Az már a vágányzár feloldásának bejelentésekor látszott, hogy kizárt, sikerül minden terepmunkával végezni, hiszen három nappal az első vonat érkezése előtt a balatonmáriafürdői peront még járólapozták, s a védőkorlátokat is akkor kezdték el felszerelni, ám az elmúlt hetekben sem történt előrelépés.
A munkások levonultak, s úgy tűnik, szeptemberig már nem is tervezik, hogy legalább minimálisan rendbe teszik az állomás környékét. Úgy tudjuk, Máriafürdő központjában is csak külön polgármesteri kérésre aszfaltozták le a vasúti átjárót, a kivitelező eredendően csak murvával akarta leszórni a kereszteződést.
Az állomás másik végén, a Nyugati-övcsatorna partján viszont maradt az építési állapot: a hevenyészve letett, különböző átjáró-korlátok között bokáig érő homokban lehet csak gázolni, s egy-egy vonat érkezésekor kisebb számum söpör végig a várakozókon és a környékbeli nyaralókon.
Hasonlóképpen nem feltétlenül 21. századi megoldás a peron végéhez illesztett mobil vaslépcső sem. Cseppet sem mellékesen, a meghosszabbított peron miatt a csatornapart felől érkezőknek az eddiginél is nagyobbat kell kerülniük, s arra is illett volna figyelni, hogy a korábbi, látássérülteket segítő sáv most ne a sínek közé vezessen.
A helyiek másik nagy problémája a vasúti bemondó, mely a korábbinál sokkal hangosabban közli a vonatok érkezését, indulását, késését. Főleg persze utóbbiakat, hiszen elvétve akad szerelvény, mely menetrend szerint közlekedik, általában húsz-ötven perces késéssel járnak a vonatok. A hangosbemondó mindezeket ötpercenként jelzi, s nemcsak nappal, de éjszaka is – még a vasúttól három utcával lejjebb, a tóparton is hallani a tájékoztatást. A helyiek állítólag már többször is jelezték, elviselhetetlen a zaj – melyet az újonnan lefektetett síneken sivítva fékező vonatok tesznek teljessé -, s kérték, mivel üdülőövezetről, azaz a nyaralók nyugalmáról van szó, halkítsanak a hangosbeszélőn – egyelőre hiába. Így aztán sokan visszasírják a régi állapotokat: a vonatok akkor is késtek, de legalább csendben.