Pető Péter: akkor van vége, ha mi mondjuk

Publikálás dátuma
2017.06.17 16:00
FOTÓ: Molnár Ádám
A magyar reménytelenség egy játékvezető tapasztalataiból regényben áll össze Pető Péternél, aki szerint Orbánnak igaza van: a foci lehetne az egyik kitörési lehetőség.

– Három hülye, három hülye! Magára veszi, ha ezt kiabálják a nézőtérről?

– Soha, aki ennyiszer hallotta magáról, hogy hülye, idióta, ostoba, annak ezek a szavak már keveset jelentenek.

– Szokta-e szidni a bírókat, partjelzőket, vagy elnéző velük?

– Miután abbahagytam a játékvezetést, évekig elképzelhetetlen volt, hogy kiabáljak a bíróknak. Aztán más sportágak eseményein már volt rá példa, azóta, tartok tőle, futballmeccsen is.

– Az lesz bíró, aki nem tud focizni, viszont szereti befolyásolni az eredményt?

– Dehogy, elvégre tanárnak sem az megy, aki nem tudja megtanulni a tananyagot, de osztályozni azért szeretne. A játékvezetés különös szakma, aki az első pillanatokban beleszeret, az a rabja marad.

– A bírói attitűd, az örök igazságkeresés érződik az „akkor van vége, ha mi mondjuk” szlogenben is. Ismerős a mondat? Emlékszik még rá?

– Kétségtelen, úgy szocializálódtam, hogy én fújom le a meccseket. A fordulatra természetesen emlékszem, a Népszabadság-ügy idején sokszor hajtogattam, az igazságtalanság miatti elemi felháborodás nem szülhet másfajta mondatokat.

– Akkor lett egyébként vége, amikor a Népszabadság szerkesztősége mondta? Vége van egyáltalán?

– Épp ez a lényeg, hogy nincs vége. A mondatot persze szűk értelemben szeretném igaznak tartani, hiszen az azt jelentené, hogy a lapot nem lehetett megölni, annak sincs vége. Ám valójában arról szól, hogy nem lehet feladni. Elemi kötelességünk az utolsó pillanatig küzdeni az olyan elnyomó, korrupt, hazug hatalom ellen, amelyik most uralkodik és amelyik kivégezte a Népszabadságot. Itt nem létezik kompromisszum, éppen ezért ma is azt mondom mindenkinek, aki képes még felháborodni, hogy csak akkor lesz vége, ha mi mondjuk azt, hogy vége van.

– Melyik komolyabb dolog? Naponta megtölteni egy újságot – online portált – releváns, közérdekű hírekkel és tényfeltáró írásokkal, vagy regényt írni?

– Egyformán komoly munka. Az életem eddig úgy hozta, hogy szövegekkel foglalkozhattam felnőttkorom minden napján. És okozott már ugyanakkora örömöt korrupciós ügy megírása, mint a lapzárta idején kiszúrt hiba észrevétele és javítása, vagy éppen egy mondat, amely megtalálja a helyét egy regényfejezetben.

– Első regénye focipályák körül játszódik. Megjelent-e a politika a vidéki meccsek és pályák környékén is?

– Nem tud nem megjelenni. A futball, ugye, a minden, a mindenben meg ott van az életünk, a rezsi, a csalódások, az önkormányzati döntések, a korrupció.

– Mekkora volt a legnagyobb összeg, amit ajánlottak egy elcsalt meccsért?

– Soha életemben nem kínáltak nekem pénzt a mérkőzés befolyásolásáért.

– Elképzelhető-e jó szándék Orbán Viktor stadionépítési és futballakadémia-alapító mániája mögött? Gondolhatja-e azt a miniszterelnök, hogy a foci olyan mint a box, a szegény gyerekek kiemelkedési lehetősége?

– Olyannyira elképzelhető, hogy én is ezt gondolom. Komplett magyarországi régiók vannak a legnyomorultabb uniós térségek között, román meg bolgár területek mellett. Az oktatás mellett a sport is kitörési lehetőséget jelenthetne, ám az Orbán-kormány koncepciótlan, eszetlen, mértéktelen és korrupt projektjei inkább csak ártanak.

– A meccseknek köszönhetően bejárta az egész országot. A regény írása közben utánanézett-e a mostani helyzetnek, vagy az emlékeire támaszkodott?

– Nem mentem újabb kört. A kétezres évek Magyarországát akartam megrajzolni, ehhez pedig az az élményanyag kellett, amit akkor megszereztem.

– A Leshatár című regény borítóján látható a klasszikus leshelyzet. arra számít, hogy ezek után soha többé nem kell elmagyaráznia a lesszabályt?

– Inkább arra, hogy minden korábbinál többször kérdeznek majd a lesről.

– Aki a hétvégéken hozzászokott a sárga és piros lapok kiosztásához, az hogy viseli a hétköznapokat?

– Válságtünet lett volna, ha suliban meg melóban is piros lappal közlekedek, idáig szerencsére nem jutottam. Az ugyanakkor tény, hogy talán nem véletlen, hogy az ember olyan munkát keres, amelyben dönteni kell. A döntések azonnalisága elkísér már az életemben.

– Mi lesz a következő regénye? Az is önéletrajzi ihletésű lesz?

– Még nem tudom, lesz-e egyáltalán. Ma az igenre tennék tétet, mert van történetem, amit el szeretnék mesélni. Azt hiszem, abban már kevesebb ok lesz engem keresni.

– Kiadója, a Kalligram minden évben jelentős számban adja a szépirodalmi díjak jelöltjeit és nyerteseit. Magasra pozicionálták az első könyvét, melyet szociográfiai utazásregénynek és generációs szerelmes- és szinglitörténetnek párhuzamosan olvasható. Ráadásul a foci – egészen pontosan a harmadosztályú meccsre járást szerető férfiak ábrázolásában valószínűleg egyedülálló teljesítményt tett le. Ízlésem szerint megbocsájthatatlanul megbocsájtónak hallom azt a hangot, ahogy az énekelgetős, szotyizós, beivós, reggel bocsánatkérős életekről ír.

– Mély kötelék fűz ahhoz a fullasztó, reménytelen, kegyetlen, ugyanakkor vad örömökkel teli világhoz, amelynek történetét el szerettem volna mesélni. Amikor kétely nélkül, kérlelhetetlenül ítélünk azok felett, akiknek nehezebb, tudnunk kell, hogy mi hagytuk őket magukra, mi zártuk be őket világvégi szegregátumokba. Ők meg képesek még így is élni. Persze nem olyannak képzelem az ideális világot, mint amilyennek ábrázolom ezt. De azt fontosnak tartom, hogy legyen tudásunk arról, sokan vannak ebben az országban, akik úgy élnek, ahogy tudnak. És sokan így tudnak.

NÉVJEGY
A 24.hu főszerkesztője, a megszüntetett Népszabadság egyik főszerkesztő-helyettese, politikai elemző, régebben nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Németh Gyula díjas sportújságíró, Junior Prima díjazott sajtó kategóriában. Első regénye Leshatár címmel jelent meg a Könyvhétre, hőse egy fiatal játékvezető, aki anekdotáin keresztül sajátos szemszögből mutatja meg a kelet-magyarországi reménytelenséget.



Vendég lesz a stadionavatón

Publikálás dátuma
2019.04.25 12:00

A története legjobb eredményére hajtó DAC-ban futballozó Vida Máté szép időszakot töltött el a Vasasban, ám nem valószínű, hogy a nyáron újra az angyalföldi csapathoz igazol.
A háromszoros magyar válogatott középpályás 2018 júliusában az NB I-ből kieső Vasasból igazolt a szlovák ligában pillanatnyilag második helyen álló dunaszerdahelyi csapathoz, amelyre rangadó vár, hiszen szombaton a Slovant fogadja.
Alig egy éve igazolt a DAC-hoz. Hozzászokott a dunaszerdahelyi hétköznapokhoz? Igen, bár ez azért érdekes kérdés, mert csak az edzéseken vagyok Szerdahelyen, a tréningek után egyből visszamegyünk Győrbe, ott élek Kalmár Zsoltival (Kalmár Zsolt a csapat egyik magyar labdarúgója, a trió Vida Kristopherrel teljes – a szerk.). De egyébként köszönöm, hozzászoktam, szeretek Dunaszerdahelyen készülni. Az emberek barátságosak, gyakran odalépnek hozzám is egy-egy közös fotóra, ez jó érzés.
Egy sérülés miatt korábban kihagyott néhány meccset, eddig 30 alkalommal lépett pályára a DAC mezében. Milyennek látja a szlovák futball színvonalát a magyar élvonal után? Ha a technikai tudást vagy a meccsek színvonalát nézem, nem mondhatom, hogy a szlovák futball sokkal jobb, mint a magyar sőt, lehet, hogy technikásabb a magyar foci. Fizikálisan, tempóban, gyorsaságban viszont a szlovák labdarúgás előrébb jár, és itt még csak a kisebb csapatok elleni tapasztalataimat mondom. A Slovan vagy a Zsolna elleni meccseken komolyabb minőségű játékosokkal találkozunk, talán nem véletlen, hogy ezekből a csapatokból évről évre elvisznek futballistákat topligákba. Azért mondok egy saját példát is: tőlünk például a skót Celtic igazolta át a fiatal csatárt, Vakoun Bayót januárban.
Az edzések intenzitásán is múlik, hogy a határ túloldalán gyorsabb a játék? Ez biztosan szakemberfüggő is. A mi edzőnk, Peter Hyballa – jó értelemben – őrült munkamániás, bármit csinálunk, azt maximális tempóban kéri tőlünk. Rengeteg videózásunk van, de mindenre kitér a konditermi tréningektől az egyéni edzésekig. Eddig sem voltak rossz edzőim, de Peter Hyballa mind közül kiemelkedik.
Érte már atrocitás azért, mert egy magyar identitású csapatban magyarként futballozik? A Slovan régi stadionjában az ősszel kapjuk az ívet rendesen, amikor vonultunk be, székeket dobáltak felénk. Ez jó érzés volt, gondoltam ha már felismernek, valamit csak letettünk az asztalra. De ez nyilván csak vicc. Persze, a legtöbb stadionban fütyül a közönség, amikor a mi szurkolóink a magyar Himnuszt éneklik, nem veszik jó néven a magyar szót és a zászlókat sem, de ezzel már megtanultunk együtt élni. Egyébként hozzátenném, Szlovákiában közel sem árad olyan szintű gyűlölet a magyarok iránt, mint azt sokan gondolják.
Érdekes tapasztalat volt, de a Nagyszombatban rendezett szlovák–magyar Európa-bajnoki selejtezőn a helyiek között járva magam sem éreztem ellenséges hangulatot. Jó, volt már olyanra példa – éppen a nagyszombati stadionban – egy Trnava–DAC mérkőzésen, hogy az egyik csapattársam szülei magyar rendszámú autóval jöttek és hát, hogy is mondjam, azt egy kicsit megpiszkálták akkor. Gondoltam rá, hogy kimegyek a selejtezőre, de úgy voltam vele, hogy hasonlóra nincs szükségem. Ezzel együtt továbbra is úgy gondolom, hogy nem olyan komoly ez az ellentét, mint ahogy azt sokan gondolják.
Szombaton a már bajnok Slovant fogadják, a pozsonyi csapat drukkerei hírhedten magyarellenesek. Milyen miliő övez egy DAC–Slovan összecsapást? Noha Magyarországon nem játszottam az Újpestben és a Fradiban sem, szinte minden meccset nézek a tévében, ez alapján pedig egy derbihez tudnám hasonlítani a DAC–Slovant. Ez a párosítás körülbelül egy magyar–szlovák párharcnak felel meg. Szinte mindig telt házas mérkőzés, legutóbb Pozsonyban is 15 ezer ember szurkolt a helyszínen. Egy ilyen rangadónak mindig nagyobb a tétje, mint a három pont, ezt mi is átérezzük, de ezt az egészet kicsit nehéz elmagyarázni, érezni kell.
A bajnoki címről már biztosan lemaradtak, de a rangadó tétje részben az is, hogy megszilárdítsák második helyüket a tabellán. Ilyen előkelő pozícióban még sosem zárt a DAC. Az őszi szezonunk extra volt, a tavaszit viszont rosszul kezdtük, rengeteg sérülés és formaingadozás hátráltatta a csapatot. Az utóbbi három meccsünket ugyanakkor viszonylag simán hoztuk, szerintem remek formában vagyunk – remélem, ez a lendület Slovan ellen is kitart majd. Történelmi eredmény volna a második hely megőrzése, de az idény előtt ez volt a cél is. Persze, titkon bíztunk benne, hogy már az idén bajnokok lehetünk, de a Slovan ebben az idényben még veretlen, így nem könnyű tartani vele a lépést.
Követi előző csapatát, a magyar másodosztályban egyre ígéretesebb pozícióban álló Vasast? Ha tehetem, nézem a mérkőzéseket és szurkolok a Vasasnak, örülök, hogy a nehezebb szezonkezdet után még reális esélye van a feljutásra.
Érdekes egybeesés, de volt klubja éppen egy DAC elleni mérkőzéssel avatja júliusban az új Illovszky-stadiont. Nagyon várom már. Amikor tavaly nyáron eligazoltam, nem gondoltam volna, hogy én is ott lehetek majd az új Vasas-stadion megnyitóján. Bevallom, annak is örültem volna, ha erre nézőként van csak lehetőségem. Biztosan különleges mérkőzés lesz.
Mivel a Vasas úgy engedte el tavaly nyáron, hogy a szerződésben visszavásárlási jogot kötött ki magának, adódik a kérdés: melyik csapatban fog futballozni a stadionavatón? Szinte minden nap megkapom ezt a kérdést a Vasas-drukkerektől, én viszont nem szeretnék áltatni senkit, a nyártól biztosan nem leszek a Vasas labdarúgója. A kivásárlási záradék egy olyan összeg, amely egy magyar csapatnak túl drága, de nem is ez a legfőbb oka. Később, egyszer még el tudom képzelni, hogy a Vasasban futballozzak, most viszont más céljaim vannak – jelenleg jó helyen vagyok Dunaszerdahelyen.
Frissítve: 2019.04.25 14:18

A lipcsei futballmese folytatódik

Publikálás dátuma
2019.04.25 11:00

Fotó: AFP/ Marvin Ibo Güngör
Két éve a Bajnokok Ligájában is szerepelt a két magyar válogatott labdarúgót, Gulácsi Pétert és Willi Orbánt is foglalkoztató RB Leipzig, amely idén először bejutott a Német Kupa döntőjébe is.
Az energiaitalok gyártásával és forgalmazásával foglalkozó cégóriás, a Red Bull 2009-ben alapította meg Németországban az RB Leipziget. A cél már az indulásnál a csúcs, a Bundesliga-szereplés és a minél korábbi BL-részvétel kiharcolása volt. A klubnak a kezdetektől sokkal több ellendrukkere volt, mint saját szurkolója. A riválisok rajongói nem tudták elfogadni, hogy egy komoly hagyomány nélküli csapat az anyagi lehetőségeivel élve "megvásárolja" a sikereit. A Red Bull Leipzig 2009. szeptember 13-án az ötödosztályban 1065 néző előtt a Budissa Bautzen ellen játszotta első bajnoki mérkőzését, amely 1-1-es döntetlennel ért véget. 
A lipcseiek magabiztosan végeztek a szezon végén az élen és feljutottak a negyedik vonalba. A klub vezetői ennek ellenére pont a születésnapján váltak meg Tino Vogel vezetőedzőtől. Az indoklás szerint a magasabb követelmények teljesítéséhez más típusú szakemberre van szükség. Az együttest megerősítették korábbi másodosztályú játékosokkal, az RB Leipzig mégsem tudott feljutni. Az elnökség úgy döntött, vissza kell hívni Vogelt a kispadra, erre Andreas Sadlo klubelnök bejelentette lemondását, utódja Dietmar Beiersdorfer lett. 
Mivel a következő szezonban is botladozott az együttes, Beiersdorfer nemcsak a trénert küldte el, hanem Dietmar Krug sportigazgatót is. Mivel a feljutás második nekifutásra sem sikerült, Beiersdorfernek és az általa hozott sportigazgatónak, Thomas Linkének is mennie kellett. Ekkor érkezett Ralf Rangnick a klubhoz, aki a Red Bulltól szabad kezet kapott. Rangnicknak egyetlen feltétele volt: az addig ismeretlen Alexander Zornigernek kell lennie a vezetőedzőnek. 
Zornigerrel az RB bajnok lett és az osztályozót is megnyerte (a negyedosztályban hat csoportban zajlanak a küzdelmek, a bajnokok három párban oda-visszavágós párharcban csapnak össze, és csak ezek győztesei kerülnek fel a harmadik vonalba).
Ekkor új problémával szembesült a klub: a profi bajnokságban nem viselhetik cég nevét a csapatok, ezért a Red Bull Leipzig licenckérelmét első fokon elutasították. Az egyesület Rasenballsport Leipzigre változtatta nevét, de az RB előtag maradt.  Nyilvánvaló, hogy a cég nem szállt ki a klubból, viszont már nem volt jogi akadálya a harmadosztályú szereplésnek. Az együttes azonnal felkerült a másodosztályba, ahol a cél a feljutás volt az élvonalba. 
A 2015/2016-os szezont a reméltnél rosszabbul kezdte az együttes, ezért menesztették Zornigert, ám az utódját nem sikerült megtalálni, többek között olyan szakemberek, mint a jelenleg a PSG-t edző Thomas Tuchel utasították vissza a megkeresést. Az edzők attól féltek, későbbi elhelyezkedési esélyük csökken, ha az országosan utált klubnál vállalnak munkát. Más megoldás nem maradt, a sportigazgató Rangnick lett a vezetőedző is, de feljuttatni nem sikerült a csapatot, amely ötödik lett. Ebben a szezonban már magyarok is voltak a klubnál: pályaedzőként jutott szerep Lőw Zsoltnak és a kapuban (vagyis kezdetben inkább a kispadon) Gulácsi Péternek. Mindketten a Red Bull Salzburgtól érkeztek, ahol szintén Rangnick látta el a sportigazgatói feladatokat.
A 2016/17-es idényben összejött a feljutás, a legmagasabb osztályban Rangnick már nem vállalta a kettős terhelést a Leipzignél, az osztrák Ralph Hasenhüttl ült le a kispadra, akivel első élvonalbeli szezonjában második lett az együttes és a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepelhetett.
Nyolc évvel és egy nappal az indulás után, 2017. szeptember 14-én az RB Leipzig a Monaco elleni 1-1-gyel mutatkozott be a BL-ben, ahol jó eséllyel a következő idényben is a főtáblán szerepelhet, hiszen a csapat néhány fordulóval a vége előtt megnyugtató pontelőnnyel harmadik a német ligában (az első négy helyezett automatikusan BL-szereplő). 
A lipcsei futballmese újabb fejezete keddi lapzártánk után íródott, amikor az együttes Gulácsival és Willi Orbánnal a soraiban 3-1-re nyert a másodosztályú Hamburg otthonában és története során először bejutott a Német Kupa döntőjébe. A kispadon megint Rangnickkal, aki Hasenhüttl tavaly nyári távozása után (a szakember megsértődött, mert nem hosszabbították meg a lejárat előtt egy évvel újabb esztendővel a szerződését) kizárólag erre a szezonra vállalta a tréneri feladatokat. A következő idényben a Hoffenheimtől érkező Julian Nagelsmann lesz a szakvezető.
Frissítve: 2019.04.25 11:00