„Naplopásra és léhűtésre kijelölt hely”, hirdetik a pécsi Korhely Étterem és Pub bejáratánál, és ez oly sokszor jólesne, hogy az embernek kedve támad bemenni. Meg aztán, ahol a humor otthonos, hátha főzni is jól tudnak. Tulajdonképpen az egész pub belsejének humora van, annyira őrülten telehalmozták meglehetősen eklektikusan tárgyakkal. Általában régiekkel, így a retro érzés is erőteljesen jelen van. Régi rádió, demizson, különböző üres borosüvegek, sárguló újságok falra ragasztva, egykori fémtáblákon ma már mulatságos üzemi feliratok, vagy éppen Ady-kép és tőle vers is a falon, a bárpultnál pedig tudatják, hogy ez a Korhely csapszék. Mindehhez azért korszerű plazmatévé is társul. Az almáriumban pedig degu nevű állatkák tanyáznak.
A fapadlót feltűnő módon szalma borítja. Az asztalokon mogyoró, 150 forintért fejenként korlátlanul majszolható. Azt is írásban tudatják velünk, hogy „Héja a földre is dobható (sőt!)” A szalmának különben ez az értelme, amikor már nagyon ropog a vendégek és a felszolgálók lába alatt a mogyoróhéj, szalmával együtt könnyen felsöpörhető. Azt már a hely szellemének megfelelő, jó humorérzékű pincértől, Papp Attilától tudom meg, hogy többen nem merik a földre dobni, illedelmesen az asztal szélén gyűjtögetik, aztán esetleg jól meglepődnek, amikor a pincér egy gyors mozdulattal lesepri az egészet.
Szóval végtelenül laza helyről van szó, a pincérek a lehető legnagyobb nyugalomban flangálnak rövidnadrágban és pólóban. Most, nyáridőben, amúgy is a főutcára kilógó teraszon ücsörögnek a legtöbben, bár vannak, akik a mellékutcába belógó csendesebb részt kedvelik inkább, ahol az étterem is található, és ahol sokkal kevésbé bámulnak bele a sétálóutcán sűrűn korzózók a képükbe meg a tányérjukba.
Persze, hogy az étlapon is találhatók jópofaságok, mondások, például, hogy „A bort tisztán, a sört piszkosul szeretem”. „Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra!” Ez egyébként eléggé egyértelművé teszi, ha eddig netán bárki számára nem lett volna világos, hogy bár vannak kímélő ételek, nem feltétlenül a vonalaikat féltő diétázók helyéről van szó. Az étteremről lelkesen beszélő Vass József üzletvezető mondja is, hogy itt akár egy főétellel jól lehet lakni, és hát tényleg mindenből meglehetősen emberesek az adagok. Főleg magyaros a konyha, de azért nemzetközi is, például mexikói fogások ugyancsak rendelhetők a ma már nem divatos, soktételes kínálatból. Nem gondolnak újra totálisan semmit, nem is a legmodernebb konyhatechnológia élharcosai, de az az elvük, hogy szinte mindent egy kicsit másként csinálnak, mint másutt, még akár az olyan evidens dolgot, mint a cézár salátát is.
Az étlap meglehetősen szemléletes, időnként szintén poénra hajtó, eszelős fantázianevekkel, mint például a nyelvtörőnek is beillő Moszkvicsslusszkulcs, de képekkel és szöveggel mindent megmagyaráznak. A pub egyik cégérével, korhelylevessel kezdünk. Erről például ez olvasható: „Savanyú káposzta, füstölt csülök, füstölt kolbász és egy jó adag önbizalom, amitől e levestől leesik az állad (tejföllel az igazi...)” Mutatós fémkondérban érkezik, nincs kispórolva belőle semmi, a savanyú íz ideálisan elegyedik a füstölttel, sűrű a lé, és hát a tejföl sem zsírszegény. Az omlós húsú, szintén sűrű szarvasgulyás legalább ennyire laktatóan finom. És mivel máris kezdek jóllakni, könyörgőre fogom, vegyék komolyan, hogy mindenből csak kis kóstolókat kérek. De azzal replikáznak, hogy mégiscsak nagyobb adagban adja ki az étel az igazi formáját, úgy látványos, aztán csak létrejön a kompromisszum Kovács Gyula ifjú, tehetséges szakáccsal, aki Kiss Krisztián séf szabadnapján főz nekünk.
Az étlapon rosé módra kínálják a narancsmártásos kacsamellet, de ezt kicsit túlsütik, így némiképp szárazabbá válik a hús, mint kívánatos. A hozzáadott, gusztusosan megpirult, hengerformában tálalt gratini burgonya viszont remek. Az alaposan megfokhagymázott tarjából kiváló cigánypecsenye készül, amit nem csak a szokásos, pirított, húsos szalonnából készült kakastaréj dob fel, hanem az egészben sült hagymából formázott rózsa is. Az ízletes szarvascombot ribizlimártás teszi édeskésen pikánssá, forró burgonyafánkkal igen figyelemreméltó. A bélszín steak éppen olyan, amilyenre kérem, megfelelően, a hús zamatát jól kiadva angolos, feta sajttal töltött erős paprika és gyönyörű aranysárgára pirult steak burgonya fokozza a hatást. Az ételsor lezárásaként a dupla csokis muffin tejszínhabbal, ribizlivel, naranccsal, menta levéllel felturbózva alapjában véve klasszikus és finom.
A Korhelyben nem váltják meg a világot, eszük ágában sincs gasztroforradalmat csinálni. Jó színvonalon, megbízhatóan, reális árakon főznek. És, hogy a vendég, amikor fizet, akkor se feltétlenül a fogát szívja, hanem mosolyogjon, megnyugtatják: „Áraink tartalmazzák a mindenkori áfát, béfát, víz-, gáz-, villany- és egyéb közműdíjakat...”, és még másokkal együtt, a deguk etetési költségét is felsorolják. Az a helyzet, hogy itt tényleg jókedve lesz az embernek.
* Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be a séf kalauzolásával.
