Még akkor is, ha az előadó John Fogerty, az 1960-as évek második felének és a ’70-es évek rockbandájának ikonja. Fogerty volt a CCR a frontembere és az intelligens, de mégis megjegyezhető dalok szerzője, aki noha több hangszeren is játszik, gitárjátékával irányította leginkább magára a figyelmet.
Az együttes, amely fennállása öt évében csak az Egyesült Államokban huszonhat millió példányban adta el albumait, ’69 nyarán fellépett Woodstockban is. Azóta majdnem ötven év telt el, jegyzi meg John Fogerty az antwerpeni koncertjén, a város legnagyobb arénájában, a Sportpaleisban. Akkor mintegy négyszázezer ember tombolt az ikonikus amerikai fesztiválon, de a belgiumi közönség is észbontó: a körülbelül tizennyolcezer ember befogadására alkalmas helyszín dugig tele van. Fogerty pedig abszolút mindent megtesz annak érdekében, hogy azt adja közönségének, amiért jöttek. Miközben a háttérben hol a színpadon zajló történéseket, hol a banda múltjából és a vietnami háborúval kapcsolatos képsorokat látunk, a déli rock hagyománya valóban megelevenedik. (Fiai, a gitáros Shane és a mikrofont ragadó Tyler kiegészítik apjuk sokirányú tehetségét a színpadon; és nem csak régi zenét játszanak.)
Ha egy-egy dal enyhén lerövidítve hangzik el (ilyen a Susie Q, az együttes debütáló albumáról, vagy a Run Through the Jungle, amely a pszichedelikus rock határát súrolja), azt tökéletesen kárpótolják a nagy slágerek. Az, hogy Fogerty mellékesen hetvenkét éves lett a közelmúltban, mit sem számít. Miközben őrületesen fut végig a színpadon a kétórás show alatt, nem kevés kilométert tesz meg. Az, ahogyan csépeli a gitárját, világszínvonal, de reszelős baritonhangja sem változott sokat. Döbbenetes elevenség: benne ott van a pörgős és dögös rockzene. Hiába énekli, nagyon is a szerencse fia (Fortunate Son).
Info: John Fogerty antwerpeni koncertje a Sportpaleisban.
