Csilla nem királynőként, hanem fonyódi lányként viselkedett azután is, hogy az elmúlt évben fejére tették a koronát — mondja a Fonyód közelében levő benzinkút kezelője, akin látszik, hogy őszintén sajnálja üdvöskéjüket.
A 17 éves Molnár Csilla Andrea nincs többé. Szépségkirálynővé választásának első évfordulóját sem érte meg.
— Mondja, miért lett öngyilkos Csilla? — kérdezi a benzinkutas, és ez érdekel másokat is. Én is erre, a homályba burkolt kérdésre szerettem volna fényt deríteni, amikor pénteken, Csilla oktalan halála után néhány órával Fonyódra utaztam.
Vajon, mi juttathatta odáig a rendkívül csinos, szép és értelmes, fiatal lányt, hogy eldobja magától az életet?
Kudarc?
Amint sikerült megtudnom a makrokömyezetében, minden összejött neki. Amit ígértek neki, azt teljesítették. Boldog volt. Legalábbis annak látszott.
Felkerestem Bálint Lehelt, a füredi Karikás Frigyes Gimnázium igazgatóját, mert felmerült bennem, hogy talán a tanulással akadtak gondjai Csillának, pedig a kislány sokszor kijelentette, amikor a jövőjéről, terveiről érdeklődtek: „Legfontosabb, hogy befejezzem a gimnáziumot, leérettségizzek. Kozmetikus szeretnék lenni, de ki tudja, még mit hoz a jövő...?”
— Csilla most fejezte be a gimnázium harmadik osztályát. Elfoglaltsága miatt a második félévet magántanulóként végezte — kezdte a beszélgetést az igazgató.
— És milyen eredménnyel vizsgázott?
— Semmivel sem ért el rosszabb osztályzatot, mint korábban. Közepes tanuló volt. Alaposan felkészült a vizsgákra. Amikor tehette, az órákon is részt vett. Nemrégiben iskolakirándulást szerveztünk az Alföldre. Onnan sem hiányzott.
— A lányok nem irigyelték?
— Ki nem irigyli a szépséget? De inkább kedvelték, mert szerény, barátkozó, segítőkész gyerek volt Csilla.
— Véleménye szerint miért tette...?
— A halála óta tanárok, diákok, valamennyien ennek az okát kutatjuk, de eredménytelenül. Egyszerűen nem tudjuk elképzelni.
— Nem látszott Csillán, esetleg az utóbbi időben valamiféle változás, hogy a szokásosnál idegesebb, érzékenyebb ?
— Nem ... Sőt, ma reggel beszéltem Csilla egyik volt iskolatársával, egy tavaly érettségizett fiúval, aki elmondta, hogy csütörtökön délelőtt — a halála előtt két órával — találkozott Csillával. Jó hangulatban volt. Nem panaszkodott, de nem is látszott rajta, hogy bántja valami, hogy rossz lelkiállapotban lenne.
— Hát, akkor, miért?
— Nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek volt. Nem tudom erre a választ. Pedig ez az alapkérdés — mondja Bálint Lehel.
Fonyód egyik orvosa jól ismerte a kislányt, és a körülményeit is. (Bizonyos okokból arra kért, hogy ne említsem név szerint.)
— Hogyan jutott Csilla halálos mennyiségű Lidocain- hoz?
— Az édesapja hosszabb ideje betegeskedik, ő szedte rendszeresen fájdalomcsillapítóként.
— Mennyi gyógyszert vett be Csilla?
— Tudomásom szerint huszonnégyet. Két mentőkocsi is kiment Csilláék lakására. Mindent megtettek, hogy visszahozzák az életbe, de sajnos, mindennek van határa. És a kislány ezt a határt alaposan túllépte.
— Vajon, miért?
— Véleményem szerint nem volt eléggé összehangolt az élete. Ellentétben álltak a külső és a közvetlen körülményei.
— Csilla előre készülhetett erre a megmásíthatatlan cselekedetére?
— Kizártnak tartom. Valamiféle hirtelen bekövetkezett stressz hatására kapta be a tálcán levő gyógyszereket. Talán nem így gondolta... Véleményem szerint túlságosan komolyan vették azt a bizonyos koronát. Nem számoltak azzal, hogy mindez pünkösdi királyság csupán. Kedves, tiszavirágéletű játék ...
Csilla édesapját a lánya halála miatt bekövetkezett sokk miatt kórházban ápolják. Molnár Istvánnéval, a gyászoló édesanyával, csak a húga útján vehettem fel a kapcsolatot, mert az asszony érthető módon, nem volt olyan idegállapotban, hogy beszélgessen a történtekről. Azonban arra kért, hogy néhány nap múlva keressem fel, mindent elmond. Talán akkor majd világossá válnak a tragédia körülményei.
Magyarország 1985. évi szépségkirálynőjét július 16-án kísérik utolsó útjára a fonyódi temetőben.
Népszava 1986. július 11.
