Egyetlen percig se gondoljuk komolyan, hogy Lázár János és szellemi követői szeretnék felszámolni a kormányzati bürokráciát. Éppen ellenkezőleg. Pontosan tudják, hogy az erős, központosított állam alapja a szabályok, utasítások és törvények pókhálója, amiben az állampolgárok nagy része nem ismeri ki magát. Magyarországon mindenre létezik jogszabály, jogszabály-módosítás és a módosítások módosítása. Csepreghy Nándor államtitkár – aki Fidelitas-ejtőernyősként került ilyen magas beosztásba – 2016 júniusában, meglehetősen cinikusan kijelentette a központi televízióban, hogy sokallja az állami alkalmazottak számát. Drasztikus létszámcsökkentéseket javasolt, miután szokás szerint elmondta a „Magyarország erősödik” jelszót, hozzátette, hogy „az előrejelzések alapján szakemberhiány van több iparágban, a kormány feladata, hogy ezeket a becsléseket felmérve támogassa azok átképzését, akik később piaci viszonyok között tudnak dolgozni.”
Első látásra népszerű intézkedésről lehetne szó, aminek célja az állami apparátus karcsúsítása, ám ne legyünk naivak. A felszámolásra ítélt szervezetek egy része a történet végén nyilván megmarad, más néven működik tovább, vagy beolvad egy másik, nagyobb intézménybe. A politikához hűséges vezetők sorsáért pedig nem kell aggódni, továbbra is vezető helyen maradnak, lesz titkárnőjük, szolgálati autójuk, hivatali mobilhasználatuk. De jópár alacsonyabb beosztású hivatalnok már érezheti, hogy baj lehet.
A kormányzat szívesen árasztja el ötletekkel a hozzá közel álló médiát, aminek alapjait még maga sem tisztázta. Ilyen gondolat volt a minisztériumok vidékre telepítése, a Déli pályaudvar lebontása, legújabban pedig a panelek visszabontása. Mire magunkhoz térünk az egyikből, itt következő.
Visszatérve az állami bürokráciára: lehet, hogy látszólag sokan dolgoznak a központi és helyi irányításban, ám a valóság az, hogy a magyar államigazgatás arányai jelentősen eltolódtak. 2010-ben Orbán teljes átszervezést hajtott végre, ugyan látványosan csökkentette a minisztériumok számát, ám ettől kezdve emelkedni kezdett – és drasztikusan, ellenőrzés nélkül folyamatosan nő - az államtitkárok, helyettes államtitkárok, miniszteri és miniszterelnöki biztosok, kormánybiztosok száma, az ő fizetésük pedig igen magas, ráadásul sok kedvezmény is megilleti őket, összesen 300 milliót költünk rájuk. Ezen állami vezetők többsége olyan feladatokat lát el, amit az államigazgatás is elláthatna, kinevezésüket azonban sokszor politikai hála és nem a szakmai múlt indokolja. Már miniszterelnöki biztos felel azért is, hogy a Szent László- és a Váli-völgy, valamint Etyek térségében - magyarán, nem véletlenül, éppen Felcsút környékén - összehangolt kormányzati fejlesztések legyenek.
És létezik még egy Nemzeti Címer Bizottság is, méghozzá Semjén Zsolt vezetésével. Biztosan sok dolguk van.
