„Mivel a busz mindenféle katasztrofális állapotú, helyenként szinte burkolatlan utakon döcög, amolyan falujáratként, eleve hosszú, két órás menetidőt produkál két végállomása között. De ezt sikerült alaposan megfejelni: a sofőr ugyanis nem ismerte az utat, ezért Székesfehérvár határában kötött ki... Ekkor heves telefonálgatásba kezdett, és próbálta megtudakolni, egyáltalán hol van, és hogyan jut el Pusztaszabolcsra. Utólag elmondta, indulás előtt senki nem mondta meg neki, merre kell mennie, csak a célállomásról volt pontos infója.”
Végül a sofőrt az egyik utas segítette ki a levél szerint, aki a telefonján lévő térképen mutatta az utat. Többen szóltak neki, hogy telefonáljon előre Pusztaszabolcsra, hogy várja meg őket a vonat. Mint kiderült, telefonszámot sem tudott az állomáshoz és a vasúttársaság illetékeseihez. A vonat pedig nem várt, így egy busznyi ember, IC-pótjeggyel a kezében ott maradt Pusztaszabolcson, és csak azt kapták, majd jön egy személyvonat fél óra múlva – írja a Pécsi Stop.
Utóbbi is megállt azonban Érdnél, mert valami gubanc keletkezett. (A levélíró szerint az IC-t azért engedték el a pusztaszabolcsi állomásról, mert ők úgy számolták, megjött mind a hat pótlóbusz Dombóvár felől - pedig az egyik tett egy nem várt kitérőt Székesfehérvárig.)