A valóság 2017 nyarára oda jutott ebben az országban, hogy már alig létezik.
Kedden a Bálna gyomrában a kormányfő a Fidesz frakciójának és a meghívottaknak szemkápráztató virtuális világot festett fel. Hosszú évek teltek el a hatalom bűvöletében, amíg ezt a bomlott világot megszilárdította magában, s létezését elhitette híveivel, akik a megélhetés reményében és egy racionális rendszerváltás félelmében tapsolnak neki. De mindannyiunkat e világba tuszkolna. El akarja hitetni velünk, hogy Európában, „a demokrácia őshazájában az embereket nem kérdezi meg senki”. Tehát az európai hatalmak illegitimek. Hogy senki, csak a Fidesz-KDNP kíváncsi „az emberek” véleményére, hogy aztán a nemzeti konzultáció „kérdőívét” visszapostázó 1,8 millió emberből hirtelen egy egész nemzet támadjon fel, amely egységesen a miniszterelnök mögött áll Brüsszellel szemben. A többi hatmillió vak, nem része a nemzetnek, gondoljon bármit is.
Európa az őrült ötletek csimborasszójaként, egy magát felsőbbrendűnek képzelő, elszánt és sikeres pénzembernek, a kiterjedt, az embercsempészek és az illegális bevándorlást segítő civil szervezetek közös, titkos maffiahálózatát működtető spekuláns, királycsináló Soros Györgynek hajbókol, s a közösség életére tör. Brüsszel Európája felé tartunk, nem a nemzetek Európája felé, amelyet Orbán, a nagy eurorealista nem homokra, hanem valóságos, sziklaszilárd alapokra akarna építeni. Az ő hazug valóságára.
Nyomai vannak azért itt a pragmatizmusnak is. A lázadás évéről ugyan már nem beszél. Nem akar részt venni abban a német történelemhamisítási kísérletben sem, amely a migránsok 2015-ös beengedését Németország helyett Magyarország nyakába akarná varrni. Sőt, csendes imát mond a "varrónő" Angela Merkel őszi győzelméért, feledve, hogyan verte át a német kancellárt (is) a 2015-ös Baross téri „humánkatasztrófával”. Hát, igen, „a nemzetszolgálat néha személyes áldozatot is kíván”, jegeli vitáját a németekkel, mert kissé azért tart „régi barátunktól, (a szocdem Martin) Schulz elvtárstól”.
Hagynánk is magára a kormányfőt, hadd ácsorogjon jegelve az európai vártán, ha világának délibábja el nem vakítaná magyar mindennapjainkat.
A hét elején Simicska Lajos Hír TV-je adta hírül: a Jahn Ferenc kórház egyik belosztályát be kellett zárni, mert a nővérek tömegesen felmondtak, az IKEA több bért fizet nekik. Elhihető ez a történet ma, Magyarországon? Igen. Az illetékesek kissé komikusan tagadtak: a betegek nyaralni mentek, festik a kórtermeket, ahová nem engedtek be senkit. Az ATV stábja belógott, nem látott munkást. A Népszava munkatársa is bejutott. Ő látta, amint a néptelen kórtermekben valóban dolgoznak. A szerteszét szakadt média össze-vissza cincálta tovább a történetet. Danó Anna szemének nem hitt senki. Mert ebben a világban mindennapos a hivatalos hazugság, nem tudni, ki mikor mond igazat és mikor hazudik. A médiatulajdonlásban végleg elveszni látszanak a tények, már minden és mindennek az ellenkezője is elképzelhető és valóságosnak tűnik, presztízst, pozíciót nem a nyilvánosság, hanem a hatalom és a félelem legitimál.
Nyílik a pitypang veszettül. Meglátjuk-e Magyarországot Orbán Európájában?