A jogtiprás egy évét ünnepli Ankara

Publikálás dátuma
2017.07.12 07:33
FOTÓ: GETTY IMAGES/CHRIS MCGRATH
Fotó: /
Megkezdődtek az évfordulós megemlékezések Törökországban. Az ankarai kormány a tavaly július 15-i, puccskísérlet kudarcát és az erősödő diktatúrát ünnepli.

Többnapos rendezvénysorozattal emlékezik a török kormány a tavalyi puccskísérlet egy éves évfordulójára. Binali Yildirim miniszterelnök kedden az isztambuli temetőben koszorúzta meg a 2016. július 15-én délután kezdődött, 16-án hajnalban már el is bukott törökországi puccskísérlet áldozatainak síremlékét, ma a parlamentben rendeznek emlékülést. Az esemény főszónoka Recep Tayyip Erdogan államfő lesz, akinek teljhatalmi törekvései ellen irányult a hadsereg kudarcba fulladt lázadása. A kormányzat Ausztriában és Németországban is próbált ünnepelni, de erre egyik országban sem kapott lehetőséget. Berlin nem engedte meg a G20-ra érkező Erdogan számára, hogy népgyűlést tartson a puccs leverésének emlékére, Bécs pedig megtiltotta a belépést a török gazdasági miniszternek, aki ugyancsak évfordulós nagygyűlésen akart együtt ünnepelni az ausztriai törökökkel.

A török hadsereg lázadó egységei 2016. július 15-én, péntek este szállták meg Isztambult és Ankarát, éjfélkor a köztelevízióban be is jelentették, hogy átvették a hatalmat. A hadsereg közleménye hangsúlyozta, hogy „a demokratikus rend helyreállítása” érdekében léptek fel, nem kívánnak katonai diktatúrát bevezetni, továbbra is garantálják az emberi és szabadságjogokat, fenntartanak minden diplomáciai kapcsolatot, mert céljuk csakis a jogállam megőrzése. Szombat reggelre azonban a puccskísérlet megbukott, s megkezdődött a modern Törökország történelmének egyik legsötétebb fejezete.

A kudarc okairól megoszlanak a szakértői vélemények, de több tényező közrejátszott. Máig nem tudni, hogy a puccsisták nem tudták előre, vagy annak ismeretében tervezték meg a hatalomátvételi kísérletet, hogy Erdogan nem a fővárosban, hanem vidéki rezidenciáján tartózkodik. A sikertelenséghez mindenképpen hozzájárult, hogy a hadsereg nem volt egységes, maradtak Erdoganhoz hű erők, és a titkosszolgálat az elnök mellé állt, ők menekítették ki a fővárosból, még időben. De nagymértékben hozzájárult az Erdogan által különben ellenségnek és veszélyforrásnak tartott közösségi média ereje is, Twitteren kért híveitől segítséget a pácba került elnök. Az Ankarában és Isztambulban felvonuló, a NATO második legnagyobb haderejének számító török hadsereg tankjai, helikopterei váratlanul nem az elnökkel és környezetével, hanem annak fegyvertelen civil támogatóival találták szemben magukat.

Az elmúlt egy év történései megnyirbálták az Erdogan-hívők táborát, de mindmáig szép számmal vannak, akik tűzbe mennek érte. Az áprilisi – a nemzetközi megfigyelők és az ellenzék által elcsaltnak, meghamísítottnak nevezett – népszavazáson már csak 2 százaléknyi előnyt tudott szerezni az elnök, de a 80 milliós országban csupán félmillióan vállalták azt is, hogy a legnagyobb ellenzéki erő, a Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője, Kemal Kilicdaroglu Igazságmenetét lezáró nagygyűlésen részt vegyenek Isztambulban.

Az elmúlt egy év mérlege szomorú. A szükségállapot azóta is hatályban van, a puccs értelmi szerzőjének kikiáltott Fethullah Gülen (vélt és valós) hívei elleni hajtóvadászat, a politikai-társadalmi tisztogatás lankadatlan, folyik az Erdogan-rezsim bebetonozása.

A „gülenizmus” a terrorizmus szinonimája lett Törökországban. Egyetlen év alatt 150 ezer ember ellen indult eljárás és több mint 50 ezer embert börtönöztek be, köztük az atatürki modern, világi Törökország eszméjét védelmező CHP, illetve a kurd kisebbséget képviselő HDP ellenzéki pártok politikusait és több kurd többségű település polgármesterét, mindnyájukat mondvacsinált terrorváddal. A közszférát kisöpörték, több mint 150 ezer embert bocsátottak el úgy állásából, hogy máshol sem alkalmazhatják őket. Az ellenzéki média gyakorlatilag megszűnt, összességében 131 televíziót, rádiót, nyomtatott sajtóterméket és hírügynökséget zártak be. A rezsim igazi arcát mutatja, hogy a meghurcoláshoz, bebörtönzéshez elég egy Erdogant bíráló kijelentés is.

2017.07.12 07:33

Békejobbot nyújtana Erdogan a németeknek

Publikálás dátuma
2018.09.24 09:00

Fotó: AFP/Anadolu Agency/ Kayhan Ozer
A török elnököt nagy csinnadrattával fogadják Berlinben, miközben német állampolgárok ülnek török börtönökben, terrorizmus vádjával.
„Németországi látogatásom prioritása az, hogy véget vessünk az utóbbi évek feszültségeinek a kétoldalú kapcsolatokban” – idézte Recep Tayyip Erdogan szavait a Reuters brit hírügynökség. A török államfő szeptember végén utazik hivatalos kétnapos látogatásra Németországba, Frank-Walter Steinmeier német elnök meghívására. Erdogan ugyanakkor azt is közölte, hogy a gazdasági kapcsolatok erősítésére kívánja helyezni a hangsúlyt, a tárgyalások napirendjén szerepel emellett a két ország kapcsolatának javítása, Törökország azon óhaja, hogy az Európai Unió tagjává váljon, illetve a terrorizmus elleni közös fellépés.      A török elnök két nap alatt kétszer egyeztet majd Angela Merkel kancellárral is, és ugyan nem említette a tárgyalási pontok között, minden bizonnyal a migráció kérdése is napirendre kerül, hiszen Merkel nélkül talán meg sem született volna az Európai Unió és Törökország közötti megállapodás a szíriai menekültek kapcsán. A török elnök csütörtökön érkezik Berlinbe, majd Kölnbe is ellátogat egy mecset ünnepélyes megnyitására. Bár a kurdok még nyáron jelzett nagy tüntetését nem engedélyezték a török hatóságok, a német sajtó szerint mindkét városban demonstrációra lehet számítani. Emberjogi aktivisták már azt is bírálták, amikor Steinmeier hivatalának tájékoztatása, miszerint Erdogant katonai tiszteletadással fogadják a berlini Bellevue-palotában, majd fogadást tartanak a tiszteletére, miközben máig több német állampolgárt tartanak fogva Törökországban, legtöbbjüket terrorizmussal valamint a 2016-os puccsban való részvétellel vádolva. Még a mostani látogatás bejelentése előtt Németországban komoly közéleti vitát szült az, hogy Erdogan korábban felszólította a németországi törököket, hogy ne illeszkedjenek be a német társadalomba. Steinmeier azonban a török elnökválasztás előtt már jelezte, bárki is legyen az új elnök, meghívja Berlinbe a kétoldalú kapcsolatok javítása érdekében. (Nem mintha sok kétség fért volna a voksolás kimeneteléhez.)    A két ország viszonya is a puccs utáni törökországi tisztogatási hullám, a sorozatos jogsértések miatt romlott meg látványosan az utóbbi időben. De az Erdogan vezette Törökország nemcsak Németországgal, hanem az Európai Unióval is feszült viszonyba került, olyannyira, hogy maga az elnök és több vezető tisztségviselő is már többször sértődötten bejelentette, hogy amennyiben az EU tovább kötözködik az emberi jogok helyzete miatt, nem is kíván már annak tagja lenni. Ezért is meglepő a mostani Erdogan nyilatkozat, amely újra Ankara prioritásai közé sorolja a csatlakozást. A berlini vizitet kiemelt nemzetközi figyelem övezi, mindenekelőtt azért, hogy a német kormány szóvá teszi-e a törökországi emberi jogi sérelmeket vagy az Erdogan kottájából játszva a gazdasági kapcsolatok erősítésére helyezi a hangsúlyt. Heiko Maas német külügyminiszter augusztusban még úgy nyilatkozott, a német-tök államközi kapcsolatokat terhelő valamennyi téma napirendre kerül majd, beleértve a Törökországban fogva tartott német állampolgárok és a Szíria kurdok lakta északi területein folytatott török katonai műveletek kérdését is.

Óriás kisebbség

A Németországban élő török száma mintegy 3 millió. Mellettük hozzávetőleg egymillió kurd is él az országban, akik általában utcai demonstráción tiltakoznak Erdogan kurd politikája ellen a török államfő látogatásai során.  Erdogan eddig miniszterelnökként tízszer, államfőként eddig kétszer tett  hivatalos látogatást Németországban.

Szerző
2018.09.24 09:00
Frissítve: 2018.09.24 09:00

Elfogyott a cseresznye

„Kér egy szelet tortát esetleg? Sajnálom, cseresznye nincs!” poénkodott Donald Tusk az Instagramon Theresa May kormányfő rovására. A briteknek nem jött be a tréfa, mintegy Orbán Viktort parafrazálva azt üzenték, „több tiszteletet a briteknek”. Az Európai Tanács elnöke vélhetően nem megsérteni akart senkit, legkevésbé a brit nemzetet, egyszerűen azt kívánta jelezni, hogy az Európai Unióból való kilépés során nem lehet „cseresznyézni” a feltételek között, Londonnak és a Brexit támogatóinak tudomásul kell venniük, hogy úgy nem lehet kilépni, hogy az EU minden előnyét megtartják,kötelezettségek nélkül.

Az sem különösebben meglepő, hogy sértegetésig fajult a dolog London és Brüsszel között. A brit kilépésig hátralévő idő vészesen fogy, a megoldások pedig nem körvonalazódnak, a Brexit-tárgyalások lassan tragikomikussá válnak.Brüsszel pozíciói jobbak, noha az EU számára is mérhetetlen veszteség a britek távozása. Theresa May és kabinetjének helyzete viszont egyáltalán nem irigylésre méltó. A brit miniszterelnöknek úgy kell tisztességgel és minél kevesebb veszteséggel levezényelni a folyamatot, hogy ő maga a toryk Brexit-ellenes szárnyához tartozott. Kormányfőként azonban tiszteletben tartja a népakarat kötelező erejét, s noha a megváltozott hangulatban egyszerűbbnek tűnne egy újabb népszavazást kiírni, és elfeledni a sehová sem vezető kilépési tárgyalásokat, nem kockáztathatja a demokratikus jogállam csorbulását, egy referendum felülírását. S miközben megpróbálja kicsikarni a lehetetlent az EU-ból, úrrá kell lennie a saját pártján belüli keményvonalasok Tuskénál sokkal durvább támadásain, s valahogy megőriznie a királyság egységét, amely a Brexittel netalán visszaálló ír-északír határral komoly léket kaphat. May feladata megoldhatatlan. Tisztes helytállási törekvése becsülendő, de talán kevesebb merevséggel egy járható visszaút is körvonalazódna.  
2018.09.24 09:00
Frissítve: 2018.09.24 09:00