Hazardőr tempó

A nemzetgazdasági tárca vezetői rendszerint leosztják egymás között a kommunikációs szerepeket. A kedvező hírek világgá kürtölését Varga Mihály miniszter szereti magára kiszignálni, a kevésbé kellemesek Banai Péter Benőre, az államháztartásért felelős államtitkárra várnak. A szereposztás kulisszatitkát maga a tárcavezető árulta el. Így hát aligha okozott meglepetést - megpillantván az államtitkárt a televízió képernyőjén -, hogy a mindig sótlan főbürokrata legfrissebb bejelentése nyomán nem a derű óráit fogjuk számolni, némi önigazoló magyarázkodással körítve. Banai Péter Benőre azt a korántsem könnyű feladatot bízták, hogy értelmezze: miképpen történhetett meg az a csúfság, miszerint júniusban minden idők legmagasabb GDP arányos államháztartási hiányát sikerült összehozni. Ez az állítás ugyanakkor némi korrekcióra szorul, ugyanis tavaly decemberben egyszer már megdőlt a rekord, bármily furcsa - kormányzati parancsra. Mikor Vargáék, közeledvén az év vége, azt érzékelték, hogy kicsit jobban áll a költségvetés deficitje az előzetes várakozásoknál, elérkezettnek látták az időt az értelmetlen pénzszórásra. Az erkölcsi aggályokat félretéve működésbe hozták a költségvetési pumpájukat, amellyel ugyan kedvezőtlen irányba befolyásolták a hiányt, de nagy-nagy szerencséjükre a brüsszeli kritériumokba még ez is belefért.

A decemberi és a júniusi helyzetben akad még valami közös: mind a kettőt a hazardírozás szülte. Tavaly az a téveszme vezérelhette a pénzügyi vezetést: túl jók vagyunk, eljött az idő, hogy nemzetgazdasági szintű hobbinkra is áldozhassunk. Most viszont Banai államtitkár nem hagyott kétséget afelől, hogy a szerencsejáték egy más fajtáját űzték. A kormány a később érkező uniós támogatásokat a költségvetés terhére megelőlegezte a kedvezményezettek érdekében. Több mint ezermilliárd forintról van szó! Ki gondolta volna, hogy - érvelése szerint - a hiány növelése a "költségvetés kedvező helyzetét" bizonyítja? Tegyük hozzá: jelenleg!

A brüsszeli elszámolási mechanizmus ismeretében örömünk csak visszafogott lehet. Az Európai Unióval el kell számolni. Hibás az a logika, mintha mi előlegeztünk volna a közösségnek. Az igazság pillanata majd csak akkor jön el, ha kiderül: mennyit fogadnak be a számláinkból. Azt mondani sem kell, hogy korrupcióval átitatott országunk nem a brüsszeliek kedvence. Nem szükséges jóstehetség ahhoz, hogy az uniós fejlesztési pénzek elosztásáért felelős Lázár János kancelláriaminiszter néhányszor ismét Canossát jár majd a belga fővárosban, hogy rendezze számláinkat, s a rutinszerűvé vált Kormányinfóin megkönnyebbülten sóhajtson fel, ha néhány százmilliárd forintot nem a költségvetési veszteségek oltárán kell feláldoznunk.

Most azonban elszaladhatott a ló: iszonyúan rosszul fest, hogy fél év alatt a költségvetés hiánya az éves lefutás háromnegyedénél jár. Az önkormányzatok és a vállalkozások gyorsított beetetése már a 2018-as országgyűlési választások előszelének tekinthető. Csak nehogy orkánná váljon!

Szerző
Bonta Miklós

Kalandpark - Államtitkár átszervezne

Egyetlen percig se gondoljuk komolyan, hogy Lázár János és szellemi követői szeretnék felszámolni a kormányzati bürokráciát. Éppen ellenkezőleg. Pontosan tudják, hogy az erős, központosított állam alapja a szabályok, utasítások és törvények pókhálója, amiben az állampolgárok nagy része nem ismeri ki magát. Magyarországon mindenre létezik jogszabály, jogszabály-módosítás és a módosítások módosítása. Csepreghy Nándor államtitkár – aki Fidelitas-ejtőernyősként került ilyen magas beosztásba – 2016 júniusában, meglehetősen cinikusan kijelentette a központi televízióban, hogy sokallja az állami alkalmazottak számát. Drasztikus létszámcsökkentéseket javasolt, miután szokás szerint elmondta a „Magyarország erősödik” jelszót, hozzátette, hogy „az előrejelzések alapján szakemberhiány van több iparágban, a kormány feladata, hogy ezeket a becsléseket felmérve támogassa azok átképzését, akik később piaci viszonyok között tudnak dolgozni.”

Első látásra népszerű intézkedésről lehetne szó, aminek célja az állami apparátus karcsúsítása, ám ne legyünk naivak. A felszámolásra ítélt szervezetek egy része a történet végén nyilván megmarad, más néven működik tovább, vagy beolvad egy másik, nagyobb intézménybe. A politikához hűséges vezetők sorsáért pedig nem kell aggódni, továbbra is vezető helyen maradnak, lesz titkárnőjük, szolgálati autójuk, hivatali mobilhasználatuk. De jópár alacsonyabb beosztású hivatalnok már érezheti, hogy baj lehet.

A kormányzat szívesen árasztja el ötletekkel a hozzá közel álló médiát, aminek alapjait még maga sem tisztázta. Ilyen gondolat volt a minisztériumok vidékre telepítése, a Déli pályaudvar lebontása, legújabban pedig a panelek visszabontása. Mire magunkhoz térünk az egyikből, itt következő.

Visszatérve az állami bürokráciára: lehet, hogy látszólag sokan dolgoznak a központi és helyi irányításban, ám a valóság az, hogy a magyar államigazgatás arányai jelentősen eltolódtak. 2010-ben Orbán teljes átszervezést hajtott végre, ugyan látványosan csökkentette a minisztériumok számát, ám ettől kezdve emelkedni kezdett – és drasztikusan, ellenőrzés nélkül folyamatosan nő - az államtitkárok, helyettes államtitkárok, miniszteri és miniszterelnöki biztosok, kormánybiztosok száma, az ő fizetésük pedig igen magas, ráadásul sok kedvezmény is megilleti őket, összesen 300 milliót költünk rájuk. Ezen állami vezetők többsége olyan feladatokat lát el, amit az államigazgatás is elláthatna, kinevezésüket azonban sokszor politikai hála és nem a szakmai múlt indokolja. Már miniszterelnöki biztos felel azért is, hogy a Szent László- és a Váli-völgy, valamint Etyek térségében - magyarán, nem véletlenül, éppen Felcsút környékén - összehangolt kormányzati fejlesztések legyenek.

És létezik még egy Nemzeti Címer Bizottság is, méghozzá Semjén Zsolt vezetésével. Biztosan sok dolguk van.

Pillantás a kilencedikről - Mi, Soros-bérencek

Tudták, hogy itt alkotmányos rend van? Mármint Magyarországon. És mi most ennek megdöntésére készülünk. Félreértés ne essék, nem kívánok, hősleg, a civil-hálózat, a Majtényi-Soros tengely oszlopos tagjaként feltűnni, a többes szám első személyre csak Németh Szilárd megközelítése jogosít fel. Ő ugyanis azt nyilatkozta kollégámnak a pénteki Népszavában, hogy mert vitatni merészeli a Fidesz nézeteit, állításait, mindjárt Soros pártján áll, míg ő és a Fidesz a magyar emberek oldalán. Ily módon, mert vitám nekem is van a Fidesszel – sőt: szinte csak vitám van – bátran odasorolhatom magam azok közé, akik a magyar alkotmányos rend szétverésén, lebontásán munkálkodnak.

A baj persze az, hogy a kormány, meg a Fidesz – tudnám, mi a különbség közöttük? – átlát a szitán, s nem csupán megszerzi a szükséges információkat, hanem fel is hívja rájuk, ránk a figyelmet. Sorban érkeznek a leleplező bejelentések; az első magától Orbán Viktortól származik: forró ősz lesz itt, mondá a miniszterelnök, és ezt most az országgyűlés elnöke is megerősítette. Szerinte leplezetlen koalíció jön létre az ellenzék és a Soros György-féle szervezetek között, és most már azt is tudjuk, hogy a hazai polgárháborús pszichózis (copyright by Kövér László) kialakításának Majtényi László jogtudós – amúgy persze Soros-bérenc – a vezéralakja, ő fogja össze azokat az álcivil szervezeteket, amelyek azt a már idézett alkotmányos rendet akarják megdönteni. Kövér különben immár komplett elmélettel is rendelkezik, még akkor is, ha ez az elmélet meg-megbicsaklik, enyhén önellentmondásos. Azt mondja ugyanis a Fidesz 2-es számú vezéralakja – vigyázat: én neveztem ki annak -, hogy a magyarországi ellenzéki pártok azért tolják maguk elé ezeket a szervezeteket, mert mégiscsak rosszul áll egy demokratikusan versengő pártnak, ha valójában a demokratikus rend ellen dolgozik. Amivel ugye azt is állítja Kövér úr, hogy ezek a pártok, máskülönben, elég erősek ahhoz, hogy a háttérből fölépítsenek egy hálózatot, vezért találjanak hozzá, rajtuk keresztül nekilássanak az alkotmányos rend szétverésének, nemzetközi network részeként működjenek, és velük közösen távolítsák el a hatalomból a választók kétharmados kedvencét, a Fideszt. Tényleg csak pici ellentmondás, apró logikai bukfenc, de miért pont erre kellene odafigyelni, hogy azt is hallhatjuk a T.Ház elnökétől, hogy – szerinte – potens ellenzéki pártok hiányában ők – mármint a „civilek” - akarják letaszítani azt a pártot, amely demokratikus választások útján jutott kormányzati pozícióba.

De ne foglalkozzunk bővebben ezzel az ellentmondással, végül is nem logikai versenyről van szó. És talán nem is szabadna sem gúnyolódni, sem bagatellizálni az orbáni, kövéri mondatokat. Azt nem tudom, hogy már félnünk is kell, azt azonban igen, hogy az állításokban van valami félelmetes. Nem a forró ősz kifejezés, mert azt korábban, romantikusabb politikai időkben is használták. Hanem abban, amit ehhez hozzáfűznek: az alkotmányos rend szétverésére való törekvést. Az már tudniillik bűncselekmény. És innen nézve már nem is olyan vicces, hogy mi itten – értsd: a Népszavában – Soros pártján állunk…

Szerző
Németh Péter