Pető Péter debütáló kötetének főhőse a mezőkövesdi Kóbor Tamás magyar-német szakos egyetemista, akinek az életét a futball, közelebbről a játékvezetés tölti ki. Az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélő alsóbb osztályú futballmérkőzéseket vezet, de az az álma, hogy kitörjön – mind első generációs értelmiségiként, mint bíróként – ebből a közegből, és följusson a csúcsra, ami (legalábbis számára) az NB I-es osztályt jelenti.
Ami persze: metafora. Hiszen ebben a regényben Kóbor Tamás személyében egy egész nemzedék, a mai huszonéves generáció harcol a feljebbjutásért. A saját, valós szerzői tapasztalatokat sejtető történetekben az életükért olyan fiatalok futnak, akik Magyarország anyagi és szociokulturális nyomorúságtól szenvedő peremvidékén élnek, s elveszettségre ítéltettek mind családi helyzetüktől, mind születési helyüktől fogva. Habár főhősünk feltűnően szabadszájú, dühös, elkeseredett hangú monológjai falusi és kisvárosi focipályákon születnek, ám egyúttal (érezhetően tudatos szerzői fogással) szociográfus igénnyel adnak sötét látleletet Nógrád, Heves, Borsod és Szabolcs reménytelenségbe taszított településeiről.
Kóbor szemében a bajok gyökere mindenütt ugyanaz: kulturálisan a korlátoltság és a műveletlenség; gazdaságilag az elmaradottságot fenntartó földrajzi elhelyezkedés; politikailag a minden emberi szempontot fölülíró hatalmi érdekek kíméletlen érvényesítése. E világban az önkormányzatnak arról kell döntést hoznia, hogy a helyi focicsapatot támogatja-e 300 ezer forinttal, vagy ezt a pénzt elrakja télire fűtésre; e régiókban az egyetlen menedék az Ápoló nevű kocsma, az egyetlen művelődési lehetőség az Elefánttakony nevű diszkó, és megaludni csak a Szíven Szúrtak Szállodájában lehet; e pályákon Balta, Dömper, Gerenda, Kamra, Koton, Lemez, Slag és ehhez hasonló becenevű játékosok szaladgálnak, többségükben fásult falusi alkoholisták, akiknek esélyük sincs az emberhez méltó, jobb életre.
Habár az én olvasói ízlésemnek Kóbor Tamás szövegelése sok helyütt indokolatlanul trágár, a humorossággal ellenpontozott bölcselkedései pedig olykor nagyon fárasztók, azt el tudom fogadni, hogy ennek a kiábrándult huszonéves figurának a szájába ezt a hangot kellett adni. Hiszen a szerző egy lesre futott nép fájdalmát üvölti világgá – és ez a nép hiába is várná az Igazságot odafentről: a regény belső logikája szerint nincs olyan Mennyei Bíró, aki nekünk fújna.
Info:
Pető Péter: Leshatár
Pesti Kalligram, 2017.
256 oldal
2990 Ft
