz?

– Még nem tudom, lesz-e egyáltalán. Ma az igenre tennék tétet, mert van történetem, amit el szeretnék mesélni. Azt hiszem, abban már kevesebb ok lesz engem keresni.

– Kiadója, a Kalligram minden évben jelentős számban adja a szépirodalmi díjak jelöltjeit és nyerteseit. Magasra pozicionálták az első könyvét, melyet szociográfiai utazásregénynek és generációs szerelmes- és szinglitörténetnek párhuzamosan olvasható. Ráadásul a foci – egészen pontosan a harmadosztályú meccsre járást szerető férfiak ábrázolásában valószínűleg egyedülálló teljesítményt tett le. Ízlésem szerint megbocsájthatatlanul megbocsájtónak hallom azt a hangot, ahogy az énekelgetős, szotyizós, beivós, reggel bocsánatkérős életekről ír.

– Mély kötelék fűz ahhoz a fullasztó, reménytelen, kegyetlen, ugyanakkor vad örömökkel teli világhoz, amelynek történetét el szerettem volna mesélni. Amikor kétely nélkül, kérlelhetetlenül ítélünk azok felett, akiknek nehezebb, tudnunk kell, hogy mi hagytuk őket magukra, mi zártuk be őket világvégi szegregátumokba. Ők meg képesek még így is élni. Persze nem olyannak képzelem az ideális világot, mint amilyennek ábrázolom ezt. De azt fontosnak tartom, hogy legyen tudásunk arról, sokan vannak ebben az országban, akik úgy élnek, ahogy tudnak. És sokan így tudnak.

NÉVJEGY
A 24.hu főszerkesztője, a megszüntetett Népszabadság egyik főszerkesztő-helyettese, politikai elemző, régebben nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Németh Gyula díjas sportújságíró, Junior Prima díjazott sajtó kategóriában. Első regénye Leshatár címmel jelent meg a Könyvhétre, hőse egy fiatal játékvezető, aki anekdotáin keresztül sajátos szemszögből mutatja meg a kelet-magyarországi reménytelenséget.



Gyors siker után jött a bukás a Monacónak

Publikálás dátuma
2019.02.22 10:30
Mbappé (29-esben) szerződtetése, majd eladása bőségesen megtérült
Fotó: AFP/ PASCAL GUYOT
A hercegségbeli labdarúgó klub a másodosztály megnyerése után nem sokkal már a Bajnokok Ligája elődöntőjében találta magát, napjainkban viszont az élvonalbeli kiesés elől menekül.
Mindössze öt év kellett a két orosz üzletembernek, Dmitrij Ribolovljevnek és Vagyim Vasziljevnek, hogy az egykoron a francia másodosztályban szerénykedő Monacóból bajnok csapatot csináljon az élvonalban. Ribolovljev 2013 januárjában tanácsadónak nevezte ki Vasziljevet, aki később vezérigazgató-helyettes és alelnök lett. Vasziljev próbálta maximalizálni a bevételeket, s kőkemény tárgyalásokat folytatott le. Tudta, hogy a Monaco nem lesz képes a Paris Saint-Germain modelljét lemásolni, ugyanis míg Párizsban több mint kétmillióan élnek, addig a hercegségben csupán negyvenezren.
Kezdetben Vasziljev nagynevű játékosokat igazolt, mint James Rodriguez, Radamel Falcao vagy Joao Moutinho, ám az idő múlásával egyre nehezebben volt képes betartani az európai szövetség (UEFA) pénzügyi szabályait, mivel nem tudott annyi szponzort bevonzani, mint korábban remélte.
A klub ezért változtatott átigazolási stratégiáján, s olyan játékosokat szerződtetett, akikben azt a lehetőséget látta, hogy később többszörös áron túlad rajtuk. Így tett a Monaco Kylian Mbappéval, akit 180 millió euróért értékesített a PSG-nek. Hasonló a története Lemarnak, aki 4 millióért érkezett, majd 70 millióért távozott az Atlético Madridhoz, de Benjamin Mendy, Fabinho, Bernardo Silva, Anthony Martial, Tiémoué Bakayoko, Layvin Kurzawa, Yannick Carrasco, Geoffrey Kondogbia és Guido Carrillo eladása is nem kevés profitot termelt.
A hosszú névsor is jelzi, hogy a Monaco rövid időn belül két sikeres csapatot felépített, a klub pedig az elmúlt öt évben mindig az első három között zárt a bajnokságban, miközben 2015-ben bejutott a BL negyeddöntőjébe, majd 2017-ben az elődöntőbe.
A Monaco egy fenntartható, nyereséges klubbá formálódott, a mostani szezonra azonban valami megváltozott. Ribolovljev nem kertelt, a napokban kijelentette, hogy az elmúlt év során komoly hibákat követtek el, ami a csapat pocsék teljesítményéhez vezetett.
A problémák Michael Emenalo érkezésével kezdődtek, a Chelsea-től szerződtetett sportigazgató ugyanis változtatni kívánt a klub átigazolási politikáján. A Monaco összesen 40-45 millió eurót költött két tizenhat éves játékosra (Pietro Pellegri és Willem Geubbels), akik ugyan tehetségesek, ám inkább a jövő, mintsem a jelen emberei.
Vasziljevet a napokban kirúgta Ribolovljev, s sajtóhírek szerint Emenalónak sem lesz már sokáig maradása. Vasziljev sorsa azzal pecsételődött meg, hogy menesztette Leonardo Jardim vezetőedzőt, aki képes volt gyorsan és folyamatosan jó csapatot kialakítani más-más játékosokból. Mindezt úgy, hogy a fiatal futballisták látványosan fejlődtek a kezei között.
A klub a nyáron több mint 300 millió euróért árusította ki a fél keretét, a 44 éves portugál tréner pedig nem tudta megformálni immár sokadszor megújuló csapatát. Októberben elbocsájtották, a helyére érkező, vezetőedzői tapasztalattal nem rendelkező Thierry Henry irányítása alatt pedig tovább süllyedt a tabellán a klub. A korábbi kiváló támadónak januárban megköszönték a munkáját, Ribolovljev pedig saját maga fordult Jardimhoz, hogy térjen vissza. „Bocsánatot kértem tőle a történtekért és megkértem, hogy térjen vissza” - nyilatkozta a szakember, aki elfogadta Jardim átigazolási javaslatait, s az ő kérésére szerezte meg Youri Tielemanst, Gelson Martinst, Carlos Viníciust és Adrien Silvát.
Jardim irányításával a klub valamelyest kilábalt a gödörből, a csapat legutóbbi három bajnokiján hét pontot gyűjtött, amelynek köszönhetően feljött a 16. helyre, azaz elmozdult a kiesőzónából.
Ribolovljev szerint eljött az idő a változásra, ezért Oleg Petrovot nevezte ki Vasziljev helyére. Petrov erős üzleti háttérrel rendelkezik, ugyanakkor nem beszél franciául. Ribolovljev elismerte, hogy hibákat követtek el, ám nem kizárt, hogy a legnagyobb hiba Vasziljev eltávolítása volt.
Frissítve: 2019.02.22 10:30

A VAR sem segített a Schalkén és a Juventuson

Publikálás dátuma
2019.02.21 18:51

Fotó: AFP/ JAVIER SORIANO
A keddi játéknapnál csak jobb jöhet – gondolhatták a szurkolók, miután előzőleg Liverpoolban és Lyonban sem született gól. Szerdán a Schalke otthonában, Gelsenkirchenben pályára lépő angol bajnokcsapat futballistája, Sergio Agüero (kicsit a papírformának megfelelően) már a 18. percben előnyt szerzett a Manchester City számára, viszont ami ezután következett, az sokkal inkább váratlan volt. 
A játékrész hajrájához közeledvén az angol csapatot erősítő Nicolás Otamendi tizenhatoson belüli kezezése után percekig állt a játék, Carlos del Cerro Grande játékvezető ugyanis a fülhallgatón keresztül érkező információk alapján tudott csak döntést hozni: végül büntetőt ítélt. A BL-ben éppen az első tavaszi nyolcaddöntőn, februárban debütáló videobírós (VAR) segítség korában ez kissé szokatlanul hangzik, de van rá magyarázat: a stadionban található VAR-monitor meghibásodott, éppen ezért a játéktér mellé helyezett képernyőn semmit sem lehetett látni. A spanyol játékvezetőt végül a VAR-személyzet segítette ki, a percekig tartó közélhúzás végén pedig a Schalke futballistája, Nabil Bentaleb értékesítette a tizenegyest.
Alig telt el néhány perc, mire Carlos del Cerro Grande ismét a büntetőpontra mutatott. Megint Nabil Bentaleb állt oda, aki újra betalált, a két tizenegyesnek köszönhetően 2-1-re vezetett a Schalke a szünetben. 
„Mindkét tizenegyes jogos volt, én hiszek a VAR-nak. Előfordul, hogy ellene érvelek, ez azonban most nem az a pillanat”– mondta el később a City vezetőedzője, Pep Guardiola. 
Guardiola egyébként a bekapott gólok ellenére részben elégedett lehet, dominánsabb futballal előrukkoló csapata ugyanis a második 45 perc végéhez közelítve fordított: Leroy Sané a 85., Raheem Sterling pedig a 90. minutumban volt eredményes. Mindez azért nagy szó, mert a 68. percben Otamendi kiállítása után emberhátrányban fejezte be a párharcot az angol bajnok.
„Csalódást keltő az eredmény. Hinnünk kell magunkban, aztán majd meglátjuk, hogy alakul a visszavágó” – magyarázta már a lefújás után a németek kétgólos játékosa.
Az Atlético Madrid és a Juventus összecsapása nem alakult olyan fordulatosan, mint a Schalke–City. Az olasz együttes meglehetősen gyenge játékkal rukkolt elő Madridban, ahol a házigazda kétgólos előnyt szerzett a visszavágóra: a 78.percben José María Giménez a 90-ben pedig Diego Godín talált be. 
Érdekesség, hogy a június 1-ei döntőnek is otthont adó Wanda Metropolitanóban is „szerepelt” a VAR: a 27. percben Felix Zwayer játékvezető először a büntetőpontra mutatott, amikor Diego Costa elesett a tizenhatoson belül, a VAR azonban felülvizsgálta az esetet, így „csak” szabadrúgás következhetett. Később, húsz perccel a vége előtt a korábban a Juventusban is futballozó Álvaro Morata vezetést szerzett az Atléticónak, Zwayer azonban rövid videózás után elvette a találatot, mivel a gólszerző előzőleg lökte Giorgio Chiellinit. 
„Persze, most nagyon csalódottak vagyunk, de ha hiszünk benne, még megfordíthatjuk a párharcot. Nagyszerű második mérkőzés kell hozzá” – elmélkedett Massimiliano Allegri, a Juventus edzője.

Magyarázat az obszcén gólörömre

Madridban óriási volt az öröm, amikor José María Giménez megszerezte a vezetést az Atléticónak, a csapat edzője, Diego Simeone azonban mindenkinél látványosabban ünnepelt: férfiasságát markolászva kiáltotta világgá boldogságát. „Játékosként is csináltam hasonlót, most viszont azért örültem így, hogy megmutassam a drukkereinknek, hogy van tökünk! Nem volt szép gesztus, ezt elismerem, de szívből jött.” 

A nyolcaddöntős program

Első mérkőzések Manchester United–PSG 0-2 Roma–Porto 2-1 Ajax–Real Madrid 1-2 Tottenham–Dortmund 3-0 Liverpool–Bayern München 0-0 Lyon–Barcelona 0-0 Schalke 04–Manchester City 2-3 Atlético Madrid–Juventus 2-0 Visszavágók Március 5., kedd Real Madrid–Ajax 21.00 Dortmund–Tottenham 21.00 Március 6., szerda PSG–Manchester United 21.00 Porto–Roma 21.00 Március 12., kedd Manchester City–Schalke 21.00 Juventus–Atlético Madrid 21.00 Március 13., szerda Bayern München–Liverpool 21.00 Barcelona–Lyon 21.00