népszavazás;Olimpia 2024;Momentum Mozgalom;

2017-06-23 08:03:00

Hol marad a népszavazás?

Ez év január közepén egy fiatalokból álló független civil csoport - borsot törve a kormányzó és a fővárost is uraló hatalom orra alá, s egyben az állóvízben dagonyázó ellenzéki pártoknak is utat mutatva - aláírásgyűjtésbe kezdett egy budapesti helyi népszavazás kiírása végett. A lécet magasra tették: a 2024-es olimpia rendezési jogáért benyújtott pályázat visszavonatása volt a tét.

A törvény szabta határidő szoros volt: 30 nap alatt kellett a magukat Momentum Mozgalomnak nevező fiataloknak 138 ezer érvényes aláírást összegyűjteniük. Őszinte lelkesedésük hatalmas sikert aratott: már az első napokban közel 50 ezer aláírást gyűjtöttek össze. A várható eredményből való részesedés lehetősége még az addig lapuló pártokat is felbátorította. Sorra settenkedtek elő rejtekhelyeikről, néhány ezer aláírást hozva magukkal.

A határidő utolsó napján a Momentum a szükséges 138 ezer aláírás helyett 266.151 aláírást nyújtott be ellenőrzésre. Az aláírások mennyiségétől megrémült kormány soron kívüli határozatában kétségbeesetten rögzítette: "Budapest olimpiai rendezési pályázata esélytelenné vált. Ebben a helyzetben csak az a felelős döntés, ha a Fővárosi Közgyűlés és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke az Olimpia rendezésére irányuló pályázatot visszavonja”: A MOB javaslatára a fővárosi közgyűlés - remélve, hogy a jogorvoslat során a bíróság által kimondandó okafogyottságra hivatkozva a népszavazást nem kell megtartani – korábbi döntését hatályon kívül helyezve, vissza is vonta a pályázatot.

Az aláírások ellenőrzése során gyorsan kiderült, nem is lesz szükség az összes vizsgálatára. A Fővárosi Választási Bizottság (FVB) március 7-i határozatában kimondhatta az eredményt: „az ellenőrzött érvényes aláírások száma: 151.239.” Ezzel a többi aláírás ellenőrzésétől el is tekintettek. A jogorvoslat során a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) határozatában az FVB által megállapított számszerűséget megváltoztatva kimondta: a fővárosi szintű helyi népszavazási kezdeményezés támogatására gyűjtött érvényes aláírások száma elérte a helyi népszavazás elrendeléséhez szükséges - 139.196 - számot. E határozat jogszerűségét a Kúria – eltérő indokolás mellett – jóváhagyta. Döntése március 24-én jogerőre emelkedett. Ezzel kezdetét vette a helyi népszavazás kötelező elrendelésének procedúrája.

Népszava fotó/Molnár Ádám

Népszava fotó/Molnár Ádám

A népszavazási törvény értelmében az aláírások ellenőrzésének eredményéről - az azt megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül - a FVB elnöke tájékoztatja a főpolgármestert, aki e tájékoztatást a kézhezvételét követő legközelebbi testületi ülésen (közgyűlésen) bejelenti. A fővárosi közgyűlésnek a helyi népszavazás elrendeléséről a bejelentést követő 30 napon belül kell döntést hoznia, amely határozatot az önkormányzat hivatalos lapjában, illetve a helyben szokásos módon közzé kell tenni.

Ma már júniust írunk és a fenti határidők leteltek, de a tétlenség okáról a helyi népszavazás törvényi jogosítottjának, a főváros választójogú polgárának nincs tudomása. A FVB elnöke is hallgat. Sőt, jogsértő módon az írásban megküldött közérdekű adatkérésre nem válaszol. A főpolgármester talán nem így fog eljárni? Hol vannak a híres jogvédő civilszervezetek és miért mozdulatlanok a törvényességért felelős állami szervek, no és az ellenzék egymással is viaskodó pártjai? Miért nem törődik mindezzel az ügy elindítója? Ja, hogy időközben párttá szerveződött, és most már illik neki is ekként viselkedni? Pedig egy hiteles szervezetnek amit elkezdett, illenék be is fejeznie. Azaz, a helyi népszavazás elrendeléséért és lefolytatásáért kardoskodnia, mindaddig, amíg a népszavazás „okafogyottságát” jogerős bírói döntés, illetve utólagosan megalkotott törvényi szabály nem mondja ki. Ez utóbbi nálunk amúgy gyorsan szokott lezajlani.

De akár új feladatokat is lehetne keresni. Például: összeférhető, összeegyeztethető, kívánatos és fenntartható-e – jogilag vagy etikailag, esetleg csak a mindennapokban elvárható/megkövetelt tisztesség szempontjaival – az a mai helyzet, hogy a FVB elnöke és egy másik tagja ugyanannak az egyetemnek az alkalmazottja, amelynek rektora és utasítást adó munkáltatói joggyakorlója azonos a NVB elnöki tisztét betöltő személlyel? A tisztesség oldaláról megközelítve a kérdésre biztos a negatív válasz. De a tudomány szabadsága oldaláról sem összeegyeztethető a politikától aligha mentes NVB elnöki tisztség az egyetemi rektori cím méltóságával és függetlenségével, már csak létrejöttük különbözősége miatt sem.