Franciaország a második világháború óta talán most megy keresztül a legnagyobb változásokon. A hagyományos pártok, különösen a szocialisták teljesen visszaszorultak, az emberek olyan politikusban és pártban bíznak, amelyről legfeljebb annyit tudnak, hogy több Európát akar.
Emmanuel Macron eddig rendkívüli ügyességről tett tanúbizonyságot. Első kormányába jobb- és baloldali politikusokat egyaránt bevont, ezzel is jelezve, mindenkire számít. Ám nemcsak ez a hozzáállás tetszett honfitársainak, hanem külpolitikája is: bírálta a Párizsi Klímaegyezményből kilépett Donald Trumpot, s felhívta a Brexitre készülő britek figyelmét arra, még meggondolhatják magukat.
A kegyelmi időszak azonban véget ér a köztársasági elnök számára. Francois Hollande elnök példája mutatja a legjobban: nem elég megszerezni a hatalmat, s biztos többségre támaszkodni a parlamentben, meg is kell tartani azt. Gyakran a jó intézkedések sem elegendőek, egy francia államfőnek egyben a néplélek gyógyítójának kell lennie. A kiváló fellépés sem mellékes. Nicolas Sarkozy ez utóbbiban például nagyon jó volt, a gazdaság élénkítésében viszont annál kevésbé.
Macronnak megvan a terve arra, hogyan tartsa meg a hatalmat. Ennek lényege: minél hamarabb túlesni a népszerűtlen intézkedéseken, mert így az emberek hamarabb érzékelhetik a sokkterápia kedvező hatásait. Ezek az elképzelések nem nélkülözik a veszélyeket. Már szeptemberben elfogadtatná a parlamenttel a munkaügyi reformot, amit a szakszervezetek úgy értelmeznek, hogy az elnök ki akar venni a kezükből minden jogkört. Ha folyamatos sztrájkokat hirdetnének, az elnök népszerűsége megindulhat lefelé a lejtőn. Macron ezenfelül más konfliktusokat is kénytelen lesz vállalni: csökkenteni akarja a közalkalmazottak és a parlamenti képviselők számát. Többször is szembe kell mennie az árral, ha csökkenteni akarja a kiadásokat, és serkenteni a gazdaságot. Látszólag szinte lehetetlen feladatra vállalkozott. Mégis, van esélye arra, hogy sikeres elnökként kerüljön be a történelembe. Ha elbukna, az Európa számára is végzetessé válhatna.
